A legutóbbi kormányzati intézkedések hatására immáron az ellenzéki média által elismerten is csökkent az élelmiszerhiány mértéke Venezuelában. A hiány az elmúlt 5 évben nem látott magasságba szökött, aminek következtében nemzetközi média rendkívül komoly támadást indított Nicolás Maduro kormánya ellen. Amíg a közgazdászok és a konzervatív ellenzék a kormányzat árszabályozó politikáját okolta a hiányért, addig Maduro az ellenzéket támogató magánszektor kormányellenes gazdasági háborúját hibáztatta.

Mi volt a hiány oka?

Mielőtt feltárnánk a hiány okát, célszerű bemutatni annak mértékét. Ha Magyarországon arról beszélnek, hogy valami hiánycikké válik, akkor mindenkinek azonnal az 1980-as évek Romániája jut eszébe, ahol hosszas sorban állás után sem volt biztos, hogy az ember hozzájutott az alapvető termékekhez, hiszen gyakorlatilag üresek voltak a polcok. Venezuela esetében azonban közel sem erről volt szó.

Ráadásul meg kell jegyezni, hogy ezek a gazdasági nehézségek nem voltak országosak, sőt! Az országban tartózkodó újságírók beszámolója szerint a főváros Caracas, valamint Mérida környékén a rizs, a tészta, a tej és az étolaj kínálat mind mennyiségében, mind minőségében bővült a korábbiakhoz képest.

Néhány alapvető termék, például a kukoricaliszt, az étolaj, a fogkrém és a WC-papír tekintetében viszont relatív szűkösség állt elő egyes területeken. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy aki ezekből a termékekből kívánt vásárolni, annak vagy több üzletet kellett felkeresnie, vagy beszerzésükkel egy-két napot kellett várnia, de ezek nem olyan jellegű termékek, amelyeket az ember csak abban az esetben vásárol, ha már kifogyott volna az otthoni készlete.

Arról, hogy mi okozta ezt a hiányt, megoszlanak a vélemények. A közgazdászok és az ellenzékiek szerint abból adódtak a nehézségek, hogy a kormány beleavatkozott a piaci folyamatokba azzal, hogy központi árszabályozást és korlátozták a tőkeáramlást.

A központi árszabályozást az évtizedek óta magas infláció teszi indokolttá, ami bár Chávez elnöksége alatt látványosan csökkent, még mindig problémát jelent. Képzeljük el azt, hogy a most éppen az árszabályozás ellen ágáló ellenzékiek vajon mennyire lennének felháborodva, ha inflációarányosan drágulnának az alapvető fogyasztási cikkek? Persze tudhatjuk jól, hogy a mostani aggodalmuk az igazi, hiszen az ellenzék vezetői és fő támogatói olyan körökből kerülnek ki, akik számára nem okoz gondot az áremelkedés.

Azonban ha az áremelkedés nem is érinti őket, a profit csökkenése igen. Hiszen az árszabályozás részben ezt jelenti, ráadásul a tőkeáramlás területén hozott korlátozások is kellemetlenül érintik őket. Korábban szabadon áramlott ki a tőke az országból, és nem csak a külföldi vállalatok vitték ki a megtermelt profitjukat, hanem venezuelai oligarchák is a kedvezőbb adózású területek felé fordultak, hogy ezzel tegyenek szert nagyobb haszonra. De a venezuelai kormány ennek a folyamatnak véget vetett azzal, hogy rögzítette a bolivár és a dollár árfolyamát, és vállalatok számára szükséges dollár egyedüli beszerzési forrásai a kormányzati bankok lettek, amelyek viszont most nem teljesítették ezt a funkciójukat.

A másik oldal viszont másban látta a helyzet kialakulásáért felelős hibát. A múlt hét folyamán a Bolivári Nemzeti Gárda (GNB) bejelentette, hogy lefoglalt hét tonna alapvető élelmiszert, amelyet két házban és egy teherautóban rejtettek el, amelynek a hírek szerint az volt a rendeltetése, hogy egy részét Kolumbiába csempésszék, másik részét pedig piaci ár felett értékesítsék a fogyasztók számára. Ráadásul ez nem egy egyedi eset, hiszen már tavaly októberben a választások előtt is hasonló hiány kirobbantásával próbálkoztak az ellenzéket támogató agrároligarchák.

