Victor Figueroa Clark Hugo Blancóval, egy perui ökoszocialista és őslakos aktivistával beszélgetett

Hugo Blanco a perui Cuzcóban született. Őslakos kecsua, és aktívan részt vett a perui parasztmozgalmakban, az 1960-as években, amelyek agrárreformért küzdöttek. 1963-ban részese volt annak a védelemnek, amelyet a parasztok földjeikért folytattak, és évekre börtönbe került, mielőtt az első száműzetésére sor került. 1975-ben tért vissza Peruba, de összeveszett a Bermúdez tábornok katonai kormányával és újra száműzetésbe kényszerült. 1978-as hazatérése után beválasztották az alkotmányozó nemzetgyűlésbe, később pedig, az 1980-as években, a perui parlamentbe.

Az 1990-es években megint el kellett hagynia Perut, mert egyszerre fenyegette a Fényes Ösvény, a maoista gerillamozgalom és a kormány biztonsági szolgálatai. Mostanra ismét visszatért Peruba és jelenleg a Latin-Amerika szerte az őslakos küzdelmekkel foglalkozó újság, a Lucha Indígena (Őslakos Küzdelem) szerkesztője.

- Hogyan lett politikailag tudatos és aktív?

- Cuzcóból származom, és ott mindig is hatalmas visszaéléseket követtek el az őslakos népesség ellen. És ebben a térségben mindig is hagyománya volt a küzdelemnek. Emlékszem egy tanárra, aki az iskolában „protest song”-okat tanított nekünk, és színielőadásokat is láttunk a múlt küzdelmeiről. Úgyhogy úgy gondolom, hogy ez törvényszerű volt.

- Miben különböznek az őslakos szervezeti formák a tradicionális baloldali szervezeti formáktól?

- Nincs bennük hierarchia. Noha néha megjelennek vezetők vagy kapzsi emberek, akik rá akarják tenni a kezüket a földre, a lényeg az, hogy küzdünk egy olyan kormányért, ami mindenkié. Demokratikusak és már számos politikai alkotmány elismeri őket.

Vannak helyek, mint a perui Amazónia vagy Cauca, Kolumbiában, ahol vannak olyan dolgok, amiket úgy nevezhetnénk, hogy „a közösségek közösségei”.

A Kunát, Panamában szintén elismeri panamai kormány.

A legjobb példa Chiapas, Mexikóban, ahol egy kollektív őslakos kormány irányítja a térséget sok év óta, és ahol a vezetők visszahívhatók.

- Mit ért az Önök őslakos mozgalma haladás és a fejlődés fogalmai alatt?

- A fejlődés nem igazán érte el az őslakosokat. Ők azok, akik a legkevésbé profitáltak belőle. A rendszer kizsákmányolja őket és a földjeiket. Sokkal inkább tudatában vannak, mint a városi emberek, hogy a természettől függünk.

A gyerekek a fejlett világban azt hiszik, hogy a burgonya a szupermarketből származik, de az őslakos emberek tudják, hogy a természet részeiként élnek, úgyhogy amikor a természetet megtámadják, azt meg kell védeniük.

Most, talán képesek lesznek használni az úgynevezett civilizáció néhány elemét, de ezek a hasznok nem összehasonlíthatóak azokkal a károkkal, amik a természetet érik. Például, nyitni akarsz egy bányát, de az meg fogja mérgezni a vizet, és ezt a vizet használják a mezőgazdaságban. Ez tökéletesen halálos az őslakosok számára. Az összes lehetséges haszon, ami esetleg létrejön, például munkahelyek, iskolák vagy kórházak nem helyettesíthetik az életet, úgyhogy ők inkább küzdenek ellene, és bánya nélkül élnek.

- Milyen következményei vannak ennek Latin-Amerika haladó kormányaira? Hogyan működnek velük együtt vagy kerülnek velük konfliktusba az őslakosok az ehhez hasonló kérdésekben?

- Nos, először is, én úgy gondolom, hogy ezek határozottan haladó kormányok. Konfrontálódnak az imperializmussal és a saját nemzeti oligarcháikkal, és az erejük javarésze, főleg Bolíviában és Ecuadorban, az őslakos mozgalomból származik, és mi feltétel nélkül védjük őket.

De amikor összetűzésbe kerülnek az őslakosokkal, mi az őslakosokat támogatjuk. Nem csak egyszerűen azért, mert őslakosok, de azért is mert demokratikusabbnak, haladóbbnak tartjuk őket, mint amilyenek maguk a kormányok.

Úgy gondolom, hogy a kormányok járnak ellentmondásos úton. Igen, haladóak és oligarchia-ellenesek és antiimperialisták, de továbbra is folytatják a kitermelő gazdaságpolitikát.

Ez agresszió az őslakos népességük ellen, és ezeknek a népeknek meg kell védeniük magukat.

- Hogyan kapcsolódik ez az őslakos küzdelem az úgy nevezett fejlett világhoz? Mennyire nemzetközi ez?

- Kevés közünk van [az angliai] küzdelmekhez, de együttműködünk az ökoszocialistákkal, és mi teljesen azonosulunk velük, mert az őslakos küzdelem is ökoszocialista. Noha nem hívjuk ökológiainak vagy szocialistának, valójában a lényege mégis ez. Nemrégiben került megrendezésre a perui és ecuadori őslakosok találkozója a határnál, és ők ezt mondták: „Korábban megosztottak voltunk, de most egyesülünk és együtt harcolunk a multik ellen.”

Nekünk mindig vannak nemzetközi találkozóink. Az első találkozót a neoliberalizmus ellen és az emberségért Chiapasban rendezték meg, az ottani őslakosok kezdeményezésére, jóval a szociális fórumok előtt, és most Bolívia és Ecuador alkotmánya ezeket az országokat többnemzetiségű államokként határozza meg, úgyhogy az államok maguk is változnak.