Amikor Sebastián Cadavid csatlakozott a FARC gerillaszervezethez Kolumbiában, kevés fogalma volt arról, hogy ez milyen irányba tereli a jövőjét. Az autók és pénz ígéretétől megrészegülve a tizenkét éves fiú egy percig sem habozott.

Sebastián négy évig harcolt a gerillák oldalán, akiktől intenzív fegyveres kiképzést kapott, de iskolai oktatást nem. Amikor a hadsereg tizenhat éves korában elfogta, képzetlenül és felkészületlenül állt a világgal szemben.

Sebastián azon szerencsések közé tartozik, akik valódi segítséget kaptak a társadalomba való visszailleszkedéshez - Fotó: BBC

„Bogotába küldtek” – mesélte. „Egy utcai bűnözőknek fenntartott javítóintézetbe. Munkát kellett találnom egy olyan nyüzsgő városban, ahol úgy éreztem, hogy egy senki vagyok, és nem értek semmihez. Meg voltam rémülve és ideges voltam, ez volt az első találkozásom a társadalommal tizenkét éves korom óta.”

A FARC tagjainak többsége – 70 százalékuk – írástudatlan volt, emiatt a nemrég leszerelt gerilláknak kevés esélyük volt arra, hogy munkát találjanak, eltartsák magukat, és teljes állásban elhelyezkedjenek.

„Sokan egyszerűen elmentek az építőiparba, ahol a fizetés rossz, a munkakörülmények pedig szörnyűek, de legalább nem kell tudnod olvasni” – magyarázta Sebastián. „Nagyon nehéz volt bármilyen munkát találnom, amikor kikerültem a FARC-ból. Nem értettem semmihez, és egyébként is, ki alkalmazna egy exgerillát?”

„Visszamentem vidékre, és egy kokafarmon [amelynek leveleiből kokaint készítenek] találtam munkát, ez volt ugyanis az egyetlen dolog, amihez értettem, és végül újra a kábítószer-kereskedelemben kötöttem ki.”

Leszerelés

Sebastián története nem egyedi eset. Bár a kormány a hétezer a közelmúltban leszerelt FARC-tagnak kétéves képzést ajánl, ez nem elegendő ahhoz, hogy felvegyék a versenyt más kolumbiaiakkal, különösen a jelenlegi gazdasági helyzetben.

A munkanélküliség 2017-ben 9,4 százalékra nőtt Kolumbiában, amivel Venezuela után itt a legmagasabb ez az arány Latin-Amerikában. Azonban nemcsak az egykori gerillák küzdenek a munkakereséssel a konfliktus okozta gyenge iskolázottság miatt.

Karen Carvaialino, 2016-ban indította el két nővérével együtt a Biz Nation elnevezésű civil projektjét, amelynek keretében szakképzésben próbálják részesíteni a konfliktus áldozatait és az egykori gerillákat, és támogatni őket a saját vállalkozásuk beindításában. Hangsúlyozta az oktatás fontosságát az ország sebeinek begyógyításában, és egy stabil, békés jövő biztosításában.

Hosszan tartó konfliktus

„Jelentős számú kiszolgáltatott emberrel dolgozunk, akiknek nem volt meg az esélyük, hogy befejezzék az iskolát vagy hogy egyetemre járjanak, és így nincsenek felkészülve a munka világára, és nem tudnak kitörni a szegénység ördögi köréből” – mondta. „Segíteni próbálunk az embereknek, hogy alkalmazkodni tudjanak a társadalomhoz egy hosszan tartó konfliktus után.”

Carvajalino azt mondja, hogy nem csupán az egykori gerillák küzdenek a társadalomba való visszailleszkedéssel, de több százezer olyan ember is, akik elmenekültek a háború elől. Egy 2017-es jelentés azt állapította meg, hogy Kolumbiában körülbelül 7,2 millió ember kényszerült elhagyni az otthonát, és az ország más részeire menekülni.

„Úgy véljük, hogy az áldozatok is éppolyan fontosak, mint a FARC egykori tagjai, mivel őket szintén súlyosan érintette a háború. Több millió gyermek nem tudta befejezni az iskolát, és menekült a városokba, ahol nem képzettség híját nem talált munkát.”

„És nemcsak gyermek, de felnőtt áldozatok is vannak, akik vidéken éltek, ahol főleg a mezőgazdaságban dolgoztak, és amikor a városokba költöztek ott másfajta képzettségre volt szükségük.”

Az oktatás hiánya

Carvajlino hozzátette, hogy „rendkívül aggasztja” az a sok egykori gerilla, aki nem jut hozzá szakképzéshez. „Igen, kapnak alapszintű oktatást – megtanulnak írni és olvasni –, de ez nem munkaképes tudás vagy szakértelem, ettől még semennyire nem lesznek versenyképesek.”

William Forerro Pinellának, a FARC egyik korábbi parancsnokának, aki 2003-ban hagyta ott a szervezetet, és most a Védelmi Minisztériumban dolgozik, hasonló aggodalmai vannak.

„Én is nagyon nehezen találtam munkát, miután eljöttem. Semmit sem akartam jobban, mint beilleszkedni a társadalomba, de nem engedték. Sok olyan ember van, aki nem szeretne békét, és aki nem hajlandó elfogadni minket. Árulónak tekintenek bennünket.”

„A FARC egykori tagjai nem kapják meg azt az oktatást, amire szükségük lenne ahhoz, hogy a társadalom más tagjaival egy szintre kerüljenek. (…) Még mindig számos előítélet és megbélyegzés uralkodik a FARC-tagokkal szemben, így a munkaadók inkább olyan jelöltet választanak, akinek nem volt köze a gerillákhoz.”

„Megbélyegezve”

Az ország munkaügyi minisztere, Rafael Pardo azonban kitart amellett, hogy a FARC visszailleszkedése nem jelent problémát. „A FARC-nak tizenkétezer egykori tagja van, így aztán a munkanélküliség nem jelent majd problémát” – mondta.

„Nem nehéz feladat az egykori gerillákat visszahozni a munka világába. Számos kedvező visszajelzés érkezett cégek részéről, akik alkalmaznák és képeznék az egykori gerillákat.”

Azt elismeri, hogy a megbélyegzés problémát jelenthet a korábbi gerilláknak, és hozzátette: „Csökkenteni kell azoknak az embereknek a polarizációját, akik a múltban fegyveres csoportok tagjai voltak. A kormánynak rá kell mutatnia a FARC visszailleszkedésének előnyeire és hasznára.”

Cadavid végül képzésben részesült, hogy megnyithassa a cipőboltját, amit a garázsából alakított ki. Minden második pár cipő után, amit elad, egy párat egy-egy szegény gyereknek adományoz.

„Szeretném, ha ezek a gyerekek tudnák, hogy van remény arra, hogy beindítsák a saját vállalkozásukat, bárhonnan is származzanak, és nem kell a kábítószer-kereskedelemben keresniük a boldogulásukat.” Azonban hozzáteszi, hogy ő a szerencsések közé tartozik.

„Sok olyan barátom van, akik rendszeresen éheznek, mert nem találnak munkát. Ki alkalmazna egy olyan ötvenéves férfit, aki épphogy csak tud írni és olvasni, de máshoz nem ért? (…) A probléma az, hogy nem kapunk oktatást. A lényeg az, hogy ha kapunk olyan képzést, amivel munkát tudunk vállalni, akkor vissza tudunk illeszkedni a társadalomba. (…) Máskülönben nem lehetséges a béke.”

Írta: Lucy Sherriff

Forrás: BBC

Fordította: Latin-Amerika Társaság