Október 17-én a neves brazil napilap, a Jornal do Comercio hosszú interjút készített Alan Woods-szal: szóba került Donald Trump, Hugo Chávez, Jeremy Corbyn és Trockij Sztálinról készített életrajza. Az alábbiakban olvasható az interjú teljes szövege.

Az idei év az orosz forradalom századik évfordulója. A brit politikateoretikus Alan Woods Brazíliába látogatott, ahol Porto Alegrében bemutatta az ő fordításában újra kiadott Sztálinról szóló könyvet. A forradalom egyik egykori vezetője, Lev Trockij 1940-ben éppen ezen az életrajzon dolgozott, amikor egy szovjet ügynök meggyilkolta.

Alan Woods Trockij Sztálinról írt könyvét mutatta be Brazíliában - Fotó: Archív

Woods, aki Trockijhoz hasonlóan kritikusan látja Sztálint, az „egy bürokratikus és totalitárius karikatúraként” és „egy a kommunista pártvezetők holttestein keresztül hatalomra került szörnyetegként” jellemezte. A Jornal do Comerciónak adott interjújában Woods elmondja, hogy szerinte közvetlenül a 2008-as gazdasági válság felelős a politikai rendszerrel szembeni népi felkelésekért számos országban, a teoretikus emellett beszélt a venezuelai válságról, az Egyesült Államok elnökéről, Donald Trumpról, aki meglátása szerint „a kapitalizmus igazi ocsmány és kegyetlen arca, míg az úgynevezett politikai közép pusztán az álarc mögé bújt kapitalizmus”.

Jornal do Comercio: Az elmúlt évben a baloldal világszerte vereséget szenvedett a választásokon, ahogyan a politikai rendszerrel szembeni felkelések is elbuktak. Ez magyarázat lehet arra, hogy Donald Trumpot az Egyesült Államok elnökévé választották?

Alan Woods: Az első megfigyelésem az, hogy az Egyesült Államok uralkodó osztálya nem örült Trumpnak. Továbbra sem szeretik, és megpróbálnak megszabadulni tőle. Ennek három oka lehet. Ha az Amerikai Egyesült Államok történetének elmúlt száz évét nézzük, az két alapvető pilléren nyugodott: a republikánusokon és a demokratákon. A stabilitás az ő egyensúlyuktól függött. De ahogyan a kedvenc amerikai szerzőm, Gore Vidal mondja: „a köztársaságunknak egyetlen pártja van, a Tulajdon Párt, melynek két jobboldala van”.

Az a legérdekesebb ezekben a választásokban, hogy a választási rendszer teljesen csődöt mondott. Mindenki azt hitte, hogy Hillary Clinton fog nyerni. Az egész sajtó Trump ellen volt, és mégis ő nyert. Ők (az uralkodó osztály) azokat a politikusokat kedvelik, akiket irányítani tudnak, és Trumpot nem tudják irányítani.

Ebben a kontextusban érdemes szemügyre venni egy másik politikust, Bernie Sanderst. Amikor bejelentette magát, mint a Demokrata Párt jelöltjét, senki sem figyelt oda rá, és mégis, ez az ember a milliárdosok osztálya elleni forradalom szükségességéről beszélt, amivel rengeteg ember támogatását szerezte meg. És ha Bernie Sanders és Donald Trump között kellett volna választani, valószínűleg Sanders nyert volna. Amit az Egyesült Államokban láthatunk, az a rendszerrel szembeni harag.

JC: Ön szerint melyek az okai ennek a politikai polarizációnak?

AW: 2008-ban az úgynevezett szabadpiaci gazdaság, melyet a megváltónknak tartottak, összeomlott. És ez a nagy bankok miatt történt. A közgazdászok szerint az államnak nem kellene szerepet vállalnia a gazdaságban, de 2008-ban a bankok mégis az államokhoz rohantak, hogy pénzt kérjenek tőlük, és azok meg is adták nekik. És éppen emiatt létezhet még mindig a kapitalista gazdaság.

Hozzáteszem, hogy tíz évvel később még mindig nem lábaltunk ki ebből a válságból. Azt értük csak el, hogy a nagy bankok pénzügyeinek hatalmas fekete lyukát sikerült a közkiadások hatalmas fekete lyukává változtatni. És ezért van a hiány. Nincs pénz a lakhatásra, a szegényekre, az egészségügyre vagy az oktatásra, de a bankokra rengeteg jut. És eközben folyamatos a támadás a legszegényebbek életszínvonala ellen.

JC: A fiatalabb szavazók egyre kevésbé azonosulnak a centrummal, egyre inkább bal- vagy jobboldaliként határozzák meg magukat. Mi lehet ennek az oka?

