„Naponta 43 kilométert tekerek, és imádom” – mondta Carlos Cantor Kolumbia fővárosában, Bogotában. „Öt évvel ezelőtt lecseréltem az autómat egy biciklire” – magyarázta Tomás Fuenzalida Santiago de Chiléből.
Mindketten részei annak a virágzó növekedésnek, amely a biciklizést tartja megoldásnak a közlekedésre Latin-Amerikában.
Azonban a világ második leginkább városiasodott térségében a vegyesek az érzelmek a kerékpározással kapcsolatban. Egyesek úgy tekintenek rá, mint az alacsony szocioökonómiai státusz szimbólumára, áll az Amerikaközi Fejlesztési Bank (IDB) „Biciciudades 2013” című tanulmányában, ami a fenntartható közlekedési eszközök terjedését vizsgálta a régió nagy és közepes méretű városaiban.
Az IDB Növekvő és Fenntartható Városok Kezdeményezése megbízásából készült, felméréseken alapuló jelentés azt állapította meg, hogy a térség lakosságának 0,4 és 10 százalék közötti része használja a biciklit fő közlekedési eszköznek.
A vizsgált városok közül a bolíviai Cochabamba vezeti a listát, ahol a lakosság tíz százaléka függ a biciklitől. Őt követi La Paz és a paraguayi főváros, Asunción öt százalékkal. Ezek mindannyian közepes méretű városok 100 ezer és kétmillió közötti lakossal.
A nagyvárosok közül Santiagóban [de Chile – a szerk.] és Mexikóvárosban a lakosság három-három százaléka használja a kerékpárt fő közlekedési eszközként, őket követi Argentína fővárosa, Buenos Aires és Bogotá két-két százalékkal.
Bogotá arról híres, hogy a világelsők között van bicikliutak tekintetében. A „ciclorutas”-jai vagy az erre a célra kijelölt sávjai 376 kilométert tesznek ki – amivel ez az egyik legkiterjedtebb hálózat a világon – illetve további 120 kilométernyi szabadidős út áll rendelkezésre. Ezenkívül bizonyos utcákban az autóforgalom korlátozva van vasárnap és ünnepnapokon.
Cantor, az 58 éves kommunikációs szakember, megszakítja napi tekerését, hogy elmondja a Tierraméricának a városi bringázásról szerzett tapasztalatait. „Gyorsan haladhatsz, mert nincs forgalom; néhány szakaszon még a természetet és a csendet is élvezhetem” – mondta. „Nagyon sok a szolidaritás, és barátokat szerezhetsz.”
A Főváros Körzetének Mobilitási Titkársága úgy becsüli, hogy a körülbelül nyolcmilliós Bogotában a helyi lakosok naponta mintegy 450 ezer utat tesznek meg biciklivel. A biciklizők legnagyobb csoportját a fizikai dolgozók és a gyári munkások teszik ki, őket követik a diákok és az alacsony jövedelmű családok.
A szabadidős bicikliutak 1974-re nyúlnak vissza, és átlagosan egymillió ember használja őket minden vasárnap.
„Imádom a [szabadidős] bicikliutakat, minden vasárnap használom őket” – mondta Carolina Mejía joghallgató a Tierraméricának. „De nem használom a ciclorutas-kat, mert sokat közülük még nem fejeztek be, és vannak olyan szakaszok, amelyeken autók és buszok is járnak, és emiatt félek. Nem is biztonságosak.”
Cantor osztotta a biztonsággal kapcsolatos aggodalmakat: „Mindennap lopnak kerékpárokat, és élénk a lopott biciklikkel való kereskedelem. Percek alatt átfestik és a biciklidnek nyoma vész.” De elmondta, hogy, hogy „az emberek megtanulnak kevésbé hivalkodó kerékpárokat használni, és megjelölik őket, így aztán nehezebb őket illegálisan értékesíteni.”
A chilei fővárosban élő 44 éves Fuenzalida „az egészségéért” cserélte le az autóját biciklire, mert „anélkül végezhetsz gyakorlatokat, hogy egyetlen pesót is költenél konditeremre”, és mert „sokkal szebb biciklizni, mint mondjuk metrózni.”
A PR-szakember nemcsak munkába jár biciklivel, de a gyerekeit is azzal hordja iskolába, azzal megy találkozókra, vagy látogatja meg a családtagjait.
