Mindenkinek van legalább egy dal, ami az idegeire megy. A legtöbb esetben ezt azonban könnyű elkerülni. De mi van akkor, ha nem tudsz tévécsatornát váltani, kikapcsolni a rádiót vagy egyszerűen távozni a helyszínről? Mi van akkor, ha valaki megállás nélkül ezt játssza egy órán keresztül? Egy napig. Egy hétig. Vagy akár még tovább.

A „zenével való kínzás” – amit bár egyes alkalmazói nem tartanak kínzásnak, kétségkívül működik. 1989 karácsonyán Panama erős embere, a héten elhunyt Manuel Noriega tábornok vált a leghíresebb áldozatává ennek a módszernek.

Manuel Noriega lett a leghíresebb áldozata ennek a módszernek 1989-ben - Fotó: AP

Az elnyomó katonai vezető bemenekült a Vatikán panamavárosi nagykövetségére, miután idősebb George Bush elnök megszállta Panamát. Noriegát az Egyesült Államok kábítószer-kereskedelemmel vádolta, és azt állította, hogy az elcsalta az 1989-es választásokat. A nagykövetséget körülvették az amerikai katonák, de ő nem volt hajlandó megadni magát.

Az amerikai hadsereg ekkor úgy döntött, hogy lélektani hadviselésbe kezd, és hangfalakból zenét kezdett bömböltetni az épületnél. Hangszórókkal felszerelt Humveek érkeztek, és rockzenét kezdtek játszani.

A katonák által játszott számokat a Déli Parancsnokság Hálózat, az Egyesült Államok hadseregének közép-amerikai katonai rádiója választotta ki. Voltak köztük olyan számok is, amelyekre a helyzettel kapcsolatos iróniájuk miatt esett a választás: az I Fought the Law a The Clashtől, a Panama a Van Halen rockzenekartól, a U2 All I Wants Is You-ja és az If I Had A Rocket Launcher Bruce Cockburntől. A Guns N’ Roses és a The Doors is a legtöbbet játszott előadók között voltak.

A teljes listát megőrizte az utókornak a George Washington Egyetem Nemzetbiztonsági Archívuma, de egyes részei a Youtube-on is elérhetőek.

Valószínűleg elkerülhetetlen volt, hogy a Szentszék panaszt tegyen Bush elnöknél, és a zenei hadviselést három nap után leállították. 1990. január 3-ra a tábornok, aki állítólag nagy operarajongó volt, beleegyezett, hogy megadja magát. Aligha lehet mondani, hogy a The Clash győzte le, de az amerikai hadsereg gyakran hangoztatja ezt.

1993 februárjában a rendfenntartó erők és a hadsereg megostromolta a Branch Davidians (magyarul „Dávidista Ág” – a szerk.) szekta egyik erődítményét Texasban, hogy megpróbálja letartóztatni a szekta vezetőjét, David Koresh-t.

Az 51 napig tartó patthelyzet során állítólag popzenét – például Nancy Sinatra These Boots Are Made for Walking’-ját – és repülőgépzajt játszottak egész éjjel. A támadás során tibeti kántálást és nyulak halálsikolyait is bevetették.

Az Egyesült Államok az afganisztáni fronton is alkalmazott Metallicát és Thin Lizzyt 2010-ben. A tengerészgyalogosok a hírek szerint Marjah falvaiban a táliboknak szóló fenyegetések mellett órákon keresztül heavy metalt is bömböltettek. Egy tiszt tömören meg is fogalmazta: Nincsenek benne trágárságok, „de megmondjuk nekik, hogy meg fognak halni”.

A Metallica Enter Sandmanje különösen nagy kedvenc lett a terror elleni háború csúcspontján, amikor is az Egyesült Államok vallatói elismerték, hogy zenét használnak a foglyok ellenállásának megtörésére Irakban. A cél az alvásmegvonás és a kulturális érzékenységük megsértése volt. A nem együttműködő raboknak a Szezám utca gyerekeknek szóló tévéműsor zenéjét és az éneklő lila dinoszaurusz, Barney dalait kellett hallgatniuk.

Mark Hadsell a lélektani hadviselési csoport (Psy Ops) őrmestere a Newsweek magazinnak így nyilatkozott: „Ezek az emberek még soha nem hallottak heavy metalt. Nem bírják elviselni. (…) Ha huszonnégy órán keresztül hallgatod, akkor az agyi és testi funkcióid elmosódnak, a gondolkodásod lelassul, és az akaratod megtörik. Ekkor jövünk mi, és beszélünk velük.”

„A kiképzésen arra kényszerítettek, hogy negyvenöt percig hallgassam Barney I Love You című dalát. Soha többé nem akarom újra hallani” – mesélte az egyik amerikai műveleti tiszt a Newsweeknek.

2003-ban Rick Hoffman, a Psy Ops Veterán Szövetség alelnöke a BBC Radio 4 Today című műsorában azt mondta, hogy ennek a módszernek nincsen hosszú távú hatása a rabokra. „Az ilyesfajta hangtechnika alkalmazása elég új módszer a vallatásban” – mondta. „Vannak másfajta nem halálos, nem káros technikák, mint például az alvásmegvonás (…), amelyeknek nincsenek hosszú távú hatásai, de végül megtörik az egyén a kihallgatással szembeni ellenállását.”

Az egykori foglyok másként látják. Az Egyesült Királyságban élő korábbi guantánamói fogoly, Binyam Mohamed a Reprieve emberi jogi szervezetnek erről számolt be: „Hangos zene szólt, [a rapper Eminemtől] a Slim Shady és Dr. Dre húsz napon keresztül. (…) Sokan beleőrültek. Hallottam, hogy emberek a fejüket verik a falba és az ajtókba, és sikoltoztak.”

Haj Ali, akit szintén Guantánamón tartottak fogva, a Daily Mirrornak elmondta, hogy foglyul ejtői szándékosan csak egy David Gray-dal címét játszották le neki. „Babylon… Babylon… Babylon… újra és újra. Annyira hangos volt, hogy úgy éreztem, hogy szétrobban a fejem. Így ment ez egy napon és egy éjjelen keresztül” – mondta.

Az ENSZ és az Európai Emberi Jogi Bíróság megtiltotta a hangos zene alkalmazását a kihallgatásokkor, az Amnesty International emberi jogi szervezet pedig kínzásnak minősítette a módszert.

„Fontos, hogy megérteni azt, hogy itt semmilyen normális értelemben vett »zenéről« nincs szó” – mondta a BBC-nek Sara MacNeice, az Amnesty munkatársa, „hanem inkább egy fülre ható támadásról egy olyan személy ellen, akit meg akarnak félemlíteni, össze akarnak zavarni és végső soron meg akarnak törni.”

„Legyen az hangos zene, szélsőséges hőmérséklet vagy fényhatás, fájdalmas »stressz« helyzetek vagy vízbefojtás imitálása, ezek a technikák kegyetlenek és embertelenek, és a nemzetközi jog szigorúan tiltja őket.”

A zene, mint fegyver: A számok, amiket az Egyesült Államok állítólag bevetett

  • Metallica: Enter Sandman
  • Eminem: The Real Slim Shady
  • A Barney és barátai gyerekműsor zenéje: I Love You
  • A Szezám utca főcímdala
  • The Bee Gees: Staying Alive
  • David Gray: Babylon
  • Christina Aguilera feat. Redman: Dirrty

Forrás: BBC

Fordította: Latin-Amerika Társaság