A gerillapolitika a legtöbb országban kisszerű sértések, okos alkalmi csipkelődések, a gazdasággal kapcsolatos aggodalmak és korrupciós botrányok körül forog. Az ország erőszakos múltja ellenére ez alól Kolumbia sem kivétel.

És bár a kolumbiai választások részletes eredményei nem keltenek nagyobb érdeklődést az olvasók körében, mint a botswanai vagy brunei választási eredmények, a dél-amerikai ország választásának utórezgései messze a határain túl is érezhetőek lesznek. Itt van öt ok, amiért ez érdekes lehet számotokra:

1. Sok dolog, amit nap mint nap használsz, onnan érkezik

Virágot veszel valakinek, aki különleges a számodra? Ennél egy banánt? Szükséged van egy csésze kávéra, hogy felébredj reggel? Bepúdereznéd az orrod a legújabb esti buliban? Sóvárogsz egy megfizethető tengerparti nyaralás után? Akkor érdekelnie kellene, hogy ki nyeri a vasárnapi választásokat.

Kolumbia a legnagyobb exportőre a fent említett dolgoknak, valamint néhány kézzel készített terméknek. Például csak egyedül az Egyesült Államokba napi 387 ezer hordó olaj érkezik Kolumbiából, ami az Uncle Sam hetedik legnagyobb külső kőolaj-forrásává teszi a dél-amerikai országot.

A hivatalban lévő elnök, Juan Manuel Santos folytatni akarja a tárgyalásokat a FARC lázadóival Havannában. Ha megállapodnak, a „béke hozadéka” a munkahelyteremtés, turizmus és az export felpörgése lehet. Fő kihívója a felmérések szerint Óscar Zuluaga, aki be akarja fejezni a tárgyalásokat, és vissza akar térni a katonai megoldáshoz.

Fegyverkereskedők, kávéfogyasztók és potenciális nyaralók, figyeljetek!

2. Kolumbia példákkal szolgál más országoknak arra nézve, mit csináljanak (vagy mit ne csináljanak), ha belső konfliktussal néznek szembe

Kolumbia belső konfliktusának még nincs vége, de az ország nagy részén úgy tűnik már lecsengett. Számos kisváros, ahonnan a fegyveres banditák – jobboldali félkatonai csoportok, baloldali lázadók, különböző kábítószer-kereskedő gengszterek, esetenként a biztonsági erők – elűzték az ott lakókat, a rehabilitáció fázisába lépett.

San Carlosban, amit feldúlt a véres konfliktus, a taposóaknák voltak mindenhol, és az embereket tömegesen telepítették ki, a helyiek kísérleti jelleggel visszatérnek a földjeikre és az üzleteikhez. A kormány aknamentesítő kampánya nagyrészt sikeres volt.

Néhány esetben a szomszédok, akik az ellenkező oldalakon harcoltak, most újra együtt élnek viszonylagos harmóniában. Ebben a városban a mezőgazdaságra, új infrastrukturális projektekre és béketeremtő kezdeményezésekre fókuszáló gazdasági fejlesztési tervek úgy tűnik, hogy segítettek.

Ez tanulsággal szolgálhat olyan helyek számára, mint Szíria, Szudán és a Kongói Demokratikus Köztársaság, amelyekben sokszereplős piszkos háborúik következtében magas a kitelepítettek száma.

Mindazonáltal Kolumbiában sok gyilkost nem állítottak bíróság elé, és sokan vélik úgy, hogy a folyamat túl elnéző az állítólagosan kormányzati kapcsolatokkal rendelkező félkatonai csoportokkal szemben. A viszonylagos béke Kolumbiában nem mindig jár együtt az igazsággal.

3. Drogok, drogok, drogok

Semmilyen Kolumbiáról szóló lista nem lehet teljes a leghírhedtebb exportcikkének említése nélkül. Igen, Kolumbia kulcsszerepet játszik a nemzetközi kábítószer-kereskedelemben. És még ha valaki nem is használ ilyesmit, a kokainból származó pénzt nagy bankokon és ingatlanüzleteken keresztül mossák tisztára.

Egyesek szerint, a kábítószerekből befolyó pénz sajátos szerepet játszik a New York-i és londoni tőzsdék fellendítésében. A spekulációs befektetés egy kis kemény készpénzt igényel, így a pénz szorzója megnőhet. A származtatott ügyletek, a tőkeáttételes kivásárlások és a felfújt pénzügyi tőkenövekedések világának egy kis kemény készpénzre van szüksége – ahol a kábítószerek, olaj és más nyers árucikkek felértékelődnek.

4. Shakespeare-i politikai dráma, vagy tragikomédia zajlik

Santos, Kolumbia hivatalban lévő elnöke egykoron az előző elnök, a keményvonalas Álvaro Uribe védelmi minisztere volt. Ők ketten szoros politikai szövetségesek, és a beszámolók többsége szerint barátok is voltak. Ez 2010-ben megváltozott.

A gazdag vidéki családból származó technokrata populista Uribe a baloldali lázadókkal való harccal csinált karriert. A FARC harcosai ölték meg Uribe apját 1983-ban; az exelnök bosszúja ezért személyes is, nemcsak politikai. Most Santos békét próbál velük kötni.

Uribe úgy tekint a tárgyalásokra, mint végső árulásra, az ő két cikluson át való uralkodásának semmibe vételére. Az egykori elnök ellen több vizsgálat folyik hatalommal való visszaélés és az emberi jogok megsértése miatt, úgyhogy – természetesen – újra belevetette magát a politikai életbe, és márciusban szenátusi helyet szerzett.

Most Uribe, aki a visszaélések ellenére sok kolumbiai számára népszerű maradt, minden személyes és politikai erejével Zuluagát támogatja. Olyan ez, mint egy trópusi Trónok harca, ami egy ármányokkal teli drámává fejlődik.

5. Kolumbia a Nyugat legközelebbi szövetségese Dél-Amerikában, ami ellenáll a baloldali rózsaszín hullámnak

Ezt tekinthetjük jónak vagy rossznak, attól függ mi a véleményünk a geopolitikáról. Egy olyan térségben, ahol például Brazíliában, Uruguayban, Argentínában és más országokban a szocialisták vagy szociáldemokraták nyerik sorra a választásokat, Kolumbia ellenáll a trendnek. A nyugati féltekén Kolumbia az Egyesült Államok katonai segélyének legnagyobb kedvezményezettje: 1999 óta 9,3 milliárd dollárt kapott.

Bogotá szoros védelmi köteléket tart fent Washingtonnal, Londonnal és Tel Avivval. Nemrégiben a kolumbiai fegyveres erők képezték ki a kábítószerekhez köthető erőszakban tönkrement közép-amerikai országok katonáit.

Ezeknek a védelmi megállapodásoknak a hívei azt mondják, hogy a nagy amerikai segélyprogram, a Kolumbia Terv és a felkelés-ellenes kampány növelték a biztonságot. A bírálók fenntartják, hogy ezek az akciók lehetővé tették az elit számára, hogy a kisparasztokat elűzzék a földjeikről, és terrorizálják a lakosság nagy részét az erőszak időszaka alatt, ami vélekedések szerint 215 ezer emberéletet követelt. Mindegy, hogy melyik nézetet valljuk, Kolumbiát, mint „Latin-Amerika Izraeljét” – ahogyan egy elemző fogalmazott – nem lehet figyelmen kívül hagyni.

Írta: Chris Arsenault, 2014. május 25.

Forrás: al-Dzsazíra

Fordította: Latin-Amerika Társaság