Guatemalából ellentmondásos hírek érkeznek két egykori vezetőjével kapcsolatban. Olyan hírek, amelyek alapjaiban kérdőjelezik meg az ország nemzeti szuverenitását és az igazságszolgáltatásának működését. A népirtásért és emberiség elleni bűncselekmények miatt elítélt Efraín Ríos Montt ex-diktátor 80 éves börtönbüntetésének felfüggesztése egész Latin-Amerikában felháborodást váltott ki.

Május 20-án Guatemala legfelsőbb jogi testülete, az alkotmánybíróság megsemmisítette a Montt-ra május 10-én kiszabott ítéletet, és elrendelte, hogy az állítólagos eljárási hibák miatt a tárgyalás az április 18-i állapottól folytatódjon. Indoklása szerint a tárgyalást vezető bíró úgy folytatta az eljárást április 30-án, hogy nem várta meg a Ríos Montt védőügyvédjei által benyújtott fellebbezés elbírálását.

Az ex-tábornok mögött álló erős politikai érdekek és jelentős pénzügyi források miatt Guatemala igazságszolgáltatásának szilárdsága került kihívás elé.

Számos latin-amerikai országban és Guatemala fővárosában is szolidaritási tüntetéseket tartottak a népirtás áldozataival és elítélték az ítélet megsemmisítését. A Ríos Montt elleni eljárásban felperesként részt vevő Emberi Jogok Akció Központja (CALDH) szerint a fővárosban tartott tiltakozás célja az volt, hogy „felhívják a világ figyelmét az ixil őslakos közösség elleni népirtásra Guatemalában és elítéljék a Ríos Montt felmentésére irányuló próbálkozásokat.”

Amikor az első bírósági döntést bejelentették a nép körében ünneplés kezdődött, hiszen ez volt az első alkalom, hogy egy diktátor – egyike azoknak, akik Washington lakájai voltak az általa csak hátsó udvarként tekintett országokban – megfizetett volna a bűneiért, még ha a kiszabott ítélet enyhének is tűnt az általa elkövetett bűnökhöz képest.

Mivel az igazi bűnös – az Egyesült Államok kormánya – nincs azok között, akik ellen vádat emeltek, a meglepetés ítélet érdeme annak példátlan jellegéből adódott.

Az Amerikák Iskolájában kiképzett Efraín Ríos Montt tábornok két évig (1982-83) zsarnokoskodott Guatemala felett, miután Washington közeli szövetségeseként puccsal magához ragadta a hatalmat. Felelősnek tartják 1171 ember haláláért, az emberi jogok 1400 rendbeli megsértéséért és legalább 29 ezer őslakos kitelepítéséért.

1982 decemberében Ronald Reagan elnök Guatemalába utazott, hogy megdicsérje Ríos Montt diktátort „az erőfeszítéseiért és a demokrácia és a társadalmi igazságosság iránti elkötelezettségéért”. Néhány nappal később katonák férfiakat, nőket és gyerekeket mészároltak le Los Dos Erres településen.

Az Egyesült Államok emberi jogi és külpolitikai kettős mércéjét jelzi az a gyakorlat, hogy a saját diktátorait támogatja, elfedve azok gaztetteit, miközben démonizálja a nem passzív kormányokat. Mindezt pedig gigantikus médiagépezettel és gátlástalan dollárdiplomáciával támogatja meg.

A Ríos Montt-ítélet sok népirtó diktátor esetét idézi fel: Duvalier Haitiban, Somoza Nicaraguában, Stroessner Paraguayban, Castelo Branco Brazíliában, Trujillo a Dominikai Köztársaságban, Batista Kubában, Pinochet Chilében és sokan mások, akik az emberiség szégyenére megúszták büntetlenül.

A másik tárgyalásnak, ami nemrégiben megrázta Guatemalát, más jellemzői vannak, noha az aspektusai hasonlók. Ez a másik ex-elnök, Alfonso Portillo május 24-i meglepetésszerű kiadatása volt az Egyesült Államoknak, amit az USA igazságszolgáltatása kérvényezett, amiért a közép-amerikai ország egykori elnöke amerikai bankokat használt fel tisztára mosson 70 millió dollárt Guatemala kincstárából.

Az ügy 2011 májusában kezdődött, amikor a büntetőbíróság felmentette Portillót, akit a Közigazgatási Minisztérium vádolt meg azzal, hogy a Honvédelmi Minisztérium pénzéből sikkasztott.

2013 áprilisában a fellebbviteli bíróság helybenhagyta a büntetőbíróság döntését, de május 15-én az alkotmánybíróság elutasította az ártatlanságot megállapító döntés elleni megsemmisítő fellebbezést, amit az ex-elnök nyújtott be, hogy elkerülje a kiadatását.

Guatemala jelenleg egy konfliktus közepén van, ami sokkal inkább politikai, mint jogi, amelyben az Egyesült Államok beavatkozása az ország belső ügyeibe úgy tűnik, hogy döntő szerepet játszik.

Manuel E. Yepe