Írta: Maurice Lemoine
Akár kirekesztett, akár elnyomott vagy alárendelt csoportról esik is szó, az identitás, a nemzeti hovatartozás érzése mindenképpen erős érzelmeket vált ki valamennyijükben –, ezeknek az érzelmeknek azonban két ellentmondó jelentésük van. A válság és talajvesztés időszakában a szolidaritás érzése és a közös emlékek ereje ezeket a csoportokat, jobban, erősebben képes összekovácsolni, mint a hagyományos politikai megmozdulások és szervezetek. Ezek a kisebbségi csoportok megpróbálnak olyan erőforrásokhoz hozzájutni, amelyeket addig megtagadtak tőlük -, erre jó példa az iraki kurdok esete. Az éremnek azonban két oldala van: Belgiumban például komoly széthúzó erők jöttek létre, s eközben a társadalom nagy kérdései a nemzeti hovatartozás problémája köré egyszerűsödnek le. Ez konkrétan azt eredményezi, hogy az addig létező olyan kategóriák, mint a társadalmi osztályok az emberek tudatában eltűnnek vagy legalábbis hátrébb szorulnak, helyettük pedig – nemzetiségi alapon - az elnyomott csoportok között is kialakul a verseny, a konkurencia. Amint azt az indiánok is megtapasztalhatták Amerika „felfedezése” nyomán: az áldozatok közötti viszony sem válik magától és azonnal barátságossá és szolidárissá.
Forrás: Le Monde diplomatique
Válaszok a Debate socialista (Brazília) kérdéseire (2009 márciusa)
Megjelent az Eszmélet folyóirat 84. számában
Kérdések:
(1) Ön „A tőkén túl"-ban a tőke folyamatosan mélyülő strukturális válságát és az emberiség elpusztításának ezzel kapcsolatos lehetőségét elemzi. Jelez-e a jelenlegi globális válság minőségi változást ez irányban?
A Latin-Amerikában kormányzó baloldal mellett A Legfelsőbb Bíróság közreműködésével, a mexikói kormány szabadon engedett augusztus 13-án húsz paramilitaristát, akik 1997-ben meggyilkoltak ötvennégy indiánt, Actealban a Chiapas-ban. Bujtatott formában, de továbbra is üldözik a zapatistákat, akik „lentről és balról” továbbra is ellenállnak, megvalósítják az „autonómiát”, de egy kissé magukra maradtak a mexikói politika színpadán.
Az Amerikák csúcstalálkozója kapcsán megjelent remények az USA Latin-Amerikához fűződő kapcsolatainak új megközelítésére rövid életűnek bizonyultak, amikor a csúcs utáni napon az USA kormánya kijelentette, hogy nem fogják újra tárgyalni a NAFTA-t (North American Free Trade Agreement - Észak-Amerikai Szabadkereskedelmi Egyezmény), és hogy az USA gyorsan kezd haladni mindhárom olyan országgal, amelyekkel kötött szabadkereskedelmi megállapodást: Panama, Kolumbia és Dél-Korea ügyében.
A kubai forradalom fejlődésének minden szakaszában igen nagyfokú volt a tömegek aktivitása; különösen az első esztendőben nyilvánult meg elemi erővel. Elsősorban ez a körülmény magyarázza, hogy több igen eredeti megoldás mellett a forradalomnak éppen a népi-nemzetijellegét szokták kiemelni. A nemzetközi feltételekről inkább csak az imperialista támadások és azok visszaverése kapcsán esik szó.
67. oldal / 69
