A mexikói forradalom legendás alakjai közül a legtöbb embernek legtöbbször Pancho Villa és Emiliano Zapata neve jut eszébe. A hatalmas sombererót hordó, a vállukon keresztbe vetett tölténytárral lovagló forradalmárok képe végérvényesen beleivódott a latin-amerikai történelembe.

{jcomments on}"Csak a halott indián a jó indián" - hirdették a skalpvadász észak-amerikai fehér telepesek és e jelszó elegendő magyarázattal szolgált az indiánok kiirtásához. A spanyol hódítók "bölcsebbek" voltak. "Az indián rabszolgának született" - fogalmazták meg a spanyol király udvari filozófusai. Ez jó jelszó volt, mert hasznosnak bizonyult. Tulajdonképpen nem is kellett több filozófia Amerika meghódításához. A hódítóknak legalábbis elegendő volt.

Minden New York-i lakos meg volt hívva a megemlékezésre, ami felelevenítette a kubai forradalom vezetője, Fidel Castro és az egyesült államokbeli polgárjogi harcos, Malcolm X között 1960. szeptember 19-én létrejött történelmi találkozót a harlemi Theresa Hotelben.
Ahogyan egy szemtanú emlékezik
 
1992. december 5-én a People's Weekly World leközölte Tony Monteiro kritikáját a Malcolm X című filmről. Ez az írás szokatlan, mivel ez igazából néhány "szép" dolgot mond Malcolm X-ről. Monteiro felhagy a sztálinista újság korábban hangoztatott nonszensz állításával, miszerint Malcolm egy "fordított rasszista" volt.
Nicaragua a vulkánok és a tavak országa. Lakosai őshonos és bevándorolt indiánok, angol kalózok, behurcolt néger rabszolgák és spanyol hódítók ivadékai. A 19. században az angol és a német ültetvényesek is megjelentek. A 20. század első éveiben pedig már az észak-amerikai tőkések kaparintották meg a gazdasági kulcspozíciókat. 1909-ben a kikötők monopóliuma, a gazdag aranylelőhelyek, a kávé- és banánültetvények jórésze, a fakitermelés, a vasúthálózat és a nemzeti bank – és mindezzel Nicaragua exporttermékeinek és jövedelmének döntő része – USA kézben volt.