Az Élelmezési Világnapon a teleSUR Raj Patel díjnyertes íróval, az élelmiszer-biztonság illetve a fenntartható mezőgazdasági modell védelmezőjével beszélgetett.

Kubában, ahol a külső feltételek – az Egyesült Államok blokádja és a Szovjetunió összeomlása –, a belső szocialista tervezéssel együtt arra kényszerítették a kubai gazdákat, hogy alkalmazkodjanak egy független mezőgazdasági modellhez, és drága importvegyszerek nélkül lássák el élelmiszerrel a lakosságot. Ez a modell világelső a fenntarthatóság terén.

Kuba a zöldség- és gyümölcsszükségletének nagy részét maga termeli meg - Fotó: Reuters

teleSUR: Mit gondol, mi lesz a kubai agroökológiai modell jövője, ha az Egyesült Államokkal való diplomáciai kapcsolatok rendezéséről bebizonyosodik, hogy azt a célt szolgálja, hogy az Egyesült Államok mezőgazdasági ágazata kivegye a részét a kubai piacból?

Patel: Nagyon aggódom, ahogyan mindenki másnak is kellene Kubában. A Kubában kifejlődött modell egy fenntartható modell, ahol a tudósok közvetlenül elszámolnak a gazdáknak, ahol a gazdákat partnerként – és nem mint idiótákat – kezelik a kutatás-fejlesztés terén. A kubai kísérlet valódi zsenialitása azonban a szakértelem, a tudás és a hatalom demokratizálása.

És az Egyesült Államokkal kapcsolatban amiatt aggódom a legjobban, amiről sok hírt és dokumentumot ismerhetünk a WikiLeakstől, hogy tudniillik a kormányzat minden egyes tagja lobbizik a Monsantóért és a genetikailag módosított organizmusokért. A kubai állampolgároknak – ahogy mindannyiunknak – tudniuk kell, hogy mi forog kockán, hogy ez a gyönyörű kísérlet hamarosan kihunyhat, és úgy vélem, hogy mindent tőlünk telhetőt meg kell tennünk, hogy elkerüljük ezt.

teleSUR: A körülmények – a Szovjetunió összeomlása és az Egyesült Államok blokádja – miatt a kubai gazdáknak alkalmazkodniuk kellett, és import növényvédőszerek és műtrágyák nélkül kellett élelmiszereket termelniük. Képes a termelés garantálni az élelmiszer-biztonságot minden egyes kubainak?

Patel: Kuba nem lesz képes eleget termelni a lakossága ellátásához, ha az úgy akar enni, ahogyan az amerikaiak. Az amerikai étkezési szokásokhoz, a rendkívül nagyarányú húsfogyasztás miatt nagyon sok vízre, üzemanyagra stb. van szükség. Ez azonban nem a kubai mezőgazdasági modell hiányossága, sokkal inkább az amerikai fogyasztási modellé: túl sok húst eszünk.

Úgy vélem, hogy nem fair Kubát hibáztatni azért, mert nem képes fenntartani egy amerikai étrendet. Ha mindenki annyi húst enne, amennyit az Egyesült Államok eszik, akkor hét Földre lenne szükség, hogy mindenkit megetessünk. Az amerikai étrend a fenntarthatatlan, és nem a kubai mezőgazdasági modell teljesít rosszul.

teleSUR: Kuba még mindig élelmiszerimportra szorul, például a gabonafélék terén?

Patel: Rizst importálnak, azt hiszem. De a gyümölcs- és zöldségszükségletük nagy részét megtermelik. Nehéz fair módon értékelni a modellt, mert most, hogy jön a venezuelai olaj (Hugo Chávez 1999-es megválasztása óta), sokkal inkább iparosított a mezőgazdaság. Ez a régi fajta modellekhez való visszatérést jelenti, és nem könnyű megállapítani, hogy a jelenlegi kubai helyzetből mennyi tulajdonítható egy fenntartható modellnek, vagy ellenkezőleg, a fenntarthatatlan modellnek, mert elég nagy a kavarodás most. Ez nem egy tiszta esettanulmány.

Amit azonban tudunk, az az, hogy ennek a fajta agroökológiának – ahol nagyon intenzíven termesztenek élelmiszert, visszaforgatják a tápanyagokat a földbe, nem egy fajta növényt termesztenek, hanem többfélét, fejlesztik a talaj termékenységét, jól kezelik a vízforrásokat, kevesebb műtrágyát és növényvédőszert használnak – addig jó, ameddig aggódunk, sokkal több fenntarthatóság jellemzi ezt a modellt, és sokkal több az egy területen termesztett élelmiszer, mint amennyit az Egyesült Államokban, a Középnyugaton termesztenek. Amit több tucat lektorált tanulmány támaszt alá, ami összehasonlítja az agroökológiát az ipari mezőgazdasággal.

teleSUR: És katasztrófabiztosabb is – ami nagyon fontos, tekintve, hogy megnőtt a természeti katasztrófák száma a globális felmelegedés miatt?

Patel: Abszolúte, különösen most, hogy már egy hurrikán átment a Karib-térségen, és úton van a következő. Igen, nem szabad elfelejteni, hogy ha változatos növényválasztékod van, akkor ha az egyik fajta tönkremegy, még mindig van számos választásod. Még nincs rá bizonyítékunk, de gazdákkal beszélve úgy tűnik, hogy az agroökológiai talaj sokkal jobban ellenáll az áradásoknak is, mert sokkal vastagabb a talaj felső rétege, ezért azt nem mossák el annyira.

teleSUR: Lehetséges a három évtizeddel ezelőtt elkezdett kubai agroökológiai modellt a világ más részein is bevezetni ma, amikor olyan új problémákkal küzdünk, mint a klímaváltozás és az urbanizáció?

Patel: Valójában már számos ország átvette ezt a modellt Latin-Amerikában (lásd a SLOAS munkáit), de Laoszban és Malawiban is, ahol az agroökológiai szemléletnek köszönhetően elképesztő eredményeket láttam az alultápláltság elleni küzdelemben kedvezőtlen földeken.

De az embereknek fel kell ismerniük, hogy agroökológiai történet nemcsak arról szól, hogy „termesztened kell kukoricát! És babot! És tököt!” Az agroökológiát az jellemzi, hogy megérted azt az környezetet, amelyben élsz, és aztán ezt a tudást arra használod, hogy kifejleszd azokat a rendszereket, amelyek megfelelnek a világ ama pontján. Az agroökológia az alapelvekről szól, nincsen receptje.

Nemhogy működhet a világ más részein, hanem már működik is, mert számos gazda tapasztalja meg a klímaváltozást. Emiatt el kell szakadniuk például a húsfogyasztástól, és kevesebb, de sokkal jobb minőségű élelmiszert fogyasztanak.

Természetesen elképzelhető, mondjuk, a saláta nem fenntartható termesztése, nem kellenek állatok ahhoz, hogy a mezőgazdaságot fenntarthatatlanná tegyük, például, ha csak salátát termesztesz több tonna vegyszerrel és rengeteg vízzel. De ez nem fair összehasonlítás, és valójában számos agroökológiai rendszer tartalmaz húst, de kevesebbet. Ez nem arról szól, hogy húsevők vs. vegetáriánusok, hanem arról, hogy fenntartható vs. fenntarthatatlan.

Írta: Marion Deschamps

Forrás: teleSUR

Fordította: Latin-Amerika Társaság