Több mint három évtizeddel ezelőtt, 1973 szeptemberében, a világ szemtanúja volt a Chilében elszabadult borzalmaknak Augusto Pinochet jobboldali diktatúrájának katonai puccsa után. A chilei puccs előtt azonban volt egy mozgalom, amely a zene szerepét magasabb szintre emelte.

A Nueva Canción (Új Dal) volt ez a forradalmi mozgalom Chilében és más latin-amerikai államokban, aminek az ereje abban állt, hogy hű volt az emberekhez és a szociális változásokhoz és politikai üzenetet közvetített.

Mivel a Nueva Canción kitartott a zene által közvetített szociális üzenet - az igazságtalanság, az elnyomás és a diktatúrák elleni harc - mellett, a mozgalom számos művésze szenvedett az országuk jobboldali rezsimjének üldözésétől. Victor Jarát, például, megkínozták és brutálisan meggyilkolták a Chile Stadionban.

A Pinochet-rezsim nagyon is tudatában volt a Nueva Canción határozott üzenetének, úgyhogy törekedett arra, hogy betiltsa ezt a zenei műfajt, a hagyományos hangszerekkel előadott forradalmi dalokkal együtt. Más jelentős énekeseket és csoportokat, olyanokat, mint például Inti Illimani, Quilapayun és Patricio Manns, száműzték.

Ma a Nueva Canciónnak kevesebb alkotója van. Patricio Manns, chilei költő, író, énekes és dalszerző egyike azon keveseknek, aki a munkájával örökséget hagy a történelemre. Az aktuális divatok és a jelenlegi politika ellenére, Manns a Nueva Canción egyetemességének elkötelezettje maradt, és megtartotta a forradalmi hangját, felismerve annak szükségességét, és számos munkáján keresztül a mozgalmat segíti.

Patricio Manns dalát, a De Pascua Lama-t választották ki, hogy képviselje Chilét a 2011-es Vina del Mar-i Fesztiválon. A Pascua Lama, az Andokban, az Atacamától délre található bányászati projekt azóta viták tárgya, hogy a Barrick Gold engedélyt kapott aranybányászatra a térségben, ami a chilei és az argentin határ mellett helyezkedik el. A számos tiltakozás és petíció ellenére mind a chilei, mind pedig az argentin kormány jóváhagyta a projektet, ami sok család megélhetését fenyegeti.

A honlapján a Barrick Gold azt állítja, hogy a Pascua Lama projekt engedélyezése több mint 400 feltételhez volt kötve, amelyek arra törekszenek, hogy biztosítsák a gleccserek és a környezet védelmét. Úgy beszélnek a projektről, mint az egyetlen dologról, ami a térségben munkahelyek ezreit teremti a chileiek számára a bányászati tevékenység tervezett 25 éve során. A Barrick Gold azt állította, hogy nem lesz aranybányászat részben a gleccserek alatt, miután a környezetvédők tiltakoztak az ellen a tervezet ellen, hogy eltávolítsák a jeget a gleccserekről a Guanaco gleccserre, ami a chilei-argentin határon fekszik.

Azonban sok chilei kétségeit fejezte ki ezen kijelentésekkel kapcsolatban. A Toro 1, a Toro 2 és az Esperanza gleccserek, amelyek Pascua Lamában találhatók, a térség földművesei számára az életet adó víz forrásai, mert ez a terület szenved a csapadék hiányától és így kénytelenek a gleccserek vízkészletére támaszkodni. A Fenntartható Chile chilei környezetvédelmi csoport szerint a Toro 1 és a Toro 2 gleccserek már szenvedtek károkat az aranykitermelés következtében.

Van egy gazdag oázis is a Huasco-völgyben, ami a gleccserekből származó vizet gyarapítja az öntözéshez. Ez megélhetést biztosít a térségben lakó 70.000 fő közösségnek. A földművesek attól félnek, hogy az öntözéshez használt vizüket megfertőzi a bányákból származó cián.

A bányászat sokak szerint nem egyeztethető össze a mezőgazdasággal, félnek az ökoszisztéma pusztulásától a térségben, a közösség kitelepítésétől, és attól, hogy a rájuk szálló por miatt a gleccserek gyorsabban kezdenek olvadni. A gleccserek fehér árnyalatai visszatükrözik a napfényt és a folyamat talán visszafordítható. A por elnyeli a hőt, és ezzel a gleccserek gyorsabb olvadását idézi elő és így elfolyhatnak a vízkészletek.

Egy jelentés szerint az Estrecho folyó körzetét arra használják, hogy ott tárolják a salakanyagot, ott tartsák a robbanóanyagokat és a bányászati felszereléseket. Viszont az Estrecho folyó a tiszta vízforrás egyetlen megmaradt forrása a térségben.