„A továbbiakban minden hasonló eset ellen rendkívül keményen fogunk fellépni, hogy biztosítsuk az élelmiszer-ellátás biztonságát” – nyilatkozta az állami televíziónak Fabio Zavarse Pabon ezredes.

Ugyanakkor arról se feledkezzünk el, hogy 2002-ben a CIA segítségével végrehajtott sikertelen jobboldali puccsot követő időszakban is hasonló eseményekkel kellett szembenéznie Venezuelának. Persze lehet, hogy csak véletlen egybeesésről van szó, de azért ne legyenek illúzióink…

Harc a hiány felszámolásáért

A venezuelai kormány, amint érzékelte a problémát, hozzálátott annak felszámolásához. „A jobboldal által ellenünk indított gazdasági háború ellenére is a venezuelai nép bízhat abban, hogy a felelős kormánya biztosítani fogja számukra a szükséges élelmiszereket” – fogalmazott az állami tájékoztatási iroda a helyzetről kiadott közleményében.

A kormány intézkedéseket vezetett be a mezőgazdasági termelés növelése érdekében. Ennek keretében növelték a közvetlen mezőgazdasági jellegű befektetéseket, csökkentették a mezőgazdaságban dolgozók személyi jövedelemadóját, és állami támogatásokat folyósítottak a cukor és napraforgóolaj termelők számára. Az oligarchia elleni harcban ugyanakkor nem maradt szövetségesek nélkül a venezuelai kormány.

„Múlt szerdán 65 ezer tonna tészta és tejpor érkezett az országba Ecuadorból, amely a szétosztása a lakosság között hatósági felügyelet mellett állami boltokban fog megtörténni” – nyilatkozta Manuel Barroso, a kormány tisztviselője a múlt hét folyamán. Ezek a mostani szállítmányok részei annak a megállapodásoknak, amelyet a Maduro-kormány írt alá a regionális szövetségeseivel, hogy a most kialakult hiányokhoz hasonló helyzeteket le tudják küzdeni.

Yvan Gil, mezőgazdasági miniszter azt is bejelentette, hogy a kormány terveket készített arra az esetre, hogy a későbbiekben megelőzhessék a hasonló eseteket. A kormány összeállított ennek érdekében egy 53 terméket tartalmazó fogyasztói kosarat, amelyek termelése, behozatala, szállítása és elosztása a továbbiakban bármikor folyamatosan biztosítható lesz abban az esetben, ha egy, a mostanihoz hasonló eset kialakulna.

Arról is döntés született, hogy újraindítják Indepabis fogyasztóvédelmi hivatalt, amelynek az lesz a feladata, hogy figyelemmel kísérje az állami árszabályozás folyamatát, valamint ellenőrizze az árspekulációra törekvő folyamatokat, és fellépjen azok ellen. Ennek az állami szervnek az újraindítására egyébként éppen azért van szükség, mert június 9-én derült ki az a botrányos eset, hogy a szervezet vezetőjét és több tisztviselőjét is megvesztegette az oligarchia annak érdekében, hogy szabadon ügyködhessenek az árpiacon.

A kormányzat arról is döntött, hogy változtat a külkereskedelmet folytató vállalkozások dollárhoz juttatásának korábban kialakult gyakorlatán. A továbbiakban kis- és középvállalkozások lesznek azok, akik első körben részesülhetnek a szükséges dollárokból, és csak az ő igényeik kielégítése utána kerülhet sor az oligarchákra.

Mostanra az intézkedéseknek köszönhetően eljutottak odáig, hogy már az ellenzék legvehemensebb szócsövei is kénytelenek voltak elismerni, hogy ezek az intézkedések nagyon eredményesek voltak. Mára gyakorlatilag sikerült felszámolni a hiányt, de az igazi megoldást csak a termelés növelésével sikerülhet.

Erre pedig van esély, hiszen a mezőgazdasági miniszter, Yvan Gil bejelentette, hogy bár az elmúlt években átlagosan évi 5-10 százalékkal növekedett a termelés az agrárszektorban, ez nem elég, hiszen az életszínvonal növekedésének köszönhetően nő a fogyasztási igény is. Éppen ezért kíván a kormány nagyobb összeget fordítani a továbbiakban a gazdaság ezen szektorának támogatására.

Készült Ewan Robertson írása alapján