Ecuador történetének egyik legsötétebb időszakát éli. Az országot túszul ejtette egy rendkívül népszerűtlen elnök, aki elárulta a megbízatását, és bebizonyította, hogy kész akár vért is ontani azért, hogy végigvigyen egy konzervatív gazdasági programot. Októberben a Moreno-kormány elnyomáshullámmal igyekezett elfojtani az IMF által előírt intézkedésekkel szembeni általános ellenkezést.

Amióta hivatalba lépett és szakadást kényszerített ki a kormányzó Alianza País párton belül, Lenín Moreno átjátszotta az államot azoknak a befolyásos személyeknek, akik annak idején kimaradtak Rafael Correa kormányaiból. Felhatalmazását arra használja, hogy felforgassa a demokratikus intézményeket, üldözze az ellenzéket, és visszahozza a régi neoliberális modellt Ecuadorba. Teszi mindezt az ország Correa-mentesítésének jelszavával. Ebben támogatják a nagyvállalatok, a jobboldal, a magánmédia és az amerikai kormány, akik nem fogják egykönnyen hagyni, hogy megbukjon.

A Moreno-kormány kivételes brutalitással lépett fel a tiltakozások ellen - Fotó: EFE

Az alkotmányellenesség uralma

Politikájának előmozdítása érdekében a Moreno-kormány gyakran figyelmen kívül hagyja az alkotmányt. Ennek első példája a 2018 februárjában tartott népszavazás volt, amelyhez nem járult hozzá az alkotmánybíróság. Emiatt a kormány lendületes tisztogatást hajtott végre, és ad hoc módon nevezett ki embereket az állami hatóságok élére, például a főügyészi posztra és magába az alkotmánybíróságba is.

Az igazságügy túszul ejtésével azonban még nem hárult el minden akadály a politikai rendszer neoliberális restaurációja elől. Ezért megállapodást kötöttek a Nemzetközi Valutaalappal (IMF), ami tele volt alkotmányellenes részletekkel. Amellett, hogy ellentmondott a hazai pénzügyi, illetve a költségvetési hiányra vonatkozó szabályozásoknak, a megállapodás megkerülte a parlamentet és az alkotmánybíróságot. Ez ellentétes az alkotmány 419-es és 438-as cikkelyeivel, és megfosztja a megállapodást minden demokratikus legitimitástól.

A Moreno-kormány alkotmányellenes lépésekkel igyekezett leszerelni az IMF által előírt gazdaságpolitika elleni tiltakozásokat is. A kormány által október 3-án és október 8-án kihirdetett kivételes állapot számos súlyos jogi hibát tartalmazott. Ami a legfontosabb: négy napig hiányzott az alkotmányos háttér. Ez a joghézagos állapot aggasztóan kiszolgáltatottá tette az állampolgárokat, és mozgásteret biztosított a kormánynak a tüntetők elleni fellépéshez.

Elnyomás, a politika militarizálása és a tüntetések lejáratása

Tizenkét napon keresztül Ecuador az állami erők nagyfokú elnyomását élte át. Az Ombudsmani Hivatal adatai szerint tizenegyen meghaltak, ezerháromszáznegyvenen megsérültek és ezeregyszázkilencvenkettő személyt tartóztattak le, akik közül kilencvenhatan tizenöt évnél fiatalabbak voltak. Akár az összes letartóztatás nyolcvan százaléka is önkényes és törvénytelen lehetett. Eltűnt személyekről nem közöltek adatokat.

A rendőrség és a fegyveres erők brutalitása szisztematikus és általános volt. Az elnyomás kórházakra, egyetemekre és olyan szállókra is kiterjedt, ahol gyerekek és idősek töltötték az éjszakát. A fegyveres erők éles lőszert, gránátokat és lejárt szavatosságú könnygázbombákat vetettek be. Az állampolgárok felháborodással reagáltak a kínzásokra, az illegális fogvatartásokra és a katonai laktanyákban tartott tárgyalásokra. Október 11-én robbanások rázták meg az El Árbolito park környékét, ahol a tüntetők többsége tartózkodott. Hangjukat egész Észak-Quitóban hallani lehetett. Másnap a dühös lakosság az egész városban az utcákra vonult, a kormány pedig délután három órakor kijárási tilalmat rendelt el. Amikor a tiltakozók ezt nem voltak hajlandóak betartani, az állami erőszak mértéke fokozódott. Tüntetőket lőttek meg, és mesterlövészekről is szóltak hírek. Mindez idő alatt a kormány végig azt hangoztatta, hogy nyitott a tárgyalásokra.