A De Pascua Lama az emberek aggodalmát fejezi ki a bányászati projekttel kapcsolatban, ahogyan néhány évtizeddel ezelőtt a Nueva Canción szolgált arra, hogy egyesítse az embereket a jobboldali diktatúra ellen. A Nueva Canción szükségessége egyre növekszik. Ahogy Patricio Manns állítja a vele készült interjúban, szükség van arra is, hogy az emberek felismerjék, hogy a körülmények szükségessé teszik a dal újjáélesztését ma - a művészeknek pedig újra meg kell ragadniuk a lehetőséget.

Ramona Wadi: Hogyan változtak az emlékek a száműzetés ideje alatt? Hogyan jellemezné ezeket az éveket?

Patricio Manns: Közismert tény, hogy az emlékek csalnak - furcsa folyamat, hogy a visszaemlékezések hogyan változtatják meg azt. Nekem volt alkalmam megtapasztalni az emlékek csalóka voltát a harminc évig tartó száműzetésem alatt, és akkor, amikor végül visszatértem Chilébe. Valamilyen oknál fogva, utcák, terek, arcok, hegyek, folyók és tengerek úgy tűntek számomra, hogy nem voltak részei, vagy csak nagyon más módon az "emlékeimnek". Megjegyeztem ezeket a módosulásokat egy memoárban. "A saját környezet biztonságától távol, egy száműzött nézőpontjából, elválasztva az ismerős megszokott emberek közti lét luxusától, soha nem vagy biztonságban, soha nem vagy biztos semmiben, soha. Minden nap mélyebbre süllyedsz ebbe a túlvilági transzba, ahol alig kezded felismerni, hogy kezdesz végtelenül, mélyen, visszavonhatatlanul korrumpálódni. A képzeletünk korrumpál minket."

R.W.: Van valamilyen különbség azok között a dalok között, amiket a száműzetés előtt, alatt és utána írt?

P.M.: Úgy gondolok erre, hogy majdnem egyenértékűek az életemmel. Az első dalaim gagyogó kérdések, kis zenei darabok, amikben mondani szeretnék valamit, nem találva a megfelelő szavakat. De ahogy fejlődsz az életed során, az értelmed, bizonyos dolgokkal kapcsolatos megítélésed változik. Ha sikerül elsajátítani a mesterséget, és annak hatalmát, akkor ugyanazok a dalok, vagy azok témái, sokkal elmélkedőbbé váltak, sokkal figyelmesebbeké, a kifejezésmódjuk pedig mélyebbé. Ez a mélység nem létezett a száműzetési tapasztalataim előtt. És ez alapvető dolog a munkáim elemzésekor. A száműzetésem alatt láttam a világot, láttam az embereket, megtanultam más nyelveket, és kapcsolatba kerültem másfajta zenékkel. Más emberként tértem vissza Chilébe.

R.W.: Ma mi a jelentősége a Nueva Canciónnak Latin-Amerikában, ahol a szocialista mozgalmak erőre kaptak?

P.M.: A Nueva Canción eredeti szellemisége elveszett; az utódgeneráció pedig még nem jelent meg. A kulturális politikák pedig nem segítik elő a megjelenését. Úgy érzem magam a munkámban, mint egy árva, aki megőrzi ennek a mozgalomnak az elveit és eszméit, de továbbra is hangsúlyozom a Nueva Canción jelentőségét - és ez teszi a munkámat szükségessé.

R.W.: Vannak változások a Nueva Canción üzenetében?

P.M.: Hiszem, hogy Latin-Amerikában a dal továbbfejlődik. Noha nekem úgy tűnik, hogy időnként ez megáll. A múlt lendülete és kreativitása ma már nem létezik, és Nueva Canción sok képviselője meghalt, olyan emberek, akikre ma óriási szükség lenne az újjáélesztéséhez.

Ráadásul, itt vannak a tények: énekelni egy diadalmas mozgalomnak nem ugyanaz, mint énekelni egy legyőzött mozgalomnak. A diadalmas mozgalmak gyanakvást és bizalmatlanságot éreznek az alkotóval szemben.

R.W.: Egyetemes a Nueva Canción? Mit mondana arról, hogy érvényes-e az üzenete nyugaton, ahol úgy tűnik, hogy a kapitalizmus diktál?

P.M.: A (különböző országokbeli) Nueva Canciónok egyetemesek. Egy évben sok embert fogadok a világ minden tájáról, Hong Kongtól New Yorkig, akik a Nueva Canciónról kérdeznek. A mozgalom még mindig politikai és kulturális hivatkozási pont, legalábbis nyugaton.

R.W.: Hogyan tárja fel a Nueva Canción a társadalmat? A politikán keresztül a társadalmat, vagy fordítva?

P.M.: A Nueva Canción rendkívüli hatalmat adott a népdalnak, eloszlatva a nosztalgikus emlékek maradékait és a patriarchális árnyakat, és büszkeséggel, kitartással és ellenállással helyettesítette őket - ezekkel az anyagokkal dolgozunk. Például, most Chilében meglennének a feltételei a Nueva Canción újjáélesztésének, ha azok, akik ezt meg tudnák tenni, felismernék ezt és megértenék a lehetőség jelentőségét.