Antonio Pinto Manaus külvárosában lévő összetákolt otthona egyike annak a több tucat hasonló fából és ponyvából épült hajléknak, amelyek elszórtan borítják a hegyeket. Körülöttük tűz és fejsze nyomai: a hegyek fel vannak perzselve, mindenütt levágott ágak és kidöntött fák.

Az ötvenhét éves Pinto idén költözött ide egy eldugott amazóniai folyóparti városkából, ami tizennyolc órányi hajóútra található. Betegsége miatt közelebb kellett költöznie egy kórházhoz, hogy rendszeresen hozzájuthasson a kezelésekhez.

Manaus informális terjeszkedése is veszélyezteti az esőerdőt - Fotó: Reuters

„Indio vagyok” – mondta, őslakos voltára utalva. „Sok őslakos van errefelé.”

Nem olyan régen ezt a területet még érintetlen amazóniai esőerdő és őshonos bozótos borította. 2015-ben emberek egy csoportja jött ide, és láncfűrészekkel és tűzzel elkezdte megtisztítani a terepet. Ma már a Monte Horebe névre hallgató telepnek körülbelül ötezer lakosa van.

Ez a legnagyobb a kétmilliós őserdei metropoliszhoz tartozó több tucat bádogváros közül. Ezek a nem hivatalos telepesek az erdő felé terjeszkednek: 2018-ban a hatóságok átlagosan tizenegy naponta észleltek újabb és újabb területfoglalási kísérleteket.

Az esőerdőt fenyegető veszély súlyos. A Monte Horebéhez hasonló közösségek irtják az erdőt, és hatalmas károkat okoznak a környezetnek. „Sokkal több lett a rovar, és melegebb is van [az erdőirtás után]” – mondta a harmincegy éves Nara Sampaio, aki egy Élj Jobban elnevezésű 55 ezer embernek otthont adó szövetségi kormányzati lakótelepen él.

„Manaus jó példa lehetne a világ számára az ember és a természet együttéléséről, de sajnos nem az” – mondta Marcos Castro, az Amazonasi Szövetségi Egyetem tanára.

A kritikus hangok szerint az erdőirtásoknak az is az oka, hogy a kormány nem tudja kezelni a megfizethető lakások súlyos hiányát. Brazil Amazónia gazdasági központjaként Manaus több ezer bevándorlót vonz minden évben.

A legszegényebbek közül sokan olyan nem hivatalos hajlékokban húzzák meg magukat, mint amilyen a Monte Horebe. Manaus környezetvédelmi titkársága szerint legkevesebb száz futballpálya méretű erdővel és más növényzettel borított területet pusztítottak el, hogy helyet csináljanak a telepeseknek a házépítéshez. Monte Horebe határos az Adolpho Ducke Természetvédelmi Területtel, Brazília egyik legnagyobb védett városi erdejével.

Azonban nemcsak a fák miatt kell aggódni, mondta a város környezetvédelmi titkára, Antonio Nelson de Oliveira. „Az erdőirtás természetesen rossz dolog, de azt ellensúlyozni lehetne több fa ültetésével. A területek letarolása a vizeket is szennyezi, ami már összetettebb probléma” – mondta.

A földfoglalásokkor keletkező kezeletlen hulladék rendszerint a várost behálózó több száz igarapé – kis folyó – egyikében köt ki. Ma már mindegyik szennyezett.

„Gyerekkoromban sokszor fürödtem az igarapékban. Ez ma már lehetetlen” – mondta Arthur Virgilio Neto polgármester.

Az igarapék a város fő folyójába és elsődleges vízforrásába, a Rio Negróba torkollanak. A kisebb mellékfolyóknak nagy szerepük van az egészséges talaj fenntartásában, és ha elzáródnak, akkor az esős évszakban súlyos árvizeket okozhatnak.

Mindazonáltal a bevándorlás továbbra is egyre nő, nemrégiben a belviszályok elől menekülő haitiak és venezuelaiak új csoportjai érkeztek. Manaus a világ legnagyobb megmaradt trópusi esőerdő-állományának otthont adó, Németországnál ötször nagyobb Amazonas állam fővárosa.

