Az, hogy Kuba immáron négy vakcinát vagy oltóanyagot fejlesztett ki négy különböző rák ellen kétségtelenül fontos esemény az emberiség szempontjából. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint minden évben körülbelül nyolcmillió ember hal meg ebben a betegségben.

Azonban a nemzetközi mainstream média szinte teljesen figyelmen kívül hagyja ezt a hírt.

Tavaly a világon elsőként Kuba szabadalmaztatta az első terápiás vakcinát az előrehaladott tüdőrák kezelésére, CIMAVAX-EGF néven. Januárban bejelentették a Racotumomab elnevezésű másodikat.

Nyolcvanhat országban elvégzett klinikai tesztek azt mutatják, hogy ezek a vakcinák, noha nem gyógyítják meg a betegséget, sikeresen csökkentik a daganatokat, és segítenek stabilizálni a betegséget, ezáltal reményt és életminőséget adnak.

A kubai állam által fenntartott Havannai Molekuláris Immunológiai Központ alkotta meg ezeket a vakcinákat.

1985-ben kifejlesztette a meningitis B elleni vakcinát, az egyetlent a világon, később pedig újabbakat, hepatitis B és dengue-láz ellen. A központ évek folytat kutatásokat az AIDS-HIV elleni oltóanyag kifejlesztésére.

Egy másik kubai állami központ, a Laboratories LABIOFAM, olyan homeopátiás gyógyszert fejlesztett ki rák ellen, mint a VIDATOX, amelynek alapanyaga a kék skorpió mérge. Kuba huszonhat országba exportálja ezeket a gyógyszereket, és vegyesvállalatotokban vesz részt Kínával, Kanadával és Spanyolországgal.

Mindez szembemegy azzal a masszív sztereotípiával, amit csak megerősít a Kuba és más, a globális délhez (az úgynevezett harmadik világhoz) tartozó országok eredményei iránt tanúsított médiacsend, hogy úttörő orvosi kutatások csak és kizárólag az úgynevezett fejlett országokban folyhatnak.

Kétségtelen, hogy a kubai állam gazdasági előnyökhöz jut ezeknek a gyógyszeripari termékek nemzetközi értékesítéséből. Azonban a kutatási és kereskedelmi filozófiája homlokegyenest ellentétes a nagy gyógyszeripar üzleti gyakorlatával.

Az orvosi Nobel-díjas Richard J. Roberts nemrégiben elítélte a gyógyszeripart, amiért az a kutatásait nem a betegségek gyógyításának irányába tereli, hanem krónikus betegségek ellen fejleszt ki gyógyszereket, ami gazdaságilag sokkal jövedelmezőbb.

Roberts azt sugallta, hogy a főleg szegény országokban előforduló betegségeket egyszerűen nem kutatják, mivel ezek az országok nem túl jövedelmezőek. Ezért van az, hogy a kutatásokra fordított költségvetés 90 százaléka olyan betegségek kutatására megy, amelyektől a világ népességének csupán 10 százaléka szenved.

Kuba közegészségügyi iparát, annak ellenére, hogy ez az ország egyik fő külföldivaluta-forrása, radikálisan különböző elvek vezetik.

Először is a kutatásainak nagy része olyan vakcinák kifejlesztésére irányul, amelyek betegségeket előznek meg, és így csökkentik a lakosság gyógyszerkiadásait.

A nagy presztízsű Science magazinban a kaliforniai Stanford Egyetem kutatói, Paul Drain és Michele Barry azt mondták, hogy Kubának jobb egészségügyi mutatói vannak, mint az Egyesült Államoknak, annak ellenére, hogy 20 százalékkal kevesebbet költ erre a szektorra.

Ennek az oka a kubai modellben a kereskedelmi nyomás hiánya, és a lakosság a megelőző egészségügyre nevelésének sikeres stratégiája.