„Úgy gondoljuk, hogy egyikünknek meg kell halnia, hogy Galeano éljen. Úgyhogy úgy döntöttünk, hogy Marcosnak kell ma meghalnia” – jelentette be a zapatisták katonai vezetője és szóvivőjük.

Hajnali 2 óra 8 perckor Marcos alparancsnok bejelentette, hogy attól a pillanattól kezdve ő megszűnik létezni. Abban a nyilatkozatban, amit azok előtt mondott el, akik tiszteletüket akarták leróni Galeano, a zapatista előtt, aki a La Realidad-i zapatista közösségben gyilkoltak meg, a Zapatista Nemzeti Felszabadító Hadsereg (EZLN) katonai vezetője megjegyezte: „Ha meg akarnám határozni Marcost, a karaktert, akkor habozás nélkül azt mondanám, hogy ő egy maszk volt.”

A kezébe először 1994. január 1-én fegyvert vevő politikai-katonai szervezet élén eltöltött 20 év után Marcos bejelentette, hogy föladja a parancsnokságot. Elmondta, hogy a tavalyi évi és az idei év eleji Zapatista Iskolácskák után „rájöttünk, hogy már van egy generáció, akik irányítás és vezetés nélkül a szemünkbe tudnak nézni, odafigyelnek ránk és szólnak hozzánk, nem hárítanak minket el, és nem igényelnek ellenőrzést.” És így, mondta, „Marcosra, a személyiségre nincs szükség többé. A zapatista harc következő szakasza készen van.”

A La Realidad-i emblematikus közösségben, abban, amelyben május másodikán a Mezőgazdasági Munkások és Történelmi Campesinók Független Központjának (Central Independiente de Obreros Agrícolas y Campesinos Histórica, CIOAC-H) félkatonai csoportja meggyilkolta Galeano zapatista támogatót, hajnalban a Titkos Őslakos Forradalmi Bizottság (Comité Clandestino Revolucionario Indígena) hat parancsnoka társaságában megjelent Marcos alparancsnok. Vele volt Moisés felkelő alparancsnok is, akit tavaly decemberben nevezett ki utódjául.

„Meggyőződésünk és gyakorlatunk, hogy nincs szükségünk vezetőkre vagy főnökökre, messiásokra vagy megváltókra, hogy fejlődjünk és harcoljunk, csak egy kis alázatra, sok méltóságra és egy nagy adag szervezettségre; a többi nem szolgálja a közösséget vagy nem szolgál semmilyen célt” – mondta Marcos.

A jobb szemét egy kalózkoponyát ábrázoló rajzzal ellátott fekete szemfedővel eltakaró egykori zapatista szóvivő felidézte 1994. január elsejének hajnalát, amikor „egy óriásokból, avagy őslakos felkelőkből álló sereg leereszkedett a városokba, és lépései megrengették a világot. Csupán néhány nappal később, a halottaink frissen kiontott vérével áztatott utcákon rájöttünk, hogy a kívülállók számára láthatatlanok vagyunk. Megszokván, hogy átnéznek az őslakos népeken, nem emelték ránk a tekintetüket; megszokván, hogy megalázottnak látnak minket, szívük mélyén nem értették lázadásunk méltóságát. Leragadtak ott, hogy csak egy mesztic visel símaszkot; más szóval nem figyeltek. Úgyhogy a minket vezető férfiak és nők ezt mondták: „Ők csak a legkisebb dolgot látják; csináljunk valakit, aki olyan kicsi, mint ők, és amikor meglátják, rajta keresztül minket is látni fognak.”

Így született meg Marcos, „egy összetett megtévesztő manőverből, egy szörnyű és ugyanakkor bámulatos varázstrükkből, őslakos szívünk bűnös lépéséből; az őslakos bölcsesség az egyik bástyáján keresztül dacolt a modernitással: ez volt a média.”

A „szabad, alternatív, autonóm vagy másként ismert média” által aláírt sajtóközlemény, amit számos alternatív kommunikációs forrás, úgy mint a Radio Pozol, a Promedia és a Resistance Report is közölt, a parancsnok bejelentése után nagy üdvrivalgást és elismerést hozott az EZLN-nek.

Marcos alparancsnok képe 1994. január 1-ének korai óráiban bejárta a világot. A vállára vörös szíjjal egy R-15-öst akasztó, fekete-barna egyenruháján egy Chiapas felföldi gyapjú chujt viselő, arcát símaszkkal eltakaró, pipázó fegyveres férfi alakja bolygó legbefolyásosabb lapjainak címoldalaira került. A következő napok és hetek során ironikus és humorral teli, dacos és tiszteletlen közleményeket adott ki. A néhány kézzel írt fehér lapot szó szerint felkapta a mexikói és a külföldi sajtó. Húsz évvel és több mint négy hónappal később Marcos bejelentette ennek a szakasznak a végét.

„Nehéz elhinni, hogy húsz évvel később, a »semmit nekünk« többé vált, mint egy jelszó, egy jó mondat a feliratokhoz és dalokhoz, valóság, La Realidad lett” – mondta Marcos. Hozzátette, hogy „ha a következetesség kudarc, akkor az inkongruencia a siker útja, és a hatalomhoz vezető út. De mi nem akarunk ilyen útra lépni, minket ez nem érdekel. Ilyen körülmények között, mi inkább elbukunk, minthogy győzzünk.”

„Úgy gondoljuk”, mondta, „hogy egyikünknek meg kell halnia, hogy Galeano éljen. Úgyhogy úgy döntöttünk, hogy Marcosnak kell ma meghalnia.”

„Hajnali két óra tíz perckor először a Hatok tagjainak, majd a zapatista támogatóknak, milicistáknak és felkelőknek a tapsa közepette Marcos felkelő alparancsnok örökre lelépett a színpadról, és a fények kialudtak” – állt a La Realidad-i beszámolóban.

Ironikus stílusához és hagyományos utóirataihoz hűen Marcos alakja ezzel távozott: Ui.: 1. Game Over. 2. – Ellenőrizzétek a matét. 3. – Touché. 4. – Mmm, ilyen a pokol? 5. – Szóval, most hogy levettem a maszkot, járkálhatok meztelenül? 6. – Itt tényleg sötét van, kellene egy kis fény…”

Itt meg lehet hallgatni Marcos alparancsnok utolsó szavait.

Forrás: desinformemonos.org

Fordította: Latin-Amerika Társaság