Az állam belső területein lévő kisvárosokban azonban kevés a munka és egyre nehezebb fenntartani a hagyományos, halászaton és családi gazdálkodáson alapuló életmódot. A közszolgáltatások, iskolák és kórházak gyakran messze vannak.

Manausban azonban a megfelelő lakhatás drága és lakáshiány van, ami miatt sok ember az erdőszélen építi meg saját, nem hivatalos otthonát.

A negyvenhárom éves Sebastiana Cruz, aki egy bevásárlóközpontban dolgozik, a magas bérleti díjak elől menekült ide 2015-ben. Szerinte nem foglalkoznak a lakáshiánnyal. „A polgármester soha nem jött ki ide” – mondta. „A politikusok csak akkor jönnek, ha szavazatokra van szükségük.”

A brazil Földtudományi és Statisztikai Intézet szerint Manausban további 128 ezer lakásra lenne szükség. A hiányba beleszámolták azokat a meglévő lakásokat is, amelyek nem megfelelő állapotúak vagy megfizethetetlenek, de mindenféleképpen több lakásra van szükség.

„Az illegális földfoglalások okozta problémák jó része orvosolható lehetne több olcsó lakás építésével” – vélekedett Virgilio Viana, a Fenntartható Amazónia Alapítvány vezetője.

A dolgokat bonyolítja, hogy a helyi hatóságok szerint a területfoglalásokat jellemzően szervezett bűnözői csoportok vezetik. Monte Horebét a város egyik legnagyobb hatalmú drogbandája, az Északi Család ellenőrzi, amit nemrégiben azzal vádoltak meg, hogy véres börtönmészárlást rendezett, amelyben több tucatnyian haltak meg. Ez a szervezet a város nagy területeit uralja.

„Ma a megszálló erők sokkal erősebbek, mint azok, akik védekeznek ellenük” – mondta De Oliveira, aki szerint a biztonság megteremtésének és a bűnözés elleni harcnak kell lennie az elsődleges prioritásnak.

Castro szerint a problémák az egymást követő kormányok kudarcainak tünetei. „Könnyű a kábítószer-kereskedőkre és a szegényekre fogni a dolgot” – jelentette ki. „Azonban ez egy régi keletű probléma.”

Manaus maga is többnyire nem hivatalosan épült ki. Az 1970-es években egy sok ezer gyáripari munkahelyet teremtő szabadkereskedelmi övezet megnyitása nyomán kezdett el a város lakossága nőni.

„A kormány azonban nem volt képes megbirkózni a kereslettel” – mondta Castro.

Hangsúlyozta, hogy míg a Monte Horebéhez hasonló telepes közösségek valóban hatalmas környezeti károkat okoznak, a luxus lakóparkok és gyárak szintén a folyókba ürítik a hulladékot, és azt is megjegyezte, hogy a Manauson átfolyó vizek túlnyomó többségét nem tisztítják.

Sokan úgy vélik, hogy a helyzet csak rosszabb lesz. Ennek egyik okaként azt szokták emlegetni, hogy tervben van egy rossz állapotban lévő országút újbóli megnyitása, ami Manaust Porto Velhóval köti össze. Manaust jelenleg jobbára csak repülőgéppel vagy hajóval lehet megközelíteni; a 870 kilométer hosszú országút évtizedekkel ezelőtt tönkrement. Most a hatóságok jelezték, hogy újra kívánják nyitni, ami miatt sokan attól tartanak, hogy Manaus bevándorlási és lakhatási válsága súlyosbodni fog, ami még több területfoglalást eredményez majd.

„Manaus elszigeteltsége bizonyos mértékig távol tartja az embereket” – mondta Philip Fearnside, egy amerikai biológus, aki az 1970-es évek óta Manausban él.

A klímaválság okozta szélsőséges időjárási viszonyok nagy valószínűséggel fokozzák a környezet pusztulását, emelte ki Viana. „Rendkívül aggasztóak a kilátások” – fogalmazott.

Írta: Sam Cowie

Forrás: The Guardian

Fordította: Latin-Amerika Társaság