A felszabadítás teológiája múltjáról, jelenéről és jövőbeli lehetőségeiről beszélgetett Souad Sharabani Dan Kovalikkal.

Souad Sharabani: A felszabadítás teológiája szerves része a progresszív mozgalmaknak Latin-Amerikában. Dan Kovalik emberi jogi ügyvéd és aktivista korábban már alaposan írt arról, hogy hogyan szabotálta a Vatikán a felszabadítás teológiáját Latin-Amerikában az Egyesült Államok támogatásával és útmutatásával. A céljuk ezzel az volt, hogy fenntartsák a status quót, megakadályozva, hogy a haladó erők át tudják venni az irányítást. Dan Kovalikkal a felszabadítás teológiájának Latin-Amerikában történt felemelkedéséről és hanyatlásáról beszélgettem.

Dan Kovalik: Munkaügyi jogász vagyok és a Pittsburgh-i Egyetem Jogtudományi Karán emberi jogot tanítok. A társadalmi igazságosság iránti érdeklődésem a Latin-Amerikában tett látogatásaim ihlették. Azt kell, hogy mondjam, hogy a felszabadítás teológiája nagy hatással volt rám fiatalkoromban, és ez formált azzá, aki ma vagyok.

A felszabadítás teológiája egykoron meghatározta Latin-Amerikát - Fotó: Archív

Souad Sharabani: Hogyan lehet egy ilyen mozgalmat, mint a felszabadítás teológiája, ilyen könnyen leszerelni? Végülis nemcsak a Vatikánról van szó, hanem a jezsuiták elterjedt progresszív filozófiának feláldozásáról is.

Dan Kovalik: Csak a jezsuiták egyes csoportjai progresszívek. Vannak, akik elkötelezik magukat a felszabadítás teológiája mellett, míg mások rendkívül konzervatívok. De az bizonyos, hogy a ’60-as és ’70-es években a felszabadítás teológiája sok vallásos embert befolyásolt Latin-Amerikában. A kezdetekben a progresszív változásokat a Vatikán ösztönözte. Az 1962-ben kezdődött második vatikáni zsinaton XXIII. János pápa a katolikus egyházat Rómában hivatalos egyházzá tevő 4. századi Konstantin óta először kísérelte meg az egyházat az emberek egyházává tenni. Ez egy radikális változás volt.

A latin-amerikai püspökök kihasználták a vatikáni zsinat által megnyíló lehetőségeket, és nyilvánosságra hozták a felszabadítás teológiájának eszméit. Ebből az egyik legfontosabb tanításként „a szegényekkel való méltó bánásmódot” emelték ki. Ez eltérő módon jelent meg a különböző közösségekben, különösképpen Brazíliában.

Nem gondolnám azt, hogy a felszabadítás teológiáját könnyen tudták volna leszerelni, sokkal inkább erőszakosan próbálták meg letörni, elsőként az 1964-es brazíliai puccsal. Az Egyesült Államok támogatta ezt a puccsot és az azt követő katonai diktatúrát. A puccsot magát nagyban motiválta az a szándék, hogy erővel töröljék el a felszabadítás teológiáját. Azt láthatjuk, hogy a ’60-as, ’70-es évektől napjainkig tartó erőszak során az elnyomó erők igyekeztek eltüntetni a felszabadítás papjait és klérusát.

Souad Sharabani: A felszabadítás teológiája csak a már hasonlóan gondolkodókra volt hatással vagy valóban megváltoztatta a benne hívőket?

Dan Kovalik: Ez egy szürke zóna. Azt mondhatnám, hogy egy kicsit mindkettő igaz. Ez egy dialektikus viszony. Mindkét irányba működik. Mivel a spanyolok gyarmatosították Latin-Amerikát, ezért a katolikus egyház jelentős hatalomra és befolyásra tett szert ott. Az egyház tanításai jelentős hatással voltak a latin-amerikai társadalmak alakulására.

A latin-amerikai politikai vezetés progresszívebb baloldali fordulata szintén jelentős hatással volt a társadalmak egészére. De ahogyan mondtad, a lázadás és az ellenállás magvai már jelen voltak mindenhol, ahol a felszabadítás teológiája bekopogott. Ennek a történelmi gyökerei az őslakos csoportok és a szegények elnyomásából erednek.

Azt hiszem, ez a múlt lehet az oka annak, hogy a felszabadítás teológiáját jobban észrevesszük Latin-Amerikában, mint a világ bármely más helyén. Ez egy termékeny talaj volt, amelyben egymásra talált az emberek közös sérelme saját kormányaikkal és az Egyesült Államokkal szemben, amely abban az időben egy imperialista hatalom volt. Ezért válhatott olyan hatalmas erővé. Egyszerre volt jelen a progresszív teológiát megfogalmazó, befolyásos egyház, és az emberek, akik a nehéz helyzetük miatt nyitottak voltak ennek befogadására.

Souad Sharabani: Miért volt kész a Vatikán elhagyni a progresszív katolikusokat és elveszíteni Latin-Amerikát a fundamentalistákért?

