Az új cellájában töltött első napon Tatiane Correia de Lima nem ismerte fel magát. „Furcsa volt újra látni magamat a tükörben” – mondja a huszonhat éves kétgyermekes anya, aki tizenkét éves börtönbüntetését tölti Brazíliában. „Először nem is tudtam, hogy ki vagyok.”

A dél-amerikai ország rendelkezik a világ negyedik legnagyobb börtönpopulációjával, és börtönei rendszeresen a rossz körülmények, a súlyos túlzsúfoltság és a gyilkos lázadásokat kiváltó bandaerőszak miatt kerülnek a hírekbe.

Az Apac-börtönök emberségesebbek és olcsóbbak a hagyományos börtönöknél - Fotó: Gustavo Oliveira

Limát nemrég helyezték át egy hagyományos büntetés-végrehajtási intézményből egy olyan börtönbe, amelyet az Elítélteket Védő és Segítő Egyesület (Apac) üzemeltet a Minas Gerais állambeli Itaúna városában.

A hagyományos börtönöktől eltérően, amelyek Lima megfogalmazása szerint „megfosztanak a nőiességedtől”, az Apac börtönében engedélyezik neki, hogy a saját ruháit hordja, és legyen tükre a sminkeléshez és a hajfestéshez.

Azonban a rezsimek közötti különbség sokkal mélyebb.

Nincsenek őrök

Az Apac rendszere egyre nagyobb elismerésre tesz szert, mert biztonságosabb, olcsóbb és emberibb választ ad az ország börtönválságára.

Március 20-án egy új Apac-börtön nyílt Rondôniában, az első az ország északi részén, amivel az egész országban negyvenkilencre nőtt az egyesület által vezetett börtönök száma.

Az Apac összes rabjának keresztül kell mennie a hagyományos rendszeren, és megbánást kell tanúsítania, illetve a rezsim szigorú előírásainak megfelelően dolgoznia és tanulnia kell, ami része a rendszer filozófiájának.

Nincsenek őrök vagy fegyverek, és a látogatóknak egy rab nyitja ki a kis női börtön főkapuját.

A rab mutatja az utat a „nászutas lakosztályba”, egy szépen kidíszített szobába, amelyben egy franciaágy található, ahol a nők kettesben lehetnek a kintről látogatóba érkező partnerükkel.

Ezután megmutatja a látogatóknak azt a termet, ahol a nők szappanos tubusokat címkéznek fel, amiket aztán a börtönön kívül értékesítenek.

Az Apac börtönöket egy katolikus szervezet hozta létre 1972-ben, és most az olasz civil szervezet, az AVSI Alapítvány és az Elítéltek Megsegítésének Brazil Testvérisége irányítja és támogatja őket.

Az AVSI Brazília alelnöke, Jacopo Sabatiello azt mondja, hogy a szeretet és a munka prioritást élveznek ezekben a büntetésvégrehajtási intézményekben. „Itt mindenkit a nevén szólítunk, nem egy számon vagy a bűnözői körökben szerzett ragadványnéven” – mondja.

Lábadozás

A rabokat recuperadosnak (lábadozóknak) nevezik, tükrözve azt, hogy az Apac a helyreállító igazságszolgáltatásra és a rehabilitációra koncentrál.

Tanulniuk és dolgozniuk kell, néha a helyi közösséggel együttműködve. Ha ezt nem teszik – vagy megpróbálnak meglépni – azzal azt kockáztatják, hogy visszakerülnek egy hagyományos börtönbe.

Verekedés már igen, de gyilkosság még soha nem történt semelyik Apac-börtönben, mondja Sabatiello.

Azt mondja, hogy az őrök hiánya csökkenti a feszültséget. Vannak itt olyan nők, akik életfogytiglani büntetésüket töltik, és szörnyű bűncselekményeket követtek el, de a légkör nyugodt.

„Még mindig küzdök azzal, hogy elfelejtsem a régi börtönszámomat” – mondja, Aguimara Patricia Silvia Campos, aki jelenleg az igazgatósággal kapcsolatot tartó börtöntanács vezetője.

Campos négy hónapot töltött egy hagyományos börtönben azt követően, hogy kábítószer-kereskedelemért társtettesként elítélték, miután 26 gramm crack kokaint találtak az otthonában, amelyen a volt férjével osztozott.

„Egymás hegyén-hátán voltunk, húsz elítélt aludt a földön koszos matracokon, az étel pedig ehetetlen volt” – meséli.

Azt mondja, hogy a rokonait minden egyes látogatás alkalmával levetkőztetve vizsgálták át. Erre a gyakorlatra sok női rab panaszkodik.

Kemény bűnözők

Campos helyzete azonban a brazil börtönrendszer nagyobb problémáira is rávilágít. Szakértők szerint a nőket gyakran férfi partnerük mellett érik bűncselekmény elkövetésén, és aztán bedobják őket egy cellába kemény bűnözők mellé.

Ez az egyik oka annak, hogy Brazília női börtönpopulációja meredeken nőtt az elmúlt években.

„Nem tudtam semmit a bűnözésről, amikor bekerültem abba a börtönbe” – mondja Campos. „A mellettem lévő nő lefejezte a szomszédját, és egy bőröndben hordozta a fejét.”

A kétgyermekes anya most a nyolcéves börtönbüntetését csökkenti munkával, és átkerült a börtön félnyitott részlegébe.

A büntetés hosszának csökkentésére munkán és tanuláson keresztül a hagyományos rendszerben is van lehetőség, de ritkán alkalmazzák, mondja Antonio de Carvalho bíró, aki támogatja az Apac-rendszert Itaúnában.

„Szomorú tükröt tart ez a hagyományos rendszer elé, hogy az Apac-okat azért dicsérik, mert betartják a törvényt” – mondja. „Nincs kétségem afelől, hogy az Apac-ok hatékony eszközei a rabok emberi jogainak biztosítására a brazil büntetés-végrehajtási rendszerben.”

Szerelem a rácsok mögött

Lima egyelőre a börtön zárt részlegében marad, ahol kevesebb kedvezményben részesül, és ki kell érdemelnie, hogy átkerüljön a félnyitott részlegbe.

Minden új rab először a zárt részlegbe kerül, ahonnan ki kell érdemelniük az átkerülést a félnyitott részlegbe. Innen pedig továbbmehetnek a nyitott részlegbe, ahol egyszer egy héten engedélyezett, hogy elhagyják a börtönt. Mindazonáltal Lima még a börtön falai között is talált magának partnert.

A cellájukban ülve ő és cellatársa, a harmincnyolc éves Viviane Campos elmesélik, hogy hogyan kezdtek randevúzni egy a város túlsó felén lévő férfiaknak fenntartott Apac börtön néhány rabjával, az igazgatóságon keresztül küldött levelek segítségével.

„Igen, szeretjük összehozni az embereket” – mondja Eduardo Henrique Alves de Oliveira, az Elítéltek Megsegítésének Brazil Testvérisége munkatársa. „Azt szeretnénk, ha minden recuperado jól érezné magát itt.”

A külső udvaron, ahol a kerítés részben eltakarja az eget, ott áll az Apac üzenete: „Senki sem menekülhet el a szeretet elől.”

Írta: Jo Griffin

Forrás: BBC

Fordította: Latin-Amerika Társaság