AW: Ez azért van, mert a politikai centrum egy fikció. A társadalom egyre jobban kettéválik, az emberek egy kis csoportjára, akik irányítják a rendszert, illetve az emberek többségére, akik elszegényednek és hajlamosak fellázadni a rendszer ellen. A közép elfoglalása Tony Blair (az Egyesült Királyság miniszterelnöke 1997 és 2007 között) ideája volt, hogy megpróbáljon kiegyezésre jutni a felek között, de ez a kiegyezés a totális ellentétek miatt nem lehetséges.

Amit most látunk, az a centrum széthullása. A hatalmat birtokló személyek ettől pedig nem boldogok. Ezek a csoportok nagyon örülnek annak, hogy Emmanuel Macron, egy centrista nyert Franciaországban, de a valóságban az emberek 70 százalékát nem érdekelte ez a szavazás. Emellett Franciaországban a baloldali Jean-Luc Mélenchon a legnépszerűbb politikus.

Vagy nézzük csak meg Nagy-Britanniát, ahol mindenki azt gondolta, hogy a Konzervatív Párt nagy különbséggel fogja megnyerni a választásokat – a közvélemény-kutatók 20 százalékos előnyt jósoltak nekik – de végül nem így történt. Valójában az történt, hogy a Jeremy Corbyn vezette Munkáspárt ellenzékben maradt, de jelentősen lefaragta a hátrányát. Nagyon valószínű, hogy Corbyn megnyeri a következő választást.

JC: Miért van az, hogy Munkáspártban, főként a Tony Blairhez és Gordon Brownhoz kötődő emberek közül, sokan nem kedvelik Corbynt?

AW: De az emberek között nem ez a helyzet. Jelenleg ő a legnépszerűbb politikus Nagy-Britanniában. Ön szereti a rock zenét? Én például nem. De van egy nagyon népszerű rockzenei fesztivál, az úgynevezett Glastonbury, amelyen több mint százezer ember vesz részt. Idén meghívtak egy politikust, hogy beszédet intézhessen a színpadról a közönséghez, és ez a személy Jeremy Corbyn volt.

Népszerűtlen a párton belül? Igen, de csak a parlamenti frakcióban. Az elmúlt két évben mindent megtettek azért, hogy minden lehetséges módon megszabaduljanak Corbyn-tól, de kudarcot vallottak. Az én meglátásom szerint a parlamenti frakció nem képviseli az egész pártot. Amióta Corbyn-t választották a párt elnökévé, új tagok hulláma lépett be, főként fiatalok.

JC: Ön közel állt Hugo Chávezhez, a néhai venezuelai elnökhöz. Véleménye szerint mi vezetett a jelenlegi politikai válsághoz?

Chávezzel nagyon közeli barátok voltunk és a kezdetektől fogva támogattam a bolivári forradalmat. Itt a probléma az – amit Chávezzel számos alkalommal megvitattam és a televízióban is elmondhattam – hogy nem lehet fél forradalmat csinálni. Vagy felszámoljuk az oligarchia uralmát vagy az számolja fel a miénket. Nem lehet az osztályok között egyensúlyozni, mert az káoszhoz vezet.

JC: Ezt félelem vagy gyengeségből tették?

AW: Azt gondolom a mostani helyzet a reformista illúzió eredménye. Chávezzel, de különösen az általam szintén jól ismert Maduróval az a probléma, hogy nem lépik meg azt, ami szükséges lenne. Nem sajátították ki a földet, a bankokat és a nagyipart. A kapitalizmus és a szocializmus vegyítésének elképzelése a piacgazdaság kiiktatása nélkül lehetetlen a gyakorlatban. Ez vezetett a káoszhoz, ami pedig az ellenforradalomhoz.

JC: Maduro elvesztette a baloldal támogatását a több mint 40 halálesetet eredményező tüntetéssorozat után. Ez közvetlenül befolyásolja a venezuelai kormány projektjét?

AW: A baloldal megosztott ebben a kérdésben. Úgy gondolom, hogy azoknak a magukat baloldalinak nevező braziloknak és argentinoknak, akik támogatják a Maduróval szembeni ellenállást, fel kellene tenniük maguknak a kérdést: mi az alternatíva? Ha a venezuelai forradalom elbukik, az az egész világon vissza fog ütni a baloldalra. Nem értem, hogy ezt miért nem képes felfogni néhány értetlen ember.

JC: Kína sikeres a kommunizmus és a kapitalizmus közötti egyensúlyozásban?

AW: Nem, mivel Kína egy kapitalista piacgazdaság. Természetesen vannak olyan területek, mint a bankok, melyeket az állam irányít, ami előnyös a kínai állam számára. Ezért sikerült elkerülniük a 2008-as összeomlást. Ennek ellenére azt gondolom, hogy ez az összeomlás egyre közeledik.

