Nem mondhatom azt, hogy ma örömmel írom ezeket a sorokat. Egy olyan év után, mely személyes oldalról Augusto barátom, a közösségünk részéről pedig az imádott Presi elvesztésével indult. Ezt az évet legszívesebben lezártam volna, alighogy elkezdődött. De az idő nem állt meg...

Az idő tovább haladt a fájdalom ellenére, vagy tán épp azért, hogy azt tompítsa; hogy megváltoztassa. Az idő tovább halad, igazolva, vagy meghazudtolva mindazokat, akiknek nincs, akiknek nem is volt igazuk, és ez a chavista év megtette a magáét.

Minden idők leginkább chavista éve. A mindent vagy semmit éve. Az év, amikor meghiúsítottuk azon politikus dögkeselyűk tragikus jóslatait, akik arcátlanul és hiába esküdtek annak elpusztítására, ami örökkévaló. Az év, amikor egyek voltunk.

Január 10-én megesküdtünk, miközben Chávez visszatért. Senkiben sem merült fel, hogy ne lenne velünk, mint mindig, mert többek között ez volt Chávez: a közelség. Március 5-én a legnagyobb fájdalom ahelyett, hogy lesújtott volna, tovább egyesített minket. Így éltük meg a legkeményebb pillanatokat, és hónapok távlatából visszatekintve a legszebbeket, melyekben a fájdalom ellenére is valaha részt vettünk. Nem búcsú volt, milliók mentünk megnézni Chávezt, hogy láthassa azt, továbbra is velünk marad.

Megpróbálták gyászunkat kiforgatni ostoba viccelődéssel, de annak, hogy “senki sem fogja visszaadni” nem volt értelme, mert Chávez továbbra is jelen van, bennünk és velünk.

Ellenségeink, azon férfi halhatatlanságának cáfolhatatlan tényével szemben, aki velük szemben a nép és az eszmék embere volt, végső fegyverükhöz nyúltak: a gyűlölethez, mely erőszakot szülve mindenre utólagos szentesítést nyújt. Így töltötték ki haragjukat, és a gyásztól még mindig kába chavista nép nem esett bele a abba a csapdába, amibe Chávez nem lépett volna bele, mert mi magunk vagyunk Chávez.

Egy szörnyű év, melyben akadályok és gáncsok legyőzése tett minket éretté, micsoda ügyetlenség ez! 15 év után se tudják, hogy minél több az akadály, annál tovább törünk előre. Ezt mutattuk meg újra december 8-án.

2013-at gyorsan le akartam zárni, nem sejtve, hogy győzelmekben bővelkedő év lesz azért, hogy soha ne felejtsük el: az év, amelyben mi voltunk Chávez.

Carola Chávez

Fordította: Zolcsák Attila

Forrás: Correo del Orinico