Május 23-án kilencven éves korában meghalt Luis Posada Carriles kubai antikommunista aktivista. A latin-amerikai baloldalon senki sem gyászolta.
Posada leginkább a Cubana légitársaság 455-ös járata elleni bombamerénylet kitervelőjeként vált ismertté. Ebben a kubai szocialista állam elleni támadásban hetvenhárom ember vesztette életét. A Fidel Castro által „a nyugati félteke legkegyetlenebb terroristájának” nevezett Posada a CIA által finanszírozott karrierje azonban évtizedeken át ívelt és számos országot érintett. Ilyen volt a kevésbé ismert közreműködése El Salvadorban, amivel a közelmúlt történelmének egyik legnagyobb amerikai botránya, az Irán-kontra ügy kellős közepébe került.
Posada Carriles (baloldalon) véres öröksége Közép-Amerikában is kísért - Fotó: Getty Images
Szédítő és veszélyes túl mélyre merülni az Irán-kontra nyúlüregbe. (Kérdezzék csak Gary Webbet.) Mindazonáltal egy futó pillantás Posada El Salvadorban töltött idejére rávilágít az Egyesült Államok kormányának a közép-amerikai ellenforradalmi tevékenységekben játszott émelyítően romlott szerepére, illetve tanulságos emlékeztetője a birodalmi színjáték mögött közvetlenül megbúvó démonoknak.
Egy ellenforradalmár felemelkedése
Az 1959-es kubai forradalom után Posada Carriles az Egyesült Államokba menekült. Ott, égve a vágytól, hogy csatlakozzon a Castro elleni háborúhoz, belépett az amerikai hadseregbe, amely a georgiai Fort Benningben lévő hírhedt Amerikák Iskolájában kiképezte a robbanóanyagok használatára, és a hadnagyi rangig emelkedett.
Az ügynökség dokumentumai szerint Posada először 1961-ben került kapcsolatba a CIA-val, amikor felvették és kiképezték a bukással végződő disznó-öbölbeli invázióra. „Erősen antikommunistának” ítélték meg, és úgy vélték, hogy „jó a természete, nagyon megbízható és ügyel a biztonságra”. Posada 1965 és 1976 között szerepelt a CIA fizetési jegyzékében. Ebben az időszakban több évet töltött Venezuelában, ahol az állami hírszerzési szolgálatnak dolgozott.
1976 nagy év volt Posada számára. CIA dokumentumok összefüggésbe hozták Salvador Allende egykori külügyminiszterének, Orlando Leteliernek washingtoni meggyilkolásával. Nem sokkal ezután börtönbe került Venezuelában a Cubana légitársaság repülőgépe elleni támadásban játszott szerepéért. Ez volt az addigi legnagyobb terrorcselekmény az amerikai kontinensen.
Posadának azonban voltak kapcsolatai, és szólította a kommunizmus elleni harc. Több sikertelen próbálkozás után 1985-ben antikommunista kubai emigránsok miami hálózata, köztük a szintén disznó-öbölbeli veterán és CIA műveleti tiszt, Félix Rodríguez segítségével megszökött a börtönből. El Salvadorba, az ilopangói légibázisra menekítették.
A Vállalat
1985-ben élénk tevékenység folyt az ilopangói bázison. Miközben az Egyesült Államok El Salvador-i katonai egysége támogatta a gyilkos katonai rezsim a baloldali Farabundo Martí Nemzeti Felszabadító Front (FMLN) elleni felkeléselhárító hadjáratát, a CIA ügynökei szintén használták a bázist, hogy titokban fegyvereket csempésszenek a nicaraguai sandinista kormány megdöntéséért harcoló ellenforradalmi félkatonai erőknek, amit egyébként az amerikai kongresszus kifejezetten megtiltott.
Miután néhány hónapig meghúzta magát, Posada csatlakozott Rodríguezhez, hogy együtt lássák el a kontrákat az ilopangói bázisról. Eközben Rodríguez a Reagan Nemzetbiztonsági Tanácsa egyik legfőbb munkatársának számító Oliver North alezredes beosztottja lett. A projektet „a Vállalatnak” nevezték el.
