Az írás az egyik módja annak, hogy hasznossá tegyük magunkat, ha úgy véljük, hogy sokat szenvedett emberiségünknek jobbá és tájékozottabbá kell válnia, mivel mindannyian hihetetlen tudatlanságba burkolózunk, és ez alól csak a tudósok jelentenek kivételt, akik a tudományokban keresnek kielégítő válaszokat. Ez az egyetlen szó néhány betűvel fejezi ki óriási tartalmát.

1991-ben Nelson Mandela Kubába utazott, hogy megköszönje Fidel Castrónak és a kubai népnek a dél-afrikai apartheid és gyarmatosítás elleni harcban nyújtott segítségüket. „Az agresszív apartheid erők döntő veresége [Angolában] szétzúzta a fehér elnyomók legyőzhetetlenségének mítoszát” – mondta Mandela. „Az apartheid hadsereg veresége ösztönzőleg hatott a Dél-Afrikában küzdő emberekre.” Az alábbiakban beszédjének részleteit olvashatjátok.

Raúl Castro Ruz, a hadsereg főparancsnoka, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára és az Állam- és Minisztertanács elnöke elismerte az Afrikában szolgálatot teljesítő kubai orvosi csapat önzetlenségét és bátorságát.

A nicaraguai szabadsághős, Augusto César Sandino tábornok születésének 120. évfordulója alkalmából közöljük ezt a riportot, amely magyarul az 1985-ös Sandinisták című kötetben jelent meg.

Holnapután, azaz május 9-én a nagy honvédő háború 70. évfordulójáról fogunk megemlékezni. Az időeltolódás miatt miközben én ezeket a sorokat írom az Orosz Föderáció hadseregének katonái és tisztjei büszkén vonulnak keresztül a moszkvai Vörös téren jellegzetesen gyors, katonás lépteikkel.

Alkategóriák