Az EZLN színrelépésének 20. évfordulójának apropóján közlünk egy tavaly júniusban megjelent cikket, ami rávilágít az EZLN és a nagy nyári brazil tüntetések közötti összefüggésekre.
„Abajo y a la izquierda está el corazón” – „a szív alul és baloldalon van”. A mexikói Zapatista Nemzeti Felszabadító Hadsereg (EZLN) alparancsnokának, Marcosnak ezen mondatával kezdődött az Ingyen Viteldíj Mozgalom (MPL) nyitó beszéde, ami tiltakozásokat váltott ki szerte Brazíliában, hogy elérjék a tömegközlekedési díjak csökkentését. Az „alul” a marginalizált csoportokra és kisebbségekre utal, amit az MPL „lent”-nek hív, a „baloldal” pedig az antikapitalista diskurzusra vonatkozik. A São Pauló-i Egyestem diákjaiból és peremre szorult munkásokból alakult mozgalom antikapitalistaként, pártsemlegesként, békésként, autonómként és vízszintesként határozza meg magát.
Néhány MPL-aktivista, például a 19 éves São Pauló-i Luiza Calagian, aki átkelt a kontinensen, hogy zapatista közösségekkel találkozzon Chiapasban, akik 1994-ben kerültek a világ figyelmének középpontjába, amikor a zapatisták leengedték a fegyvereiket, hogy őslakos jogaikról tárgyaljanak a mexikói kormánnyal. Hamarosan a globalizáció hatásai ellen szerveződött új társadalmi mozgalmak példáivá váltak. A zapatistákhoz hasonlóan az MPL vízszintes szerveződésével különbözik politikai pártoktól, mivel itt minden döntést kollektívan hoznak meg. Nincsenek posztok vagy vezetők. Mindenki a mozgalom nevében beszél. Az utcákon nem lehet választási gyűléseket hirdető autórádiókat hallani, mert el akarják kerülni a „lent”-tel kapcsolatos diskurzust.
„Marcos San Franciscóban meleg, Dél-Afrikában fekete, Európában ázsiai, San Isidróban chicano, Spanyolországban anarchista…” A ’90-es években Marcos alparancsnok, egy értelmiségi a Mexikói Autonóm Egyetemről, aki belevetette magát a chiapasi dzsungelbe, hogy az őslakos közösség oldalán harcoljon, gyakorlatilag legendává vált. Amikor azt kérdezik, hogy ki az alparancsnok – az „al” arra utal, hogy az igazi vezetők az őslakosok, a zapatisták, akik maszkkal takarják el az arcukat –, így válaszolnak: „Mi mindannyian Marcosok vagyunk.”
Brazíliában az MPL hasonló vonalat igyekszik követni: „Bármelyikőtök lehetnénk” – mondja a 23 éves Mayara Vivian, aki tagja a mozgalomnak. Az aktivisták kerülik, hogy a magánéletükről beszéljenek, például, hogy hol dolgoznak vagy tanulnak. Az elmúlt két hét tüntetései során sokan az USP Bölcsészettudományi Karáról érkeztek, és 19 és 23 év közöttiek voltak. Így fogalmaz a 19 éves filozófiaszakos hallgató, Marcelo Hotimsky: „A zapatisták nagyban hatottak az alterglobalizációs mozgalomra. Ők egy olyan történelmi folyamat részei, amelynek mi vagyunk a gyümölcsei.”
Az Avenida Paulistán csütörtökön, annak ellenére, hogy gyakorlatilag kizárták őket a demonstrációból az MPL magukat még mindig pártsemlegesnek tartó aktivistái támogatásukat fejezték ki a baloldali pártok és társadalmi mozgalmak zászlóval kapcsolatban. A hagyományos pártok és társadalmi mozgalmak konkrét okokkal működnek együtt az MPL-lel, de az aktivisták nem tesznek engedményeket, amikor konfliktusok merülnek fel. A fiatalok élesen bírálták Fernando Haddad munkáspárti polgármestert, még a viteldíjak csökkentése után is. Sőt, azt állítják, hogy senki nem felelős az utcai mozgósításokért: „A lakosság képes megszervezni önmagát” – érvel Mayara.
Az EZLN 1983-ban született, és 1994-ig titokban működött a délkelet-mexikói Lacandón dzsungelben. Az állami hadsereg elleni 12 évig tartó véres háborút követően a zapatisták letették a fegyvereket. Marcos beszédei azóta is visszhangoznak a kibertérben, és magukra vonták a világ figyelmét, amikor antiglobalizációs mozgalmak hullámát indították el. Eközben a zapatisták küzdelme folytatódik Chiapasban.
Írta: Tatiana Farah
Forrás: Latin America Bureau