A hozzá hasonlók számára Santiago város önkormányzata egy „főtervet” hajt végre, hogy összesen 933 kilométeresre bővítse ki a kerékpárutakat. A városnak jelenleg 215 kilométer biciklisávja van, míg a szomszédos vidéki városoknak további 130 kilométer.
A nagy Santiago több mint ötmillió embernek ad otthont.
„Ez az egyik fő oka, hogy ösztönözzük a kerékpárhasználatot, és megmutatjuk a városnak és a santiagói embereknek annak előnyeit a forgalmi dugók elkerülése, az egészség és a környezet terén” – mondta Cecilia Pérez chilei kormányszóvivő a Tierraméricának.
Santiago nagyvárosi körzetének polgármestere, Juan Antonio Peribonio a Tierraméricának elmagyarázta, hogy a terv 2022-re készül el, és a sávokat összakapcsolják a már meglévő utakkal. Ehhez hozzájön majd nyilvános biciklikölcsönző-rendszer, hogy ezzel is elősegítsék a biciklizést.
De nem minden pozitív a kerékpározók számára. „Néha a gyalogosok, a taxisofőrök vagy az autóvezetők sértegetnek, és hülyének neveznek” – mondta a 28 éves Laurie Fachaux francia újságíró, aki néhány hónapja él Chilében. „Meg kellene szokniuk, hogy nekem éppúgy jogom van az utcán lenni, ahogyan nekik.”
A 37 éves Antonia Larraín úgy gondolja, hogy a problémának része a biciklizőket védő szabályozások hiánya. „Ha baleset történik, akkor teljes a büntetlenség” – mondja a pszichológus, aki naponta 13 kilométert tesz meg a munkába és vissza.
A Santiagóban harminc éve taxit vezető 50 éves Enrique Rojas felvillantja az érme másik oldalát. „A biciklisták gondatlanok, száguldoznak az autók között, és nem veszik figyelembe a közlekedési jelzéseket; gyakorta előfordul, hogy kis híján elütöm őket, mert nem állnak meg a pirosnál, vagy mert éjszaka kivilágítatlanul közlekednek” – jegyezte meg a Tierraméricának.
„A kerékpározást is engedélyhez kellene kötni, és a bicikliknek rendszámot kellene kapniuk. Nem jó, hogy csak úgy felpattannak a biciklire, és nem törődnek semmivel – mások kezébe helyezik a biztonságukat” – panaszkodott.
Ugyanakkor a körülbelül húszmillió lakosú nagyobb Mexikóvárosban növekvőben van a biciklihasználat.
„Ez egy relatíve rövid folyamat volt” – mondta Xavier Treviño, a mexikói Közlekedési és Fejlesztéspolitikai Intézet (ITDP) igazgatója. „A legnagyobb eredmény, hogy sikerült a biciklizést alternatív közlekedési eszközzé tenni, és ez a legnagyobb ösztönző erő a kerékpározás elősegítésében” – mondta a Tierraméricának.
A legszembetűnőbb szimbóluma a biciklizésnek a mexikói fővárosban az Ecobici Egyéni Közlekedési Rendszer, amelynek 2010-es elindulása óta a 275 állomáson lévő 4000 kerékárján keresztül 87 ezer használója volt, és 22 kilométer bicikliút tartozik hozzá. A felhasználók regisztrálják magukat, és évente 31 dollárt fizetnek a szolgáltatásért.
Mexikóváros további 90 kilométer elkülönített és nem elkülönített biciklisávval rendelkezik. „Az olyan rendszerek, mint az Ecobici ösztönzőleg hat a további növekedésre. Ez pozitív tehetetlenség. De az infrastruktúra hiányzik. Minden főútvonalhoz kellene hogy tartozzon bicikliút” – mondta Treviño.
Az Ecociudades 2013 szerint szinte mind a 18 közepes és hat vizsgált nagyvárosban vannak bicikliutak, kivéve a paraguayi Asunciónban és a kolumbiai Manizalesben.
De csak Bogotában, Buenos Airesben, Mexikóvárosban, Asunciónban, La Pazban és Uruguay fővárosában, Montevideóban van szabályozva a városi kerékpározás, amit Rojas, a taxisofőr hiányolt.
Estrella Gutiérrez
Forrás: IPS