Kína hatalmas mennyiségű terméket állít elő, és szükségük van rá, hogy ezt exportálhassák a világpiacra. Ha Európa és Amerika kevesebbet fogyaszt, akkor Kína nem termelhet. Kína nagyon nehéz helyzetben van, mivel a világgazdaság nem képes felvenni az exportjukat. Donald Trump pedig egy kereskedelmi háborúval fenyegeti őket, a kapitalizmus pedig nem képes megoldani ezt a problémát.

JC: A Közel-Keleten is politikai válság zajlik. Ez menekültválsághoz és a régión belüli politikai instabilitáshoz vezetett. Hogyan látja a térségbeli hatalmi viszonyokat, különösen most, hogy egyre növekszik a feszültség az Egyesült Államok és Oroszország között, miután a vizsgálatok alapján az oroszok beavatkoztak az amerikai választásokba?

AW: Az a hatalmas felfordulás, amit a Közel-Keleten láthatunk csak az egyik következménye az Egyesült Államok iraki inváziójának. Szaddám Huszein egy diktátor volt, egy szörnyeteg, de van bárki, aki azt gondolja, hogy ami most van utána, az bármiben is jobb, mint korábban?

Az Egyesült Államok nagyon ostobán viselkedett, mivel nem tettek mást, mint destabilizálták a Közel-Keletet. Az iraki hadsereget eltörölték a földszínéről, az egyetlen erőt, amely képes lett volna az Iszlám Állam ellen harcolni. Az emberek, akik ellenzik Bassár el-Aszad rezsimjét nem „mérsékelt iszlamisták”. Nincs mérsékelt ellenzék Szíriában.

És érdekes megjegyezni, hogy az Egyesült Államok hatalma korlátozott. A bolygó gazdaságilag és katonailag legerősebb országa elvesztette a háborút. Ma Oroszország határozza meg, hogy mi történik Szíriában, az Egyesült Államok már nem képes erre, és ők az egyedüliek, akiket hibáztatni lehet ezért a helyzetért.

JC: Azért jött Brazíliába, hogy bemutassa a Sztálin című könyvet, amin Trockij a halálakor dolgozott. Sztálin képe még mindig ijesztően hat az emberekre világszerte?

AW: Nem hiszem. Sztálin elmúlt, ő már a múlté. Egy szörnyeteg volt, aki a kommunista pártvezetők holttestein keresztül emelkedett hatalomba. Sztálin mára teljesen diszkreditálódott.

A forradalom kezdetekor Oroszország volt a történelem legdemokratikusabb országa. De a szocializmus Oroszországban történő felépítéséhez nem voltak meg az erőforrások és a feltételek, ezért is állt mindig a nemzetközi forradalom ideája mellett Lenin és Trockij. Amikor a forradalom Oroszországra korlátozódott, lassan elkezdett visszafejlődni.

Sztálin egy kevéssé jelentős figura volt a bolsevik párton belül. Trockij volt az, aki az ellenállást vezette. Lenin halála után Trockij megpróbálta megőrizni a forradalom eredeti elképzeléseit, de Sztálin hatalomra kerülve tönkretette a bolsevik pártot. Sztálin a szocializmus bürokratikus és totalitárius karikatúrája volt, ezért is omlott végül össze az a rendszer.

JC: Lehetséges egy új Hitler vagy Mussolini megjelenése, aki nem szükségszerűen követ el hasonlóan borzalmas tetteket, csak hozzájuk hasonló retorikát használ?

AW: Nem hinném, hogy ez lehetséges lenne. Ennek okának azt tartom, hogy az osztályerőviszonyok mások, mint az 1930-as években voltak. Abban az időszakban a tanárok nem sorolták volna magukat a munkásosztály közé, sosem sztrájkoltak volna. A második világháború előtt a diákok főként a felső-középosztályhoz tartoztak, közülük sokan voltak fasiszták. Ma, ha sztrájkra kerül sor, legelőször a diákok és a tanárok támogatják azt. A fasizmus elvesztette a korábbi tömegbázisát.

JC: És egy, a bolsevikhez hasonló forradalom lehetséges? Vannak ma olyan politikusok, akik hasonlítanak mondjuk Trockijra?

AW: Lehetséges, miért is ne? Az emberek nem tudják, de az orosz forradalom egy békés forradalom volt. De nem hinném, hogy lenne egy olyan ember, mint Trockij. Viszont ismerjük Trockij eszméit, akárcsak Lenin, Marx és Engels eszméit. Ezek az eszmék kétségtelenül szolgálhatják egy forradalom ügyét. Ami, biztos vagyok benne, hogy el fog jönni. Előbb vagy utóbb be fog következni egy vagy több országban – és miért ne lehetne éppen Brazília ez az ország?

Az interjút készítette Carlos Villela.

Forrás: marxist.com

Fordította: Latin-Amerika Társaság