Dan Kovalik: Igen, ők hajlandóak voltak ezt megtenni, úgy ahogyan hajlandók lettek volna feláldozni az egész egyházat a gyermekmolesztálókért. Ez ugyan egy másik kérdés, de egy jó példája annak, hogy milyen szörnyű döntéseket hozott az egyház az évek során. Én azt gondolom, hogy úgy tekintettek magukra, mint akik megvédik az egyházat, és megvédik Róma dominanciáját az egyházon belül, de ezért végül sok mindent feláldoztak, túl sok mindent. Felismerte vajon az egyház utólag, hogy hány embert veszített el emiatt vagy végig azt gondolta, hogy végül így több hívet szerzett?

Souad Sharabani: Mi történt a progresszív papokkal és apácákkal a jobbratolódást után?

Dan Kovalik: Mindenek előtt voltak a nagyon befolyásos vezetők, akiket megöltek, közülük a legismertebb Romero érsek. Ő a konzervatív papság tagja volt, aki azután radikalizálódott, hogy El Salvadorban a barátját, Grande atyát, a felszabadítás egyik teológusát, meggyilkolták. Ez volt az, ami igazán ráébresztette Romero atyát az országa igazságtalanságaira. Fontos embereket gyilkoltak meg és számos országban jöttek létre katonai diktatúrák, például El Salvadorban, Guatemalában, Uruguayban és Brazíliában. Ekkoriban hajtották végre a Kondor-hadművelet Dél-Amerika déli részén, Argentínában és Chilében. Ezek a katonai diktatúrák terrorizálták a saját népeiket és atrocitásokat hajtottak végre ellenük, és nemcsak a papság ellen, de a felszabadítás teológiáját támogató egyházi laikusok köre ellen is.

Ezeket a diktatúrákat leginkább az Egyesült Államok támogatta. A Vatikán ezt nem ellenezte, különösen miután a meglehetősen jobboldal VI. Pál követte a pápaságban XXIII. Jánost. Pál pápa a felszabadítás teológiája ellen fordult és ezek után az egyház maga is elkezdte elnyomni felszabadítás teológusait. Ezt nem erőszak alkalmazásán keresztül tették, mint a diktatúrák, hanem cenzúrázták a túl radikálisnak számító papokat. Ennek híres példája az jelenet, amikor Nicaraguában, a sandinistákat támogató Ernesto Cardenal atyát II. János Pál pápa nyíltan megfeddte, amikor az megpróbálta megcsókolni a gyűrűjét. A haiti Jean-Bertrand Aristide atyát szintén cenzúrázták, amiért kormányzati szerepet vállalt. Ez látványosan jelezte az egyház hozzáállását a felszabadítás teológiájához abban az időszakban.

Souad Sharabani: Említettél más, „a világban lezajlott eseményeket” is, amelyek hozzájárultak a felszabadítás teológiájának bukásához. Ki tudnál rájuk térni?

Dan Kovalik: A ’90-es évek elején a Szovjetunió és a keleti blokk összeomlása hatással volt az emberekre. Ezen dolgok egyike sem légüres térben történt. Nem választhatod el azt a tényt, a második vatikáni zsinatra az 1960-as években került sor, amikor világszerte zajlott a gyarmatosítás elleni küzdelem, nemcsak Latin-Amerikában, hanem Afrikában és Ázsiában is. Az Egyesült Államokban ekkor folyt a polgárjogi mozgalom és számos békemozgalom. Ezek egyszerre történtek és hatással voltak egymásra. A felszabadítás teológiája azért gyengült meg, mert maga a baloldal gyengült meg általánosságban. Ezek mind összefüggenek.

Souad Sharabani: A felszabadítás teológiáját szinte kizárólag Latin-Amerikával azonosítják. Miért nem olyan aktív a világ többi részén?

Dan Kovalik: Amennyire tudom, Latin-Amerikában nagy hagyománya van a felkeléseknek és a forradalmaknak. Gondoljunk csak az olyan személyiségekre, mint Augusto Sandino, José Martí, Farabundo Martí, Fidel Castro vagy Che Guevara. Latin-Amerika termékeny talaja a baloldali forradalmaknak, és ezért a felszabadítás teológiája is hasonlóan termékeny talajra talált itt. Nicaraguában például láttam olyan keresztet, amelyre Jézus helyett Che-t festették. Ezekben a társadalmakban az ilyen jellegű ábrázolásoknak jelentősége van. Ez volt az a tökéletes vihar, amely elősegítette a terjedését.

Souad Sharabani: Az új pápa progresszívebbnek tűnik, mint a korábbi pápák. Szerinted a felszabadítás teológiája visszanyerheti a befolyását?

Dan Kovalik: Igen, azt gondolom, hogy történhet elmozdulás ebbe az irányba. Ferenc az első Európán kívüli pápa. Argentínában élt az ottani katonai junta idején, és ismert papokat, akiket meggyilkoltak. A nő, aki mentorálta őt, kommunista volt. Ő ezt a történelmi kontextust vitte magával a Vatikánba. Tehát igen, meg van benne a lehetőség, hogy az egyházat a felszabadítás teológiájának újjáépítése felé vezesse Latin-Amerikában. A felszabadítás teológiájának az amerikai politika és a Vatikán miatti visszaszorulása hatalmas veszteség volt a világ számára. Reménykedem benne, hogy ez a szellemiség és látásmód helyre fog állni. És ez jól is van így.

Az interjú CounterPunch magazinban jelent meg.

Fordította: Latin-Amerika Társaság