2013. október 29-én az ENSZ 193 tagállama, 22. alkalommal szavazott az USA Kuba elleni gazdasági blokádjáról, mely szavazásra 1992 óta évről-évre sor kerül, Kuba által benyújtott kérvény alapján, melynek célja, a blokád beszüntetése. Az utolsó szavazás eredménye nemcsak rekord eredményt hozott a szocialista Kuba indítványa mellett, de a nyugati világ sajtószabadságáról is tanulságos dolgokat tárt elénk.

Ennyire egyértelműen meg soha nem végződött a szavazás. 188 állam elítélte a blokádot, amelyet Washington több mint 50 éve tart fenn Kuba ellen, és követelte annak azonnali befejezését. Csak az USA és Izrael szavazott a blokád mellett. Három, az amerikai pénzektől teljes függő helyzetben levő csendes-óceániai  miniállam – Marshall-szigetek, Mikronézia és Palau – tartózkodott. Az eredmény megmutatta, hogy Washington külpolitikája mennyire elszigetelt a világban. A szavazás előtt 24 ország szónokai – köztük Kuba külügyminisztere, Bruno Rodríguez, – két és fél órás vitában tárták fel álláspontjaikat az ügyben. A legtöbb felszólaló beszédéből egyértelművé vált, hogy az ENSZ-tagok döntő többsége nem hajlandó tovább tolerálni az amerikaiak Kuba-ellenes magatartását.

 „Az amerikaiak a világ népei föle helyezik magukat” – állapította meg Bolívia ENSZ-küldötte, Sacha Llorenty, és felszólította az ENSZ-gyűlést: „Következetesen követelnünk kell, hogy az ENSZ által hozott döntéseket mindenki betartsa!”

 A dél-amerikai gazdasági tömb, a MERCOSUR nevében a venezuelai képviselő Samuel Moncada kritikusan megállapította: „Az USA kirívóan megsérti  az ENSZ alapokmányában foglaltakat!”

Kína állandó képviselője, Wang Min egyértelműen figyelmeztette az Egyesült Államokat. Az USA területén kívülre,  más államokra is rákényszerített Kuba elleni embargó, sérti ezen országok érdekeit és szuverenitását. A diplomata elmondása szerint Kína biztosíthat mindenkit arról, hogy ezt nem fogja megtűrni.

 Mindössze egyetlen képviselő, – értelemszerűen az amerikai –, Ronald D. Godard, –  aki az addig felszólalókat fagyos tekintettel hallgatta végig –, vette védelmébe az embargót. „Az embargó megfelelő eszköz arra, hogy Kubára rákényszerítse az emberi jogok betartását” – hangoztatta, ám ezzel a kijelentésével még az izraeli képviselőt sem késztette tapsra. Többek között azzal vádolta a kubai vezetést, hogy az „békés ellenzékieket” üldöz, és elnyomja a „sajtószabadságot”.

 A tények meg aznap az ellenkezőjét bizonyították. Kubában az egész nép élőben követhette a kubai televízión keresztül a teljes  ENSZ-gyűlést, arról saját véleményt alakíthatott ki. Az amerikai képviselő Godard  beszédét is élőben, minden rövidítés nélkül sugározta a kubai tévé.

Az amerikai újságolvasók, rádióhallgatók és tévénézők nagy részétől ezzel ellentétben nagyrészt megtagadták ezeket az információkat. Csak a Washington Post jelentett valamicskét a vitáról és a szavazásról. A legnagyobb tévéállomások számára meg egy szalagcím erejéig sem volt fontos az egész. A magánkézben levő médiumok és az állami propagandaadók Floridában és Miamiban mindenen túltettek – teljes cenzúra alá vettek ezeket a híreket. „Úgy döntöttek, hogy az ott élő embereknek nem muszáj tudniuk, hogy az ENSZ-ben hogyan szavaztak  az embargó ellen beadott indítványáról” – kommentálta a cenzúrát Edmundo García, a Miamiban élő kubai újságíró, alternatív rádióműsorában és azonos elnevezésű blogjában, a La tarde se muevében.

