Hugo és Fidel egymást megölelve üdvözölték egymást a José Martí Nemzetközi Repülőtéren 1994. december 13-án. A történelmi találkozó egy új forradalmi korszak kezdete volt. A két latin-amerikai óriás először találkozott egymással. Abban a pillanatban egy elpusztíthatatlan és örökké tartó testvériség született meg.
Umberto Vargas Medina egy szemellenzős sapka alól néz rám. Mosolya, noha nagyon visszafogott, bozontos szemöldöke és kissé rekedt hangja ellenére fiatalossággal tölti el az arcát. Energikusan, alázattal és bizonyosfajta reszketéssel beszél, ami általánosnak mondható az idősebb venezuelai forradalmárok körében, akiknek a 20. század utolsó szakaszát teljes illegalitásban kellett végigélniük.
Az alábbiakban egy magyar nyelven kuriózumnak számító írást közlünk, részletet Sam Dolgoff orosz-amerikai anarchista aktivista és író 1974-ben megjelent The Cuban Revolution: A Critical Perspective (A kubai forradalom: Egy kritikai nézőpont) című könyvéből, ami a kubai anarchista mozgalmat mutatja be. Akit érdekel a szerző, Sam Dolgoff személye, az itt találhatja vázlatos életrajzát. Mindkét szöveget Poór Péter fordításában olvashatjátok. A könyvrészletnek hamarosan folytatása várható.
„Ő volt a tökéletes következetesség embere. Ő volt a szabadság szelleme, annak baloldali formájában. Ő volt a legigazabb amerikai radikalizmus, a Wobbly eszme dobogó szíve.”
(Paul Berman)
A NATO titkos alakulatainak részvevői, akik több ezer bűntettet követtek el a második világháborút követően ebben a régióban, kulcsszereplői voltak a dél-amerikai diktatúrák által koordinált Kondor-hadműveletnek is.
14. oldal / 24