A hivatalos kommunikáció központi elemei a tüntetések kiváltó okainak tagadása és az állami erőszak normálisnak való feltüntetése voltak. Az elnök több alkalommal Correát, Madurót, az ELN-t, a FARC-ot és a Latin Királyokat – egy ma már törvényes kulturális szervezetként működő korábbi ecuadori bandát – vádolta azzal, hogy ők állnak a tüntetések mögött, amelyekkel a kormányt akarják megdönteni. Az országos adók éjjel-nappal Correa-ellenes propagandát sugároztak, amellyel egyrészt a tüntetéseket egyszerű vandalizmusnak állították be, másrészt puccskísérlettel vádolták az ellenzéket.

Különböző szereplők a sajtónyilvánosságon keresztül nyíltan megfenyegették a lakosságot, és még keményebb fellépést szorgalmaztak. Oswaldo Jarrín védelmi miniszter az országos televízióban kijelentette, hogy a fegyveres erők készek akár éles fegyvereket is bevetni, és megjegyezte, hogy van tapasztalatuk a háború-közeli helyzetekről. A Teleamazonas tévécsatorna egyik riportere erre még rátett egy lapáttal, amikor azt követelte, hogy a hadsereg teljes arzenálját vessék be a tüntetések elfojtására.

Egyes kormánypárti politikusok még több olajat öntöttek a tűzre. A korábbi elnökjelölt és bankár, Guillermo Lasso, aki a 2017-es választásokon alulmaradt Morenóval szemben, arra panaszkodott, hogy a rendőrség és a fegyveres erők túlságosan kesztyűs kézzel bánnak a tüntetőkkel. Guayaquil korábbi és jelenlegi polgármestere, Jaime Nebot és Cynthia Viteri is szinte háborús rasszista retorikával szólítottak fel a város védelmére egy feltételezett megszállással szemben.

Sajtóblokád

A tüntetések során a hagyományos sajtótermékek egyszerre hangoztatták a hivatalos álláspontot és alkalmaztak felháborító cenzúrát. Az eseményekről szinte egyáltalán nem számoltak be, ha pedig mégis, akkor alig ejtettek szót a tüntetések a kormányellenes és IMF-ellenes jellegéről. Miközben az országban zavargások folytak, a tévécsatornák szórakoztató műsorokat adtak. Több alkalommal is előfordult, hogy az utcákon interjúkat készítő újságírók hirtelen megszakították a beszélgetést, amikor a megkérdezettek olyan véleményeket fogalmaztak meg, amelyek nem egyeztek a kormány álláspontjával.

A kormány egyúttal lecsapott arra a kevés médiumra, amelyek részletesen beszámoltak az eseményekről. A Pichincha Universal közszolgálati rádió adását megszakították és az összes berendezését lefoglalták, és zavargások szításával vádolták. Másnap lekapcsolták, és a kormányzati rádió műsorának sugárzására kényszerítették. A rádiócsatorna már korábban is panaszkodott zaklatásra. Az október 12-i quitói kijárási tilalom idején a teleSUR sugárzását is előzetes figyelmeztetés nélkül lekapcsolták. A kormányt egyébként már korábban is vádolták azzal, hogy piszkálja az övével ellentétes véleményeket megfogalmazó médiumokat, például az Ecuadorinmediatót.

A blokádot részben olyan digitális hírportálok törték meg, mint a Voces, a Wambra, a La Kolmena, KolectiVOZ és mások, akik kiváló munkát végezve az interneten számoltak be a tüntetésekről. Most ők is a kormány célkeresztjébe kerültek. A kormánykritikus La Kolmena aktivista csoport még névtelen fenyegetéseket is kapott. Mivel a közösségi médiát nem tudta cenzúrázni, sem pedig csökkenteni a független média hatását, a kormány a gyanú szerint lekapcsolhatta a mobilinternetet a tüntetések kritikus pillanataiban.

Correa-ellenes boszorkányüldözés

A társadalmi-politikai káosz és azt követő tűzszünet alkalmat adott a kormánynak, hogy további károkat okozzon a Correa-párti ellenzéknek. A korábbi kormányok elleni szelektív politikai üldözés két évvel ezelőtt kezdődött, amikor egy hibáktól hemzsegő eljárás végén menesztették és börtönbe zárták Jorge Glas alelnököt. Azóta más jelentős személyek, például Rafael Correa, Ricardo Patiño korábbi külügyminiszter és Alexis Mera jogi tanácsadó ellen is eljárás indult különféle vádakkal.

