A venezuelai forradalom jövőjéről jelentetett meg egy cikket múlt vasárnap az El Universal nevű caracasi folyóirat „El chavismo según los chavistas” címmel, amelyhez interjút készítettek Alan Woods, ismert marxista teoretikussal, amelyet az alábbiakban közlünk.

El Universal: Milyen jövő előtt áll a szocializmus Venezuelában? Úgy gondolja, hogy folytatódni fog a Chávez által megkezdett munka?

Alan Woods: Remélem, és bízok benne, hogy bolivári mozgalom meg fogja védeni Chávez forradalmi örökségét, és végig fogják vinni a forradalmat. Ellenkező esetben szembesülniük kell majd a jobboldal visszatérésével. Úgy gondolom, hogy az elért eredmények csak akkor védhetőek meg, ha a forradalom merész lépést tesz előre, hogy az valóban visszafordíthatatlan legyen. Biztos vagyok benne, hogy ez az, amit Chávez elnök is tervezett, de korai halála miatt nem tudott megvalósítani.

A forradalom kétségtelenül sok eredményt hozott az embereknek. Egy olyan időszakban, amikor Nagy-Britanniában és Európában a kormányok súlyos megszorításokat hajtanak végre a közegészségügy és az oktatás terén, addig Venezuela olyan rendszert hozott létre, amely biztosította a társadalom legszegényebb rétegei számára is az ingyenes egészségügyi rendszerhez való hozzáférést, az oktatáshoz való hozzáférés pedig minden szinten jelentősen javult. Ez jelentősen csökkentette a szegénységet, és erőteljesen bővítette a lakhatáshoz való jutás esélyét.

És ez csak egy példa volt, Venezuelában az elmúlt két évben 350 ezer lakást építettek és adtak át, amíg Spanyolországban ugyanebben az időszakban 350 ezer család vesztette el az otthonát kilakoltatás miatt, mert nem tudták fizetni a jelzálogot. Spanyolországban jelenleg 600 ezer munkanélküli van, 58%-uk fiatal, míg Venezuelában Chávez elnöksége alatt a munkanélküliség 18%-ról lement 8%-ra. Mégis Venezuelában gazdasági válságról beszélnek! Ez az igazság feje tetejére állítása.

Elfogadom, hogy még mindig sok probléma van, de biztos vagyok benne, hogy ennek a fő oka az, hogy a valódi tervgazdálkodás addig nem lehetséges, amíg a gazdaság kulcsterületei magánkézben vannak. Lehet kapitalista piacgazdaságod vagy szocialista tervgazdálkodásod, de egyszerre nem lehet mind a kettő. Nem tudod megtervezni azt, amit nem ellenőrzöl, és nem ellenőrizheted azt, amit nem birtokolsz.

A szocializmus felé való előrelépés érdekében először meg kell törni az oligarchia gazdasági hatalmát, amelyet az arra használ, hogy szabotálja a forradalmi folyamatokat. Ez azt jelenti, hogy úrrá kell lenni a gazdasági szabotázson, a felhalmozáson, a tőkeáramláson és a spekuláción. A gazdasági problémák megoldásának egyetlen módja a föld, a bankok és a főbb iparágak államosítása, a munkásirányítás megteremtésével.

EU: Milyen kihívásokkal kell szembenéznie a chavizmusnak, mint mozgalomnak és a Venezuelai Egyesült Szocialista Pártnak, mint pártnak?

AW: Ahogy híre ment az elnök betegségének, felerősödtek a hangok az átmenetről Washingtonban és a venezuelai ellenzéken belül, ami a szocializmus elhagyását és a forradalom a burzsoáziával és az ellenzékkel való kiegyezését jelentené. Erre Chávez úgy válaszolt, hogy „az egyetlen átmenet, ami lehetséges, és amelyet fel kell gyorsítani, az a kapitalizmusból való átmenet a szocializmusba”. Ezzel egyetértek. A forradalomnak meg kell haladnia a régi államot, új, demokratikus és forradalmi szocialista alapokon nyugvó munkás és közösségi tanácsokkal, stb.

