A paraguayi diktatúra vége óta csupán kevés rendőrt és polgári személyt ítéltek el azokért az emberijog-sértésekért, amelyeket Alfredo Stroessner rezsimje idején követtek el. A büntetlenség leple még mindig takarja annak az időszaknak a leghírhedtebb alakjait, akik nemhogy nem kerültek börtönbe, de továbbra is ott vannak a paraguayi kormányban. A leghíresebb közülük Paraguay korábbi védelmi minisztere, külügyminisztere és az elnöki hivatal egyik tanácsadója.

Máig magas pozíciót töltenek be a diktatúra egyes vezető személyiségei - Kép: Kurtural

A diktatúra szelleme továbbra is kísérti Paraguay hatalmi köreit

1954-ben Stroessner mély gazdasági válság és a kormányzó párton belüli konfliktusok után puccsal elnök lett. Olyan különleges választásokon szerezte meg a hivatalt, amelyen ő volt az egyetlen jelölt. Aztán még hét alkalommal választották újra valószínűtlenül magas aránnyal. Harmincöt évig tartó uralma alatt komoly támogatást kapott az Egyesült Államok kormányától, és országa részt vett a Kondor Hadműveletben.

Habár Paraguay átmenete a demokráciába a diktatúra vége utáni években lezárult, az ezt követő választásokon a Stroessnerhez közeli körök maradtak hatalmon. Ez igaz volt Horacio Cartes 2013 és 2018 közötti kormányára, és igaz Marío Abdo Benítez jelenlegi kormányára is, mivel Benítez elnök családja továbbra is szoros kapcsolatokat ápol a Stroessner-korszak politikai elitjével.

A paraguayi Igazság Bizottság elnöke, Marío Melanio Medina szerint a diktatúrát követő kormányok tartanak attól, hogy emberijog-sértésekhez kötik őket vagy felelőssé teszik őket értük, és ezért nem igazán érdekeltek abban, hogy támogassák a nyomozást a több mint négyszáz erőszakkal eltüntetett, és a több mint húszezer megkínzott ember ügyében.

„A legmagasabb rangú tisztviselők, ezeknek a tömeges atrocitásoknak a politikai szereplői, soha nem kerültek bíróság elé” – mondja Hugo Valiente ügyvéd, aki több emberijog-sértési ügyet vizsgált. Valiente szerint a hatóságoknak vizsgálniuk kellene az államfőnek és barátainak az emberiesség elleni bűncselekményekben való érintettségét, és azt mondja, hogy bíróság előtt van a helyük, nem számít, hogy mennyi idő telt el azóta.

Ez a három politikai szereplő, Diógenes Martínez, Eladio Loizaga és Dario Filartiga azonban máig őrzi befolyását a paraguayi kormányra.

Diógenes Martínez: Egy bíró, aki egy diktátor igényeit szolgálta ki

A paraguayi jogrendszer sem tudta kivonni magát az egyre növekvő korrupció alól. A Diógenes Martínezhez hasonló bírók a Stroessner-korszak elnyomói oldalán álltak, és szemet hunytak a nemi erőszakok, erőszakos eltüntetések és önkényes fogva tartások felett.

„Része volt a koncepciós ítéletekben. Hitelesnek fogadott el kínzással kicsikart vallomásokat” – mondja Valiante.

A Történelmi Emlékezet és Jóvátétel Bizottság (DMHR) elnöke, Rogelio Goiburu számára, akinek az apját a Stroessner-rezsim idején tüntették el, nem fér kétség ahhoz, hogy ezeknek az embereknek a bíróság előtt van a helyük.

Martínez úgy tűnik, nem felejtette el a múltbeli gyakorlatokat, és pontosan ez aggasztja az emberi jogi aktivistákat. 2017 márciusában az akkori Cartes-kormány idején Martínez arra figyelmeztette a kongresszus épületét ostromló tüntetőket, hogy a hadsereg kész felvonulni ellenük, hogy felszámolja a tiltakozásokat, amelyek azért robbantak ki, mert Cartes az alkotmány megváltoztatásával lehetőséget akart teremteni az újraválasztásához. A bíró elismerte ugyan, hogy egy belföldi katonai beavatkozás törvénytelen lenne, de kitartott amellett, hogy a hadseregnek „megelőző csapást” kellene mérnie.

Eladio Loizaga: A hidegháború külügyminisztere

Eladio Loizaga diplomataként kezdte a karrierjét a Stroessner-érában. 1981 augusztusában kinevezték a külügyminisztérium külföldi szerződésekért és nemzetközi egyezményekért felelős osztályának vezetőjévé. 1983-ban ugyanennek az osztálynak a főigazgatója lett. Hivatali ideje alatt váltott teljes sebességre a Kondor Hadművelet. Ez az Argentína, Chile, Brazília, Uruguay, Bolívia és Paraguay részvételével szerveződő titkos terv ellenzékiek elrablását, erőszakos eltüntetését és meggyilkolását hajtotta végre. A műveletet az Egyesült Államok kormánya tervezéssel, összehangolással és kiképzéssel támogatta, valamint technikai, pénzügyi és katonai segítséget is biztosított hozzá.

Nincs bűncselekmény anélkül, hogy gondosan megindokolnák a terror alkalmazását. A kommunizmus fenyegetésének narratívája szította az elnyomást Latin-Amerikában. Ezeket az eszméket találkozókon és konferenciákon terjesztették és bizonygatták, például olyan szervezeteken keresztül, mint a Kommunistaellenes Nemzetközi Szövetség.

Stroessner tagja volt ennek a szövetségnek, és Paraguay házigazdája volt a világkonferenciájuk egyik előkészítő tanácskozásának. Eladio Loizaga egyike volt a szervezőknek.

„Loizaga partner volt az állami korrupcióban. Számos kivégzést tervelt ki, szervezett meg és támogatott anyagilag” – mondta Rogelio Goiburu, akinek apját a paraguayi és argentin hatóságok rabolták el. 2013 és 2018 között Loizaga a Cartes-kormány külügyminisztere volt. Goiburu szerint Loizagának nem szabadott volna kormányzati pozíciót adni egy magát demokratikusnak tartó országban. De Paraguayban nem ez a helyzet.

Darío Filartiga: Hűség a hatalomhoz

A Stroessner-érához hasonlóan ezek az emberek ma is a hatalmon lévők kiváltságaival rendelkeznek. Filartiga Ruiz Díaz hűsége Stroessner iránt bebizonyosodott, amikor 2006-ban Brazíliába utazott a diktátor temetésére. Stroessner Brazíliavárosban halt meg, ahova száműzetésbe kényszerült, miután 1989-ben puccsal elmozdították a hatalomból.

Filartiga ugyanígy igyekezett mindenben Cartes elnök kedvére tenni. Például, amikor a kongresszus a dohányra kivetett adó emelését fontolgatta, Filartiga Ruiz Díaz az iparág egyik főszereplőjének számító Cartes elnök érdekei lelkes képviselőjének bizonyult.

Hogyan lehetséges az elszámoltatás, ha a diktátor csatlósai még mindig érinthetetlennek számítanak az igazságügyi rendszer számára?

Minél magasabb pozíciót tölt be valaki az állami hierarchiában, annál nagyobb a felelőssége, és így az emberiesség elleni bűncselekményekért rá kiszabott büntetéseknek is nagyobbaknak kellene lenniük. Valiente azonban ezt nagyon valószínűtlennek tartja: „A demokratikus folyamat Paraguayban büntetlenségi paktumra épült.”

Írta: Jazmín Acuña

Forrás: Global Voice

Fordította: Latin-Amerika Társaság