Órákkal azután, hogy Moreno megállapodott a tüntetések befejezéséről, őrizetbe vették Pichincha tartomány – ahol Quito is található – kormányzóját, Paola Pablónt. A rendőrség hajnalban házkutatási parancs nélkül megszállta a házát, és mindenféle bizonyíték nélkül letartóztatták. Később azzal vádolták meg, hogy két munkatársával együtt fegyveres felkelést támogattak. Néhány napra rá a pichinchai tartományi kormányzóság irodáit is átkutatták. A főügyész ugyanezeket a vádakat fogalmazta meg Virgilio Hernández korábbi kongresszusi képviselő ellen is.

A tüntetések során is tartóztattak le ellenzéki politikusokat, heten pedig – köztük a parlament elnöke, Gabriela Rivadeneira – menedékjogot kértek a mexikói nagykövetségen.

Ezek az esetek a tisztességes eljáráshoz való jog semmibevételéről tanúskodnak. A főügyészi hivatal olyan képeket tett a Twitterre, amelyeken a rendőrségi házkutatások során talált állítólagos bizonyítékok láthatók. Ez alapvetően sérti az objektivitás és az ártatlanság vélelmének elvét. Twitter-fiókján keresztül a főügyészi hivatal azt is bejelentette, hogy ezeken az ügyeken együtt dolgozik az Egyesült Államok quitói nagykövetségével.

A főügyész csak az ellenzéket vádolja előszeretettel korrupcióval, a közszolgáltatások megzavarásával és erőszak szításával. A Moreno korrupciójára vonatkozó bizonyítékok és Guayaquil polgármestere, Cynthia Viteri a tömegközlekedés leállítását elrendelő határozata miatt eddig még nem született vádemelés.

A kormány, ami nem fog elbukni

Felhatalmazásának elárulását és nagyfokú elutasítottságát figyelembe véve, talán meglepő, hogy a Moreno-kormány hogyan lehet még hatalmon. Még különösebb ez egy olyan országban, mint Ecuador, ahol Correa időszakát megelőzően sorra buktak meg az elnökök.

Most azonban más a helyzet. Míg a múltban az államfők az oligarchián belüli csatározások miatt voltak kénytelenek idő előtt távozni, és bukásuknak nem sok hatása volt a javak újraelosztására, az oligarchia ezúttal összezárt Moreno mögött. Ugyanis most annak a régi gazdasági modellnek a visszaállítása forog kockán, amely egy szűk – Correa elnöksége idején többnyire háttérbe szorított – rétegnek kedvez.

Ráadásul Moreno fontos szövetségesre lelt az Egyesült Államok kormányában. Washington nagyra értékelte az ecuadori kormány olyan lépéseit, mint annak engedélyezése, hogy az amerikai hadsereg katonai repülőteret létesítsen a Galápagos-szigeteken, az UNASUR-nak bevitt kegyelemdöfés, Julian Assange átadása vagy az IMF-fel való megállapodás. Mindenekelőtt azonban az Egyesült Államok jól tudja, hogy Correa visszatérésével elveszítené befolyását az országban.

A fenti okok miatt Correát még mindig fenyegetésnek tekintik. Máig nem sikerült őt választásokon legyőzni, és nagy támogatottságot szerzett a legutóbbi tartományi és önkormányzati választásokon is. Ez az oka annak, hogy a válság alkotmányos megoldásával – az úgynevezett muerte cruzadával –, bár a lehetősége végig fennállt, soha nem éltek.

Moreno most elvégzi az adómentességgel és a felelőtlen gazdasági reformokkal kapcsolatos piszkos munkát, amihez kiterjedt elnyomás és a Correa-párti erők megsemmisítése társul. Nem valószínű, hogy újra indulna, ezért nem kell óvnia politikai tőkéjét. Moreno eldobható, de ennek a reform- és elnyomó folyamatnak a közepén teljességgel pótolhatatlan. Bukása azt jelentené, hogy új választásokat kell kiírni, miközben a Correa-párti erők még messze nem tűntek el.

Írta: Fabio Resmini

Forrás: NACLA, 2019. november 18.

Fordította: Latin-Amerika Társaság