Rengeteg belső és külső kihívás van. A forradalomnak szembe kell néznie az oligarchák és az imperialisták állandó szabotázs kampányával, mivel nem hajlandóak elismerni a többség demokratikus akaratát, amelyet már számos alkalommal bizonyítottak. Ezekkel a kihívásokkal való szembenézéshez komoly intézkedésekre lesz szükség.

Azok az erők, akik megszervezték 2002-ben puccsot, 2002-03-ban a „főnökök szabotázsát”, vagy 2004-ben felhasználták a kolumbiai paramilitáris erőket saját céljaikra, azok ugyanazok az erők, akik az elmúlt két hónapban pletykákból, célozgatásokból és spekulációkból építettek kampányt. Tehát semmit sem változtak.

De látok egy másik, ugyanannyira súlyos veszélyt is. Néhány évvel ezelőtt Chávez elnök azt mondta nekem, hogy „túl sok az olyan kormányzó és polgármester, akit miután megválasztanak gazdag férfiakkal és gyönyörű nőkkel veszik körbe magukat, és elfeledkeznek az emberekről”. Több alkalommal is utalt az ellenforradalmi bürokráciára. Ez a jelenség létezik, és újabb akadályt képez a forradalmon belül.

Sajnos az Venezuelai Egyesült Szocialista Párton és bolivári mozgalmon belül vannak olyan közhivatalnokok, polgármesterek, kormányzók, akik vörös inget hordanak és minden mondatukkal felesküsznek Chávezre, de valójában opportunista karrieristák és korrupt burzsoák, akik semmit sem tesznek a forradalomért. Ezek az elemek aláássák a tömegek forradalmi kezdeményezéseit, és kikezdik Chávez elnök rendeleteit.

A munkásoknak és a parasztoknak fogniuk kellene egy nagy seprűt, és kisöpörni mindezt a szemetet a mozgalomból és át kellene venniük az irányítást. Amíg ez nem történik meg, addig nem beszélhetünk igazi szocializmusról Venezuelában.

EU: Hogyan tudná definiálni a „XXI. századi szocializmust”, mint ideológiát?

AW: Nem hiszem, hogy a XXI. századi szocializmusról, mint valami új és egyedülálló dologról lehetne beszélni. Az egyetlen dolog, amit el lehet mondani erről az úgynevezett XXI. századi szocializmusról, hogy senkinek sincs halvány fogalma se arról, hogy mi is ez. Ez egy üres üveg, amit mindenki kedve szerint tölthet meg tartalommal. A probléma az, hogy ezt az üveget bürokrácia töltötte meg mindenféle reformista elképzelésekkel a vegyes gazdaságról és hasonlókról. Chávez nagyon helyesen azt mondta, hogy a „harmadik út” nem létezik.

Hugo Chávez nagyon fontos szerepet játszott a szocializmusról folytatott vita újranyitásában, amikor azt már sokan leírták. Úgy gondolom, hogy a szocializmusról, vagy inkább, amit én úgy neveznék, hogy tudományos szocializmusról alkotott elképzelés lényegében ma ugyanaz, mint Marx idejében. A Kommunista Kiáltvány egy rendkívül aktuális dokumentum, amit rengeteg burzsoá közgazdász is kénytelen volt beismerni, különösen a 2008-as gazdasági válság óta.

Igaz, hogy a XXI. században egy-két ponton kellene módosítani, de csodálatos módon kevés helyen. Az elnök gyakran ajánlotta Marx, Lenin és Trockij könyveit olvasásra, ez rendkívül pozitív volt.

EU: Mi lehet a venezuelai ellenzék szerepe ebben a pillanatban? Vannak olyan szegmensei a venezuelai ellenzéknek, amelyek ténylegesen aggódnak a túlélésük miatt.

AW: Nem értem, hogy miért kellene aggódniuk a túlélésük miatt. Azt hiszem, hogy a bolivári forradalom rendkívül elnéző az ellenfeleivel szemben, hiszen ne feledjük, az ellenzék 2002-ben illegális puccsot szervezett a demokratikusan megválasztott kormánnyal szemben. Azt látom, hogy rengeteget panaszkodnak az állítólagos bántalmazások miatt, de nem látom ezeknek a panaszoknak az alapjait.

