„Ez nem olyan háború, amelynek részesei akartunk lenni, csak szenvedünk tőle.” A guatemalai belügyminiszter, Mauricio López Bonilla ezen szavai alátámasztják azt az álláspontot, amit Otto Pérez Molina elnök kormánya 2012 januári hivatalba lépése óta a magáévá tett, vagyis hogy vezető szerepet vállal a Latin-Amerikában sokak által megnyerhetetlennek tartott háború befejezésében.

López Bonilla nemrég a London School of Economics-ban (LSE) értékelte az LSE Véget vetni a drogháborúknak című jelentését, és beszédében hangsúlyozta, hogy Guatemala és más közép-amerikai országok milyen nehéz helyzetben találták magukat.

„Mi tranzitországok vagyunk. Nem termelők vagy fogyasztók vagyunk, de részt kell vennünk a drog áramlásának tiltására tett kísérletekben, miközben mi ezt nem érezzük igazán a saját harcunknak, mondta a zsúfolt közönségnek.

A legutóbbi becslések szerint mintegy 400 tonna kokain halad keresztül Guatemalán minden egyes évben. Ez a szám 2008-ban még csak hét tonna volt, de az Egyesült Államok vezette beavatkozó műveletek a Karib-térségben és a Csendes-óceánon arra késztették a kartelleket, hogy alternatív kereskedelmi útvonalakat keressenek Mexikón vagy Kolumbián keresztül.

„A pénzeket, amiket erre a háborúra kell költenünk a kormány oktatásra és egészségügyre fordítandó költségvetéséből vonják el, amelyek pedig számunkra sokkal nagyobb prioritást jelentenek. Ki kell egyensúlyoznunk a közegészségügyet a közbiztonsággal” – mondta López Bonilla.

„A bűnözök elleni háborúval járó erőszak szintén rosszul érinti a külföldi befektetéseket az olyan országokban, mint a mienk, ami egy újabb komoly gazdasági ár” – fogalmazott.

Még rosszabb véleménnyel volt arról, hogy az Egyesült Államok és más fejlett országok szankciókkal fenyegetik Guatemalát és más szegény országokat Közép-Amerikában, ha azok nem teljesítik a „drogháború” követelményeit.

Egy videóközvetítésen keresztül beszélve, Pérez Molina, Guatemala elnöke hangsúlyozta, hogy változtatni kell az illegális kábítószer-kereskedelemre vonatkozó politika irányultságán.

Kérte, hogy a nemzetközi közösség ismerje el, hogy az olyan országok, mint Guatemala egy olyan probléma „kiszervezésétől” szenved, amely probléma főleg az Egyesült Államok és Európa lakosságát érinti.

Utalt a Santos kolumbiai elnök által kezdeményezett vitára, és a kannabisz közelmúltbeli legalizációjára Uruguayban, mint a kérdés átgondolására tett kísérletekre. Dicsérte az LSE jelentését, amiért az pontosan ezt csinálja, és azt kérte, hogy az ENSZ újra vizsgálja felül a kábítószer-ellenőrzési rendszerét, „hogy egy olyan globális válaszlépést termeljenek ki, ami kapcsolódni tud a nemzeti kezdeményezésekhez.”

A Véget vetni a drogháborúnak című jelentés hangsúlyozza, hogy nincs gyors és egyszerű megoldása ennek a rendkívül összetett kérdésnek. Pusztán azt állítja, hogy egy „drogok elleni háború” nem a legjobb módja annak, hogy szembenézzünk a problémával, és hogy a teljes tilalom elérhetetlen cél.

Danny Quah, az LSE professzora ehelyett azt javasolja, hogy tegyenek koncentrált erőfeszítéseket annak érdekében, hogy minimalizálják a Guatemalához hasonló „tranzitországokra” gyakorolt hatást, és ismerjék fel, hogy a fogyasztó országok elhárítják a problémát, amelynek gyakran nagyon súlyos következményei vannak az emberi jogokra és az erőszakra nézve, ahogyan ez a leglátványosabb Mexikóban volt az utóbbi években.

Az egyes országokat, mondta, ösztönözni kell, hogy törekedjenek arra, hogy az illegális kábítószerek használatának erőltetett tiltása helyett inkább egyre jobb kezelést biztosítsanak a drogfogyasztóknak.

Quah professzor szerint emellett ellenőrzött körülmények új megközelítési módokat találni kellene keresni..

Az LSE jelentése egy jóval nagyobb nemzetközi együttműködésre szólít fel a problémával való szembenézéshez, amely szerinte van olyan jelentőségű kérdés, mint az éghajlatváltozás.

A szerzők remélik, hogy komoly vitára ösztönöznek a kérdésben az ENSZ Közgyűlésének 2016-os vitája előtt, ahol a tervek szerint Pérez Molina elnök ismerteti a jelentést: „Az ENSZ-nek különösképpen fel kell ismernie, hogy az ő szerepe az, hogy segítse az államokat a tudományos alapokon nyugvó és bizonyítékokkal alátámasztott legjobb gyakorlati politikájuk végrehajtásában, nem pedig az, hogy ellenük dolgozzon” – zárta a szavait a guatemalai belügyminiszter.

Azt remélik, hogy: „Ha ez történik, akkor egy a politikai pluralizmus elfogadásán alapuló új és hatékony nemzetközi rendszer jöhet létre. Ha nem, akkor az államok nagyobb valószínűséggel egyoldalúan fognak lépni, és azok a nemzetközi koordinációs lehetőségek, amelyeket az ENSZ nyújt, elvesznek.”

Írta: Nick Caistor

Forrás: Latin America Bureau

Fordította: Latin-Amerika Társaság