2013. december 13-15. között Madridban tartotta a IV. kongresszusát az európai radikális baloldali és mérsékelt kommunista pártjait tömörítő Európai Baloldali Párt. Az eseményen több nyilatkozatot is elfogadtak, ezek közül most közöljük a latin-amerikai térségre vonatkozókat.

Kolumbia: közös nyilatkozat a kolumbiai békefolyamat támogatásáról és az ellenzék ellen elkövetett emberi jogi sértések ellen

Az Európai Baloldal nagy várakozással figyeli a jelenleg zajló kolumbiai békefolyamatot, amely remélhetőleg egy demokratikus megoldáshoz vezethet a kolumbiai társadalmat több mint 50 éve sújtó konfliktusban.

Kijelentjük, hogy teljesen mértékben támogatjuk a konfliktus demokratikus és békés megoldását, és sürgetjük, hogy a kormány és a FARC-EP folytassa a béketárgyalásokat.

Támogatjuk a kolumbiai civil társadalmat, és követeljük a társadalmi igazságosságon nyugvó békés megoldást, ahol a nyilvánosság és a civil társadalom hangja szerepet kap a kolumbiai társadalom mélyreható átalakítását.

Elítéljük az ellenzék brutális és szisztematikus elnyomását, és felhívjuk a kolumbiai kormányt, hogy garantálja és tartsa tiszteletben az emberi jogokat, beleértve a tiltakozáshoz való, a gyülekezési és egyesülési jogot, valamint a véleménynyilvánítási szabadságot.

Az emberi jogok megsértése és az ellenzék üldözése kételyeket ébreszt a kolumbiai állam a konfliktus békés és demokratikus megoldására vonatkozó elkötelezettségét illetően.

Követeljük az összes politikai fogoly azonnali szabadon bocsátását, és elítéljük a börtönökben tapasztalható nyomorúságos életkörülményeket és a túlzsúfoltságot, ahol a raboktól megtagadják a tiszta ivóvízhez való jogot és az egészségügyi ellátást.

Nyilatkozat Venezueláról

Kihasználva a Venezuelai Bolivári Köztársaság elnökének, Hugo Cháveznek a halála miatt a venezuelai nép körében támadt zavart és fájdalmat, a kapitalista ellenzék, az Egyesült Államok és más neokolonialista érdekekkel rendelkező országok taktikai, pénzügyi és média segítségével, radikalizálta a tevékenységét, hogy megdöntse Nicolás Maduro kormányát, aki bolivári forradalom demokratikusan megválasztott vezetője.

Mandátumának kezdete óta a venezuelai kormányt minden stratégiai fronton támadták, azzal a céllal, hogy létrehozzák a megfelelő környezetet a kapitalista erők az úgynevezett „nemzeti megmentési tervvel” beavatkozásának kikényszerítésére.

Maduro kormánya hónapokat töltött azzal, hogy harcoljon a nemzeti és a nemzetközi tőkés oligarchia által szervezett bojkottokkal és szabotázsokkal, amely mindig is elutasította a venezuelai nép békés forradalmát.

Ez nem egy új helyzet Latin-Amerikában, de most különösen úgy tűnik, hogy a cél megismételni azt a tragikus, erőszakos és embertelen katonai puccsot, amely kegyetlenül elmozdította a chilei szocialista elnököt, Salvador Allendét.

Mindegyik ilyen politika és szemfényvesztés arra irányul, hogy az ország szegény lakosságának soraiban elégedetlenséget keltsen, amely népességnek az Hugo Chávez vezette bolivári forradalom emberileg és társadalmilag fenntartható környezetet és szolidáris teret hozott létre. Most a reakciós mozgalmak vissza akarják téríteni a venezuelai népet egy mellőzött és diszkriminált életbe.

Az Európai Unió nem tesz erőfeszítéseket, hogy elítélje azokat neokolonialista és intervenciós politikákat, amelytől Venezuela szenved.

Ezért az Európai Baloldali Párt IV. kongresszusa támogatja a Nicolás Maduro elnök által jóváhagyott rendkívüli gazdasági intézkedéseket. Az Európai Baloldali Párt elítéli, és kifejezi teljes elutasítását a reakciós venezuelai ellenzék által szervezet brutális gazdasági és politikai destabilizációs kampánnyal szemben, amelyhez nemzetközi pénzügyi világ és média segítséget nyújt az Egyesült Államoknak és más kapitalista partnereinek, köztük az Európai Unió számos tagországának.

