Kilencven éves korában egy veteránoknak fenntartott floridai kormányzati idősek otthonában torokrákban meghalt Luis Posada Carriles, kubai születésű egykori CIA-ügynök, aki egész életében eszközökben nem válogatva próbálta megdönteni a kubai forradalmi kormányt. Mivel bűncselekményei megfeleltek a mindenkori amerikai kormány törekvéseinek, úgy halhatott meg, hogy soha nem kellett ténylegesen megfizetnie azoknak az ártatlan áldozatoknak a haláláért, akiket tetteivel megölt.

Az 1928-ban a kubai Cienfuegos városában született Luis Clemente Faustino Posada Carriles a kubai forradalom győzelme után hagyta el Kubát, hogy aztán részt vegyen a kudarccal végződő disznó-öbölbeli invázió megszervezésében és végrehajtásában.

Posada Carrilesnek az Egyesült Államok terroristájaként nem kellett felelnie a bűncselekményeiért - Fotó: AFP

Belépett az amerikai hadseregbe, ahol 1965-ben beszervezte a CIA, és a rendelkezésre álló információk szerint 1974-ig az ügynökük volt. Ez idő alatt biztonsági tanácsadóként tevékenykedett Venezuelában, Guatemalában, El Salvadorban, Chilében és Argentínában.

1971-ben merényletet akart elkövetni Fidel Castro ellen Chilében, amikor a kubai elnök chilei kollégájánál, Salvador Allendénél tett látogatást. 1976-ban más emigráns kubaiakkal együtt részt vett Allende az Egyesült Államokba menekült egykori külügyminisztere, Orlando Letelier elleni nagy port kavart washingtoni robbantásos merényletben, amelyben Letelier mellett huszonöt éves amerikai asszisztensnője, Ronni Moffit is meghalt.

2011-ben nyilvánosságra hozott CIA-dokumentumokból egyértelműen kiderül, hogy ő és egy másik kubai jobboldali emigráns, Orlando Bosch voltak a kitervelői egy kubai polgári utasszállító repülőgép felrobbantásának. A Cubana légitársaság 455-ös járatán 1976. október 6-án robbant bomba, miközben a gép Barbadosról Jamaicába tartott. A fedélzeten tartózkodó összes személy, köztük a teljes kubai ifjúsági vívó válogatott, meghalt.

A terrortámadás idején Posada Carriles a dél-amerikai ország állampolgáraként Venezuelában élt, ahol amerikai hírszerzési információk szerint a kínzásairól hírhedt venezuelai titkosszolgálat, a DISIP informátora volt. Ott eljárás indult ellene a repülőgép-robbantás miatt, de a katonai bíróság felmentette. Végül börtönbe került egy polgári per idejére, de 1985-ben megszökött a börtönből, és Közép-Amerikába utazott, ahol, vélhetően az Egyesült Államok tudtával és beleegyezésével, támogatta a nicaraguai sandinista kormány elleni ellenforradalmi terrorhadjáratot.

Karrierje során számos ellenséget szerzett, és 1990-ben Guatemalában egy fegyveres mellkason és arcon lőtte, de túlélte a támadást.

Az 1990-es években újabb hadjáratot indított a kubai kormány ellen, és az ő tervei alapján hajtottak végre egy sor robbantásos merényletet kubai szállodák ellen, amelyek során 1997-ben egy fiatal olasz turista, Fabio Di Celmo életét vesztette. A robbantásokban való érintettségét egy interjúban részben el is ismerte.

2000-ben egy panamai csúcstalálkozó idején fel akarta robbantani Fidel Castrót, amiért letartóztatták. Az összeesküvésben részt vett többek között az a szintén kubai származású Guillermo Novo is, aki bizonyítottan egyik végrehajtója volt az 1976-os Letelier-gyilkosságnak. Négy évet töltött egy panamai börtönben, de Mireya Moscoso akkori panamai elnök kegyelmet adott neki.

2005-ben illegálisan úton az Egyesült Államokba ment, és politikai menedékjogot kért. Kérelme azonban visszafelé sült el, és eljárást indítottak ellene azzal a váddal, hogy hazudott a bevándorlási hivatal embereinek arról, hogy hogyan jutott be az Egyesült Államokba. Végül ebben az ügyben is felmentették, és élete hátralévő részét szabadon élte le Floridában.

A venezuelai és a kubai kormány többször kérelmezte a kiadatását, de ennek az amerikai kormány nem volt hajlandó eleget tenni. Az általa elkövetett súlyos bűncselekményekért igazi büntetésben soha nem részesült, akárcsak Orlando Bosch, aki szintén szabad emberként halt meg az Egyesült Államokban 2011. április 27-én.

A BBC és a teleSUR cikkei alapján írta: Latin-Amerika Társaság