1973-ban ezen a napon Augusto Pinochet tábornok megdöntötte Chile demokratikusan megválasztott elnökét, Salvador Allendét. Ezt követően háromezer baloldalit gyilkoltak, és tízezreket kínoztak meg, és több százezer ember volt kénytelen elhagyni az országot.

Mivel ez az esemény nem alkalmas arra, hogy hatalomban lévők további uralmát igazolja, kevesen fognak megemlékezni a kanadai médiában az „eredeti 9/11-ről”. Még kevesebben fogják elismerni Kanada az Egyesült Államok által támogatott puccsban játszott szerepét.

Az Egyesült Államok mellett Kanada is kivette a részét a Pinochet-rezsim támogatásából - Fotó: Wikimedia Commons

Pierre Trudeau kormánya ellenséges volt Allende választott kormányával szemben. 1964-ben Eduardo Frei legyőzte a nyíltan marxista Allendét az elnökválasztásokon. Aggodalommal figyelve a szocializmus egyre növekvő támogatottságát, Ottawa 8,6 millió dollárt adott Frei Chiléjének, ami az első olyan segélye volt, amit egy dél-amerikai országnak nyújtott. Amikor Allende megnyerte a következő választásokat, a kanadai segítségnyújtás elapadt. Az Export Development Canada (EDC) szintén megtagadta Kanada Chilébe irányuló exportjának finanszírozását, ami hozzájárult a két ország közötti kereskedelem visszaeséséhez. Az EDC-hitelek ilyetén felfüggesztése miatt a chilei pénzügyminiszter bírálta Kanada „bankár viselkedését”. A kétoldalú segítségnyújtás és az exportbiztosítás felfüggesztése azonban nem volt elég. 1972-ben Ottawa Washingtonnal együtt megszavazta a Nemzetközi Valutaalap a chilei kormánynak adandó minden pénzének befagyasztását. (Amikor Allendét megválasztották, a külföldi bankok, köztük a kanadaiak is, kivonultak Chiléből.)

Ottawa a gazdasági megfojtástól, a diplomáciai elszigetelésig terjedő politikája Allende Chiléje felé világos volt. Miután 1970-ben elnök lett, Allende meghívta Pierre Trudeaut Santiagóba. Ottawa elutasította „attól tartva, hogy ezzel elidegeníti magától a jobboldali elemeket Chilében és máshol.”

Napokkal azután, hogy Pinochet megdöntötte Allendét, Andrew Ross, Kanada chilei nagykövete így táviratozott a külügyminisztériumba: „A megtorlások és a házkutatások pánikhangulatot eredményeztek, különösen a külföldiek, köztük a latin-amerikai baloldali csőcselék tagjainak körében, akiknek Allende menedékjogot adott. (…) Az ország a választott Allende-kormány alatt elhúzódó politikai dőzsölést folytatott, és a junta magára vállalta Chile felrázásának vélhetően hálátlan feladatát.” „Chile felrázása” során ezreket börtönöztek be, kínoztak és gyilkoltak meg.

Három héttel a puccs után Kanada elismerte Pinochet katonai juntáját. Ross kijelentette: „Nem látok semmilyen olyan hasznos célt, ami miatt túlzottan várni kellene az elismeréssel. Ha így tennénk, akkor az esetleg késleltethetné Chile visszatérését a demokratikus folyamathoz.” Pinochet tizenhét évvel később távozott.

A Pinochettel létesített diplomáciai kapcsolatok gazdasági segítséget is vontak maguk után. Nem sokkal a puccs után Kanada megszavazta az Amerika-közi Fejlesztési Bank 22 millió dolláros kölcsönét, „ami zavarba ejtő sebességgel ment át a bankon”. Ottawa azonnal rábólintott a Nemzetközi Valutaalap Chilének nyújtandó 95 milliós hitelére is, és támogatta az ország a Párizsi Klubnak fizetendő adósságának átütemezését is. Miután a megválasztott kormánynak megtagadta hitelek folyósítását, 1973. október 2-án az EDC bejelentette, hogy ötmillió dolláros kölcsönt ad Chile központi bankjának, hogy abból hat darab Twin Otter repülőgépet vegyenek a De Havillandtól, amellyel kis, rögtönzött leszállópályákra szállíthatnak katonákat.

1978-ra Kanada már jelentős mértékben támogatta a puccsot. Például így:

• 810 millió dolláros multilaterális kölcsönöket támogatott, amelyekből ő maga körülbelül negyvenmillió dollárral vette ki a részét.
• Öt EDC létesítménnyel tizenöt és harminc millió dollár közötti értékben.
• Két kanadai adósság-átütemezéssel, amely további ötmillió dolláros kölcsönnel volt egyenértékű.
• Húsz kanadai bankok által folyósított kölcsönnel több mint százmillió dollár értékben, köztük egy 1977-es hitellel, amit a Toronto Dominion adott eszközbeszerzésre a DINA-nak (Pinochet titkosrendőrségének).
• Kanadai vállalatok közel egymilliárd dollár értékű közvetlen befektetésével.

A Latin-Amerika Munkacsoport egy 1976-os levelében az áll, hogy „a bankkölcsönök, befektetések és kormányzati támogatású segélyek formájában megnyilvánuló kanadai gazdasági kapcsolatok segítenek megszilárdítani a chilei diktatúrát, és az elismerés és a pénzügyi támogatás leple alatt, bátorítják annak folytatólagosan elkövetett emberijog-sértéseit.”

A kanadai baloldaliakat felháborította Ottawa a puccsnak nyújtott támogatása, illetve az, hogy nem volt hajlandó befogadni a katonai rezsim elől menekülőket. Sokan bírálták a szövetségi kormány politikáját, és voltak olyanok (köztük az édesanyám), akik tiltakozásul több chilei és kanadai kormányzati irodát szálltak meg. A szövetségi kormányt meglepte az ellenállás mértéke, aminek hatására csökkentek is a juntának nyújtott támogatások. Egy 1974-es kormányzati dokumentum így sajnálkozott: „A chilei kormány ellenfeleivel szemben alkalmazott elnyomására irányuló figyelem kedvezőtlen reakciót váltott ki a kanadai közvéleményből, ami nem teszi lehetővé, hogy a jövőben jelentősen növeljük az ennek az országnak nyújtandó kanadai támogatásokat.”

Pierre Trudeau kormánya a Pinochet-rezsim hétezer menekültjének Kanadába való befogadásával próbálta kiengesztelni a tiltakozókat. Mindazonáltal továbbra is támogatták a menekültproblémáért közvetlenül felelős diktatúrát.

Ezért nem szabad elfeledkeznünk Kanada az „eredeti 9/11-ben” játszott szerepéről.

Írta: Yves Engler

Forrás: Counterpunch, 2018. szeptember 11.

Fordította: Latin-Amerika Társaság