Éveken keresztül hagyták, hogy az ellenzéki média legbotrányosabb módokon rágalmazzák az elnököt, felszólítsanak a megdöntésére, sőt a meggyilkolására is! Vajon ezt megengednék az Egyesült Államokban? Az RCTV és a Globovision aktív szerepet játszott a 2002-es puccs szervezésében. Biztosíthatom Önöket, hogy ha bármelyik brit televízió csak valami hasonló tizedével próbálkozna, akkor már azelőtt visszavonnák a sugárzási engedélyét, hogy kimondhatná akárcsak azt, hogy David Cameron, a tulajdonosa pedig az antiterrorista törvény alapján bíróság előtt találná magát.

Azt kifogásolják, hogy az elnökválasztásokat túl korai időpontra írták ki, de ha ez nem történik meg, akkor diktatúrát kiáltottak volna. Az alkotmány értelmében követelmény, hogy 30 napon belül ki kell azt írni. Senki nem akadályozta meg az ellenzéket abban, hogy elinduljon a választáson. A probléma az, hogy azt elveszítik. De ez a demokrácia! Az ellenzék, ha valóban demokratikus, el kell kezdenie tiszteletben tartania az emberek többségének akaratát, és fel kell adnia az emberek demokratikus akaratának gazdasági és média eszközökkel való szabotálását.

EU: Milyen volt a kapcsolata Chávez elnökkel? Mi az, amit kiemelne vele kapcsolatban, mint vezető és elvtárs? És milyen vele kapcsolatos anekdotákra emlékszik?

AW: Csaknem egy évtizede ismertem Chávez elnököt, és kiváló kapcsolatom volt vele az első, 2004. áprilisi találkozásunk óta. Meglehetősen nagy hatással volt rám, és mindig barátjaként emlegetett. Olvasta a könyveimet, és volt olyan kedves, hogy több alkalommal nyilvánosan dicsérte és ajánlotta őket.

Számos vele kapcsolatos anekdotát fel tudnék idézni, de van egy, amit különösen nagy becsben tartok, ami a 2005-ös Világifjúsági Találkozón történt. Meghívtak, hogy vegyek részt egy kerekasztal beszélgetésen Caracasban, ahol az elnök is felszólalt, és egy nagyon radikális beszédet tartott, amelyben Marxot, Trockijt és Rosa Luxemburgot idézett. A végén kezet ráztam vele, és gratuláltam neki a beszédéhez. Ő folytatta a kezem rázását, majd a szemembe nézett és azt mondta: „Nincs miért, ez csak néhány gondolat volt, amelyet tőled tanultam”.

A kapcsolatunk tehát ideológiai és politikai természetű volt, bár az ellenzék igyekezett engem úgy feltüntetni, mint az ő tanácsadóját, a politikai „guruját”, de ez teljesen hamis volt. Ez egy rosszul leplezett kísérlet volt arra, hogy ráhúzzák az elnökre a külföldi befolyás gyanúját. Valójában nem volt egyszerű Chávezt befolyásolni, ő egy független és intelligens ember volt, nagyon erős akarattal.

Ami engem illet, én csodáltam és tiszteltem őt, mint elnököt, akit egy nagyon őszinte és bátor embernek, és rendkívüli vezetőnek láttam. De egy forradalom nem függhet egy embertől. Chávez ezt nagyon jól tudta. Amikor elkísértem őt egy választási kampány körúton, rámutatott az útszéleken, vörös ingben ujjongó emberek tömegére, majd így szólt: „Ezek azok az emberek, akiknek át kell vennie a forradalom irányítását”.

Azon a napon, amikor meghalt, ezek a szavak csengtek a fülemben. Most, hogy Hugo Chávez nincsen többé, a bolivári forradalom, és annak útja a szocializmus felé a dolgozóktól, a szegényektől, a parasztoktól és a forradalmi ifjúságtól függ, akik a hajtó erői a forradalomnak, és akik megvédték azt a kritikus pillanatokban. Minden rajtuk múlik.