Sok dolog változatlan, de néhányan fel merik emelni a szavukat a korrupció ellen, mondja Jan Rocha kétrészes cikkének első felében.

Szállodám egy kőhajításra van az asuncióni pályaudvartól. De egyetlen vonat sem gördül ki a díszes oszlopos épületből. Ehelyett egy régi fatüzelésű motor áll ott elhagyatottan, mint egy partra vetett bálna, az állomásról kivezető vasúti síneket már aszfalt borítja. Az egyetlen tömegközlekedést a hepehupás utcákon zötykölődő rozoga buszok jelentik.

Úgy tűnik, hogy nem sok minden változott azóta, amióta tíz évvel ezelőtt utoljára itt jártam. Néhány csúnya új háztömb tornyosul a város fölé. Több bevásárlóközpont van, de sok szép régi épület, amelyek többségét kormányzati szervek használják, is megmaradt. Őslakos asszonyok most is a járdákon guggolnak, és kézműves szőtteseket árulnak. A sunyi feketeváltók viszont nagyrészt eltűntek az utcákról, mivel simán bemehetsz egy bankba vagy egy pénzváltóhoz és vehetsz guaranít. Kis időbe telik megszokni azt a sok nullát, ami az utolsó ittjártam óta az összegekhez adódott, például egy csésze kávé 6.000 guaraníba kerül, egy ebéd több mint 10 ezerbe. Ez elég aggasztó, mert ha átszámítjuk egy másik valutára, akkor azt látjuk, hogy a kávé ára normális, 90 penny, az étel viszont körülbelül 15 font. A Palacio de Justiciában, a paraguayi bíróság épületében fekete ruhás ügyvédek és bírók jönnek-mennek. Itt van Balthazar Garzón, hogy az Operation Condorról és a büntetlenséggel való felhagyás szükségességéről tárgyaljon. A paraguayi ügyészek azonban nem tűnnek nagyon érdekeltnek a múltban való vájkálásban – túl kényelmetlen ez a Colorado Párt számára, ami támogatta Alfredo Stroessner diktátort, és most újra hatalmon van Horacio Cartesszel, az új elnökkel.

Garzónt körbevezették az Igazságügyi Múzeumban, ami otthont ad a Terror Archívumnak, vagyis a 35 éves diktatúra annak a több ezer rendőrségi dokumentumának, amiket 1993-ban találtak meg, és most digitalizálják és helyezik biztonságba őket. Az iratok felfedik a Stroessner-diktatúra kiterjedt ellenőrzését – a tömeges telefonlehallgatásokat, emberek megfigyelését, letartóztatásokat, kihallgatásokat. Az egyik falon egy tizenkét éves lány képe látható, akit életkora ellenére felforgatás címén őrizetbe vettek, megerőszakoltak és megkínoztak. Most a hatvanas éveiben jár, és nemrégiben tanúskodott a paraguayi Igazságosság Bizottság előtt.

Bizonyos dolgok nem változtak, ilyen a központi börtön, a Tacumbu is. Az ABC Color újság cikksorozatot közöl az ott uralkodó állapotokról – négyezer embert zsúfoltak be egy ezerkétszáz főre tervezett börtönbe. A számuk majdnem megnégyszereződött, de az élelmezésre szánt keret nem változott, úgyhogy az elítélteket napi egy fontból etetik. Akiknek van családjuk, azok hozzájutnak egy kis plusz élelemhez, de az úgynevezett miserables – a legszegényebb rabok, akiknek nincs pénzük vagy látogatóik – a szabad ég alatt, nemhogy ágy, de még matrac nélkül is alszanak, kartonpapírdarabokon. A legtöbbjük piti bűncselekmények vagy kábítószer-kereskedelem miatt van ott.

A Stroessner-diktatúra alatt a politikai foglyok is a Tacumbuban raboskodtak. Emlékszem arra, amikor harminc évvel ezelőtt ott jártam. Beálltam aközé a több száz nő közé, akik a tűző napon várakoztak. Amikor a börtön kapujának közelébe értünk, egy nő ezt mondta nekem: „Pantalones no puede!” „A nadrág tilos!” A nőknek szoknyát vagy ruhát kellett viselniük, vagy nem engedték be őket. Volt azonban egy megoldás – a tér szélénél álló düledező házakhoz irányítottak. Ott egy sor használt szoknyát lehetett kikölcsönözni. Kiválasztottam a legkevésbé szörnyűt – egy meglehetősen kényelmetlen lógó sárga darabot – és fizettem. Így már beléphettem a börtönbe.

Ma nincsenek politikai foglyok, de a paraguayiak föl vannak háborodva a mindennapos korrupciós botrányok miatt, amelyek a kormányhoz köthető cégeket, szenátorokat, képviselőket és hatóságokat egyaránt érintenek. Nyomás alatt a szenátus megszavazta egyik tagjuk mentelmi jogának visszavonását, úgyhogy őt bíróság elé lehet állítani. Ezt utcai tiltakozások követték, és a boltosok és az étterem-tulajdonosok kampányt indítottak;ezt írták a kirakatukra: „Nem szolgálunk ki korrupt embereket. Azok a szenátorok, akik a mentelmi jog megtartása mellett szavaztak itt nem szívesen látott személyek.”

Írta: Jan Rocha

Forrás: Latin America Bureau