Ha Brazíliára gondolunk, nem biztos, hogy egy elsősorban az óvilágban honos intézmény jut eszünkbe. Brazília – Mexikóval együtt – monarchia volt. A különbség az, hogy Brazília sokkal tovább volt császárság, és sokkal inkább hasonlított az európai monarchiákra, mint a rövid életű mexikói császárság.

Az országot Pedro Alvares Cabral fedezte fel 1500. április 22-én, és a tordesillasi szerződés értelmében a portugál korona uralma alá került a terület. A hatalmas területet kezdetben különböző őslakos törzsek népesítették be. Aztán fokozatosan előbb a portugál gyarmatosítók, később a munkaerőhiány fedezésére, az afrikai rabszolgák száma emelkedett jelentősen. A XIX. század közepétől pedig mind nagyobb lett az egyéb európai államokból érkezők száma. Főleg spanyolok, olaszok, németek érkeztek, kialakítván az ország egyedi, és rendkívül színes etnikai összetételét és kultúráját.

I. Péter brazil császár megkoronázása 1822-ben - Kép: World History Archive

De térjünk át a fő témánkra, a császárságra. A napóleoni háborúk idején egy időre Portugália is a franciák uralma alá került 1808-ban. Mária portugál királynő kormányával és fiával együtt Brazíliába menekült, és ide helyezte székhelyét. Fia, VI. János ugyan visszatért az anyaországba, de az ő fia, a későbbi I. Péter (1822-1831) Brazíliában maradt. 1822. január 9-én az ország kinyilvánította függetlenségét Portugáliától, nem sokkal később, december 1-én pedig I. Pétert császárrá koronázták.

I. Péter idején, 1824-ben, az ország sikeresen megvívta függetlenségi háborúját, és elkezdődött önálló állami léte. Az új császár azonban nem volt túl népszerű, autokratikusan kormányzott és a gazdasági problémák hatására, 1831-ben lemondani kényszerült kiskorú fia, II. Péter (1831-1889) javára, aki helyett kezdetben régens kormányzott.

Az új császár midőn kezébe vette az állam ügyeit, figyelvén az alkotmányos formák betartására, mindent megtett Brazília gazdasági és társadalmi fejlődése érdekében. Azonban nem hajtotta végre elég hamar a rabszolga-felszabadítást, ami a korszakban már antihumánus volta mellett, rég elavult intézmény volt.

Már uralkodása kezdetén számos felkeléssel, és szeparatista mozgalommal kellett szembenéznie. Több háború is kitört országlása alatt, Argentínával 1851-1852-ben tört ki háború, Uruguayjal 1854-1855-ben és 1864-1865-ben keveredett háborúba.

A legvéresebb és legpusztítóbb háború (1865-1870) azonban a hármas szövetség Brazília, Argentína, és Uruguay által vívott küzdelem volt a diktatórikus López vezette, kicsiny, de Dél- Amerika Poroszországának nevezett Paraguay ellen. A háború iszonyatos áldozatokat követelt, és Paraguay kis híján megsemmisült. A lakosság nagy része meghalt vagy elmenekült. Ezért is nevezték Paraguayt a férfiak nélküli nemzetnek.

Péter szívesen utazott Európába az anyai ágon Habsburg rokonsághoz, és egyben európai körutakat is tett. Uralma idején megépült az első vasútvonal, és 1888-ban megtörtént a rabszolga felszabadítás is. Péter alapjában véve a körülmények figyelembe vételével nagy formátumú és jó szándékú uralkodónak bizonyult.

Uralmának a rabszolga felszabadítás okozta belső feszültségek, és a nőági örökösödés miatt a hadseregen belül kitört elégedetlenség vetett véget. 1889-ben egy puccsal megdöntötték uralmát, és kikiáltották a köztársaságot. 1891-be emigrációban Párizsban hunyt el. II. Péter ma is népszerű, és jó szívvel gondol rá a nép. A monarchia intézménye is elsősorban neki köszönhetően népszerű ma is az országban.

Írta: Szilágyi János