Közel egy év kormányzás után Andrés Manuel López Obradornak (AMLO) újra kell fogalmaznia a céljait. Hivatali idejének első tizenkét hónapja ugyanis Mexikó történetének legerőszakosabb éve lesz. Erről sokat hallhatnak északi szomszédai is, mivel a CNN, Fox News, a The New York Times és mások ontják magukból a déli határnál folyó brutalitásról szóló beszámolókat. Lindsey Graham szenátor egyenesen azt állítja, hogy Mexikó egyes részei veszélyesebbek, mint Szíria, a Wall Street Journal pedig egy közelmúltbeli szerkesztőségi cikke katonai beavatkozást sürgetett a mexikói drogkartellek legyőzéséhez.

Ecuador történetének egyik legsötétebb időszakát éli. Az országot túszul ejtette egy rendkívül népszerűtlen elnök, aki elárulta a megbízatását, és bebizonyította, hogy kész akár vért is ontani azért, hogy végigvigyen egy konzervatív gazdasági programot. Októberben a Moreno-kormány elnyomáshullámmal igyekezett elfojtani az IMF által előírt intézkedésekkel szembeni általános ellenkezést.

Jóllehet ma úgy tűnik, hogy Dél-Amerika megőrült, egy évtizeddel ezelőtt a térség jövője fényesnek ígérkezett. Gazdasága növekedett, a szegénység és a jövedelmi egyenlőtlenségek pedig csökkenő tendenciát mutattak. A magas nyersanyagárak okozta bőség még azt is lehetővé tette, hogy a dél-amerikai országok az Egyesült Államok hitelválsága idején a trenddel ellentétes politikát folytassanak. A jelenlegi problémák gyökerei azonban mégis ebbe a reményteli közelmúltba nyúlnak vissza.

Amint Gustavo Petro alulmaradt Iván Duquéval szemben a 2018-as kolumbiai elnökválasztások második fordulójában, azonnal bejelentette, hogy 2022-ben újra indulni szeretne.

Október 13-án a chilei Közlekedési Minisztérium bejelentette, hogy a santiagói metrójegyek árát harminc chilei pesóval, azaz három pennyvel (11 forint – a szerk.), emelik. Ez talán kis összegnek tűnhet a Nagy-Britanniában vagy az Egyesült Államokban élők számára, de egy chilei dolgozó számára, akinek átlagos jövedelme nem éri el a havi 350 fontot (128.000 forint), ez csak egy újabb terhet jelent. A Santiagóba ingázók körülbelül 50 fontot (18.000 forint) költenek havonta tömegközlekedésre. Képzeljük csak el, hogy hogyan lehet eltartani egy családot és fizetni a sok számlát ekkora fizetésből.