A nyilatkozatot 101 (81,45%) igen és 23 (18,55%) nem mellett fogadták el.

Nyilatkozat Kubáról

A kubai emberek közel három éve rájöhettek, hogy rendkívüli erőfeszítések kellenek, hogy korszerűsítsék a gazdasági modelljüket. A kubai szocializmus ezen korszerűsítése egy hosszú folyamat eredménye, amely során több millió kubai bocsátkozott vitába az országuk és forradalmuk jövőjéről szóló elképzeléseikről. Kubában a szocializmus és a szuverenitás ugyanannak a folyamatnak a része: a diktatúra elleni 1959-es győzelem egyúttal a függetlenség visszahódítása is volt.

A 2008-ban lezajlott vita olyan intézkedésekben öltött testet, amelyek célja az volt, hogy megerősítsék azokat a stratégiai ágazatokat, amelyek állami ellenőrzés alatt állnak, és fejlesszék a társadalmi gazdaságot, és az önfoglalkoztató ágazatokat, amelyet úgy neveznek, hogy az új munkahelyteremtő dinamizmus.

A kubai emberek szeretnék megőrizni és megerősíteni azt, amit az elmúlt félévszázad folyamataiból nyertek: Kuba egyike azon kevés országoknak, amelyek elérték a Millenniumi Fejlesztési Célokat. Ez azt jelenti, hogy Kuba megszüntette a mélyszegénységet és az éhezést, a lakosság számára hozzáférhetővé tette egyetemes alapfokú oktatást, és csökkentette a csecsemőhalandóságot.

Jelentős előrelépés történt a nemek közötti egyenlőség, és a nők politikai vezető szerephez jutásának lehetőségében is. Például a Néphatalmi Nemzetgyűlés tagjainak 45 százaléka nő, és a tizenöt tartományi gyűlésből kilencet nők vezetnek. Kuba a fejlődését megosztja más latin-amerikai országokkal és a világ többi részével fejlesztve az együttműködést az egészségügy, oktatás és sport területén. A „Csodaműtét” révén a kubai orvosoknak köszönhetően több tízezren nyerhették vissza szemük világát.

A fejlődést a világon mindenütt elismerik, de hatalmas feladatok állnak egy olyan ország előtt, amely gazdasági, kereskedelmi és pénzügyi blokád nyomása alatt él, ami megakadályozta, hogy normális körülmények között fejlődjön.

A blokád megnövelte az export és az import szállítási költségeit, és meggátolta, hogy a kubaiak hitelhez juthassanak. Az emberi ára is jelentős: a műszaki és a technikai fejlődéshez való hozzáférés hiánya, amelyek lehetővé tennék a kubai egészségügy számára, hogy bizonyos betegségeket a betegek számára kevesebb fájdalommal tudjanak kezelni.

Október 29-én, ahogy az elmúlt 22 évben mindig, a kubai kormány szavazásra terjesztett egy határozatot az ENSZ közgyűlés elé, amely elítéli a blokádot. A határozat ismételten hatalmas többséget kapott: 188 ország megszavazta az állásfoglalást. Csak az Egyesült Államok és Izrael szavazott ellene.

Ez a szavazás megmutatta, hogy mennyire elszigetelődött Washington Kuba-politikája.

Az összes latin-amerikai ország, és nem csak azok, amelyeket haladó erők kormányoznak, együttműködő kapcsolatokat ápol Kubával, és megadták neki azt a helyet, amit Kuba megérdemel, amikor megválasztották a Latin-Amerikai és Karibi Államok Közösségének (CELAC) elnökévé.

A Kuba ellen fenntartott blokád az emberi jogok nyilvánvaló megsértése, amelynek költségei súlyos terhet szabnának bármely országra.[1]

Az Európai Baloldali Párt ismételten kifejezi szolidaritását a kubai emberekkel és a forradalmukkal. Ezen szolidaritásunkat megerősítettük az EBP egyik delegációjának 2012. márciusi látogatása során, amely megalapozta a kubai elvtársakkal való szorosabb együttműködést.