A németországi legnagyobb lapok is alig tettek említést erről a jelentős kubai sikerről. A legtöbb német rádió és tévéállomás ugyancsak elhallgatta az embargóról szóló szavazás ügyét. Az oly nagyra értékelt sajtószabadság az ismert médiatulajdonosok szabadságára redukálódott, akik egyedül döntenek arról, hogy miről tájékoztatják a lakosságot és miről nem.

 A szomszédos országokban ezzel ellentétben a Tagesanzeiger (Svájc) és a Standard (Ausztria) és más lapok is, legalább egy mondatot idéztek a kubai külügyminiszter beszédéből: „Az Egyesült Államok Kuba-ellenes politikája teljesen elszigetelődött a világban, és minden jogi és erkölcsi alapnak híján van.”

 A Franco utáni Spanyolország médiumai, saját bevallásuk szerint, nem tartoznak Kuba barátai közé. Miközben a nagy múltú konzervatív lapok, mint az El País, az ABC és az El Mundo, az úgynevezett kubai ellenzék minden nyilatkozatát a főoldalon közlik, az amerikaiak vereségéről az ENSZ-ben egyetlen sort sem jelentettek meg. „Úgy látszik, hogy vannak első rangú és másodrangú ENSZ-döntések” – gúnyolódott egy olvasó a Publico nevű online újság oldalain. Ez a baloldali-liberális internetes újság egyike volt azoknak a médiumoknak, amelyek részletesen beszámoltak az eseményről – ellentétben az uralkodó lapokkal. Átfogó jelentéseket közölt az ügyről többek között a Telesur dél-amerikai tévéadó, az orosz internetoldal, a Russia Today, az iráni adó, a Hispán TV online szolgáltató és a Hsinhua kínai hírügynökség.

De nemcsak a média, hanem a „szabad világ” hivatásos politikusai sem tartottak említésre méltónak, hogy 188 ország képviselője követelte az amerikai embargó azonnali beszüntetését. Németországban mindössze a Linke párt parlamenti frakciójának szóvivője üdvözölte a szavazás eredményét. Követelte, hogy  a német kormány, az európai minisztertanács és az európai komisszárok sújtsák szankciókkal a PAYPAL internetes fizetőszolgálatot. Tette ezt egy EU határozatra hivatkozva az ún. EU Blocking Regulation-ra, amellyel meg kívánják akadályozni az amerikaiak Kuba elleni blokádjának Európára való kiterjesztését. A PAYPAL – egy amerikai vállalkozás európai leányvállalata – ismételten befagyasztotta német ügyfelei pénzét, hogy ezzel kikényszerítse tőlük a Kubával folytatott kereskedelem beszüntetését.

A német parlamenti képviselő is a Kuba-ellenes médiablokád áldozatává vált, miután Kubával szimpatizáló kampányba kezdett. Eduardo Galeano uruguayi író és újságíró úgy jellemzi a média Kubával szembeni eljárását, hogy azok, minden Kubában fellelhető hiányosságot óriás nagyító alá helyeznek, míg ezzel ellentétben Kuba sikereit nevetségesen lekicsinyítik vagy teljesen elhallgatják.

A mainstream média módszere mindig ugyanaz: megpróbálják a kubai szocialista modellt rémhírek és hazugságok útján lejáratni, hogy ezáltal igazolhassák az amerikaiak Kuba elleni agresszív politikáját. Egy objektív tudósítás az ENSZ 2013. október 29-i gyűléséről és a szavazás eredményéről, nem fér bele ebbe a sémába. A világ legnagyobb médiumi számára, az amerikaiak Kuba elleni gazdasági blokádja, a kubai ötök ügye, Obama gyilkos drónjai, a guantanamói kínzótábor vagy semmilyen jelenőséggel nem bír, vagy csak az alig említésre méltó hírek kategóriájába tartozik.

Írta: Volker Hermsdorf

Fordította: Kerti István

Forrás: A Cuba Libre 2014. február-áprilisi száma