Egy álmot kergetve kelnek útra, de rémálmot találnak, amibe akár bele is halhatnak.

Ez a sorsa a főleg Közép-Amerikából és Mexikóból származó illegális bevándorlóknak, akik megpróbálnak eljutni az Egyesült Államokba, hogy elmeneküljenek saját országuk nyomora elől, és ott egy jobb életre találjanak és segíteni tudják a családjaikat.

Tömegesen utaznak a „la Bestia” tetején. Így hívják ugyanis azokat a teherszállító vonatokat, amelyek áthaladnak a guatemalai-mexikói határon.

Miután eljutottak Mexikóba, megpróbálják az útjukat valamilyen módon északnak venni, bárhogyan is tudják ezt megoldani.

Férfiak, nők, még gyerekek is vannak köztük, akik az út során védtelenek a bűnözői bandák és a korrupt hivatalnokok visszaéléseivel szemben, kirablás, megverés, nem erőszak, kínzás, emberrablás és gyilkosság áldozataivá válhatnak.

Raúl Vera, Saltillo püspöke a sajtónak elmondta, hogy minden hat hónapban a szervezett bűnözés legalább 25 millió dollárt csikar ki a leendő bevándorlóktól.

Átkelés a határon

Az utazók megpróbáltatásai azonban akkor sem érnek véget, ha végre sikerül elérniük az Egyesült Államok erődítményszerű határát. Még mindig ki vannak téve a sivatagnak, az emberkereskedőknek (akiket „coyotes”-nek és „polleros”-nak hívnak), az idegengyűlölő csoportok erőszakjának illetve határőrök durva bánásmódjának.

Csak tavaly 477 iratok nélküli bevándorló halt meg az USA határánál.

Ezen szörnyű lehetőségek ellenére több mint 11 millió illegális bevándorló él jelenleg is az Egyesült Államokban, ahol további megpróbáltatások várnak rájuk.

Pedro Dávalos is közéjük tartozik. Ő túlélte „a Fenevadon” való utazást, és sikerült átkelnie a sivatagos határon, de nincs munkája és egy New York-i parkban él, számolt be róla egy mexikói hírműsor.

Sokan másokat pedig nehéz és rosszul fizetett fizikai munkára kényszerítenek a mezőgazdaságban vagy az építőiparban, vagy konyhai kisegítők sokadrangú éttermekben.

Azonban nem ez jelenti a legnagyobb veszélyt. Az Egyesült Államok kormánya szigorította az illegális bevándorlókkal szembeni politikáját, és növekedett a kitoloncolások száma, amelyeknél nem veszik figyelembe, hogy az érintettek mennyi ideje élnek az országban, vagy hogy gyermekeik születtek ott.

Szívszaggatóak azoknak a szülőknek a történetei, akiket kiutasítottak az országból, és elválasztottak a szeretteiktől.

Az USA törvényhozása csak most kezdte tárgyalni a diszkriminatív bevándorlási törvény reformját, miután ez a helyzet már évek óta fennállt, és, mások mellett, bevándorló és civil szervezetek folyamatosan és erőteljesen követelték ezt.

A törvénytervezetre utalva Barack Obama elnök, aki a spanyol voksoknak köszönheti az újraválasztását, elmondta, hogy vannak benne olyan szempontok, amelyekkel egyetért, de elismerte, hogy a kezdeményezés nem felel meg az elvárásainak.

Meg kell várnunk az amerikai kongresszusban zajló vita végét, hogy lássuk, hogy mennyire kedveznek majd valójában az ország több millió illegális bevándorlójának.

Jacinto Granda