Az Európai Baloldali Párt ismételten megerősíti szilárd elkötelezettségét, hogy véget vessen a bűnös és anakronisztikus blokádnak azon emberek ellen, akik megmerték kérdőjelezni az Egyesült Államok dominanciáját és egy kapitalizmusmentes szabad társadalmat akart építeni. A négy, Egyesült Államokban politikailag manipulált tárgyalás után bebörtönzött kubai szabadon bocsátása lehetne az első politikai akció, amit az Obama-adminisztrációnak meg kell tennie egy olyan kapcsolatért, amely a tiszteleten és a be nem avatkozáson alapszik, ahogy azt a kubai kormány kéri.

Az Európai Baloldali Párt továbbra is mozgósítani fog az ellen a „közös álláspont” ellen, amelyet az 1996-ban fogadott el az Európai Unió, amely a továbbiakban nem lehet a Kubával való kapcsolatok alapja. Semmi sem indokolja, hogy Kuba legyen az egyetlen ország a világon, amellyel szemben az EU olyan politikát folytat, amely minden együttműködést ahhoz köt, hogy egy egész nép lemondjon a szuverenitásáról és akaratáról.

Az Európai Baloldali Párt támogatja a kubai nép azon erőfeszítését, hogy tovább haladjon saját szocializmusának építésében, és a kapcsolatunkban továbbra is a tisztelet és az együttműködés mentén járunk el.

A nyilatkozatot 109 (73,65%) igen, 28 (18,92%) nem és 11 (7,43%) tartózkodás mellett fogadták el.

A kongresszusról általában

A madridi kongresszuson 21 országból 26 tagpárt 223 küldötte vett részt, akik majd a fele, 111 női nem sorából került ki, mivel az Európai Baloldali Párt az esélyegyenlőség jegyében női kvótát alkalmaz. Az eseményen Magyarországot az Európai Baloldal-Magyarországi Munkáspárt 2006 nevű párt képviselte, egy-egy férfi és női delegálttal. Az egy párt által delegálható küldöttek száma egyébiránt az alapszabály értelmében hat-hat férfiben és nőben lett maximalizálva. Ezt a számot azonban csak a nagyobb taglétszámmal rendelkező pártok töltötték fel, a kisebb pártok többségében három-három delegáltat küldtek a kongresszusra.

A kongresszuson számos nemzetközi vendég is részt vett a világ minden részéről, így Latin-Amerikából is, többek között jelen volt és felszólalt Álvaro García Linera, Bolívia alelnöke is. De a szubkontinens számos másik országából is jöttek vendégek, akik névsorát az alábbiakban olvashatják.

A kongresszus latin-amerikai vonatkozású vendégei:

Pedro Noel Carrillo Alfonso, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának Külügyi Bizottságának európai szekció vezetője

Rodrigo Cabeza, a Venezuelai Egyesült Szocialista Párt országos vezetőségének, és külügyi bizottságának tagja,

Ana Osorio, a Venezuelai Egyesült Szocialista Párt országos vezetőségének tagja, és a Latin-Amerikai Parlament alelnöke

Rocio Casco, a paraguayi Szocialista Mozgalomért Párt alelnöke

Viviana Viera Giraldo, a kolumbiai Demokratikus Alternatíva Pólus Központi Bizottságának tagja

Diego F. Mora Méndez, a kolumbiai Demokratikus Alternatíva Pólus tagja

Juan F. Maldonado, a kolumbiai Demokratikus Alternatíva Pólus tagja

Álvaro García Linera, Bolívia alelnöke

Wilson Colodro, a bolív konzulátus munkatársa

Edgar Pinto, a bolív konzulátus munkatársa

Mariana Prado Noga, a bolív alelnök kabinetjének tagja

Iskra Soto Orantes, a guatemalai Új Nemzeti Alternatíva európai képviselője

Leandro Pérez Vargas , a Dominikai Munkáspárt tagja

Fordította és összeállította: Bakó András


[1] A becsült költségek 1.157.000.000.000 dollárra rúgnak. A külkereskedelmi hiány 2013 áprilisában 2,4 milliárd dollár volt, ami a szigetország bevételeinek a 78 százaléka. (Ez a megjegyzés szerepel az eredeti dokumentumban is. – B.A.)