Szóval virágzik a gazdaság? Mondd ezt a szegényeknek, mondja Jan Rocha a kétrészes cikke második felében.
Az új elnök, Horacio Cartes – egy üzletember, aki soha korábban nem szavazott, nemhogy részt vegyen a politikában –, azt beszélik, a leggazdagabb ember Paraguayban. Azonban keveset tud felmutatni kormányzásának első száz napjában. Ehelyett inkább visszavont néhányat Fernando Lugo elnök – a gyakorlatilag parlamenti puccsal eltávolított ellentmondásos katolikus püspök – pozitív lépéseiből.
Aláaknázzák a közegészségügyi szolgáltatásokat, az emberi jogokért felelős tisztviselőket pedig kirúgták. A kormányhoz befolyó bevételek nagy részét a közigazgatási gépezet fenntartására fordítják. Társasági adót csak a tavalyi évben vezettek be. „Paraguay nem szegény ország. Csak rosszul vezetik” – mondja Amilcar Ferreira közgazdász.
A főként brazil és egyesült államokbeli vállalatok kezében lévő mezőgazdasági üzletágnak köszönhetően Paraguay gazdasága papíron virágzik – tavaly 11 százalékos volt a növekedés. Immáron több húst exportál, mint Argentína és a szójaexport is robbanásszerűen nő. A brazil határon lévő hatalmas Itaipu vízierőműnek és a Lugo által kötött új kétoldalú megállapodásnak hála, ami nagyban megnövelte Asunción az erőműből származó bevételeit, Paraguay egy energiában gazdag ország.
Ez a növekedés vonzza a transznacionális vállalatokat. A külföldi cégek számára, az olcsó energián túl, a befektetési környezet is kedvező, mivel alacsonyak az adók, alacsony az infláció, pénzügyi stabilitás tapasztalható, és nincs társadalmi elégedetlenség (ami például Brazília és Argentína esetében nincs így). Paraguay GDP-je 2002 és 2012 között megháromszorozódott.
De kik ennek a gyarapodásnak a haszonélvezői? Nem a szegények, mert nincs munkahelyteremtés. A nemzeti jövedelemből rájuk fordított rész stagnál, miközben a leggazdagabb kisebbség által a nemzeti tortából kihasított szelet növekedett. A kereskedelem is vergődik, versenyezni próbál a nagyarányú, ellenőrizetlen csempészéssel.
Ha megyünk egy kört Asunciónban a kontraszt éles. A gazdag negyedekben egymást érik a hollywoodi stílusú villák, szépen gondozott gyeppel, és elegáns Mercedesekkel és BMW-kel. A vízparton a (lezárt és bedeszkázott) katedrális közelében azonban nyomorúságos bádogviskók állnak, és ápolatlan gyerekek ugrálnak a szemétkupacok között.
Paraguay más részein már nem annyira nyugodt a helyzet. Concepciónban, az egyik legszegényebb és legelmaradottabb tartományban, vidéki gerillamozgalom dacol az őt eltiporni akaró rendőrséggel és hadsereggel. A Paraguayi Néphadsereg – EPP – rendőrökön üt rajta és ejti őket áldozatul, szarvasmarha-tenyésztő nagybirtokosokat rabol el, és váltságdíjat követel értük, és elnyeri ezzel a helyi, mélyszegénységben élő lakosság szimpátiáját. Tagjai a kolumbiai FARC-tól kaptak kiképzést, de a céljaik homályosak. Azt is beszélik, hogy együttműködnek a PCC nevű brazil bűnözői csoporttal, és hogy marihuánaültetvényeik vannak.
Cartes elnöknek, akit olyan vádak érnek, hogy részt vesz a csempészésben, és hogy a családtagjai benne vannak a kábítószer-kereskedelemben, az EPP hasznos figyelemelterelés lehet.
Visszatérve Asunciónra, az Egyesült Királyság kormánya épp most nyitotta újra a nagykövetségét, amit gazdasági okokból 2005-ben zárt be. Ennek valószínűleg a Malvin/Falkland-szigetek körüli aktuális vitához van köze, amelyhez Nagy-Britanniának szövetségesekre van szüksége a térségben.
Valóban, a történelem újra és újra felüti a fejét Paraguayban. Ironikus fordulat, hogy az új nagy-britanniai nagykövet az a Miguel Solano López, aki annak a férfinak a dédunokája, aki az 1860-as években Paraguayt az Anglia által támogatott és pénzelt Hármas Szövetség (Brazília, Argentína és Uruguay) hadseregei elleni katasztrofális vereségbe vezette.
A Palacio de Justiciában két ügyvéd megmutatta nekem azt a petíciót, amelyet egy Buenos Aires-i bírósághoz terveznek benyújtani, és amelyben azt kérik, hogy a háborút közel 150 éve lezáró szerződést vonják vissza, és Paraguay határait a háború előtti állapotoknak megfelelően állítsák vissza. A változások messzire nyúlnának: Brazíliának, például, vissza kellene adnia az Iguaçu vízesést. Ez most valahogy nem tűnik valószínűnek.
Írta: Jan Rocha
Forrás: Latin America Bureau