1967 és 1976 között főállású CIA-ügynökként Rodríguez leginkább Ernesto „Che” Guevara 1967-es bolíviai elfogásában és kivégzésében játszott szerepével vált ismertté. El Salvadorban úgy is emlékeznek rá, mint akinek része volt Nidia Díaz FMLN-gerillaparancsnok 1985-ös elfogásában.
Rodríguez közeli barátja volt Donald Greggnek, az akkori alelnök, George H. W. Bush nemzetbiztonsági tanácsadójának, akivel együtt szolgáltak Vietnamban. North projektje előtt Rodríguez Greggnek, Bushnak és William Casey CIA-igazgatónak dolgozott a Fekete Sas Hadműveletben. Ez egy másik titkos terv volt fegyverek csempészésére a kontráknak El Salvador-i és panamai repülőtereken keresztül az izraeli hírszerzés, a Moszad segítségével.
A Fekete Sasban közreműködött Manuel Noriega panamai diktátor is, aki cserébe ezért a Medellín-kartellnek kokaint és marihuánát csempészhetett repülőgépekkel az Egyesült Államokba. Amikor North Vállalata beindult, még mindig sok ilyen drogjárat haladt keresztül Ilopangón.
Rodríguezt összefüggésbe hozták Kiki Camarena DEA-ügynök 1985-ös mexikói elrablásával, megkínzásával és kivégzésével is. Több egykori hírszerző tiszt nyilvánosan megerősítette, hogy Rodríguez és Juan Mata Ballesteros, egy szintén a CIA fizetési jegyzékében szereplő drogkereskedő, kábítószereket adott el a Guadalajara kartellnek, és a befolyt haszon egy részét a kontráknak szánt fegyver- és felszerelésvásárlásokra fordították.
Amikor Camarena rájött az amerikai kormány szerepére ezekben az illegális tevékenységekben, a CIA parancsot adott a meggyilkolására, amit aztán rákent a kartell vezetőjére, Caro Quinteróra.
Rodríguez szoros kapcsolata Juan Rafael Bustillóval, a salvadori légierő parancsnokával, kulcsfontosságú volt az ilopangói bázis megszerzéséhez a Vállalat számára. Az Egyesült Államok által támogatott katonai rezsim magas rangú tisztviselőjeként Bustillónak a háborút jellemző égbekiáltó állami erőszak legrosszabb atrocitásai közül többen is szerepe volt: mások mellett az 1981-es El Mozote mészárlásban, valamint hat jezsuita pap, a házvezetőnőjük és annak lánya 1989-es meggyilkolásában a Közép-amerikai Egyetemen (UCA).
Amikor Posada Ilopangóba érkezett, a Vállalat már jó ideje működött, és az amerikai pilóták rendszeresen szállítottak fegyvereket és más katonai felszereléseket Nicaraguába a kontráknak. Rodríguez hamis személyazonossággal („Ramón Medina Rodríguez”) látta el, az egyikkel a legkevesebb kettőből, amiket az El Salvador-i évei alatt használt. Posada a „támogatási igazgató” címet kapta meg.
Ahogyan egy a titkosítás alól feloldott 1992-es FBI-kihallgatás során elmondta, Posada feladata kezdetben a logisztikára korlátozódott: élelmiszert, lakást és szállítást biztosított az amerikai utánpótlás személyzetnek és üzemanyagot a gépeknek. Később ő kezdte koordinálni az ellátmányt szállító repüléseket, és kezelte a rádiót a nicaraguai küldetések során. Mire a művelet véget ért, négy házat és egy kis szállodát bérelt ki, ahol a projekt személyzetének mintegy harminc tagját szállásolta el.
A Vállalat által használt gépeket a CIA egyik miami fedőcége, a Southern Air Transport adta. A projekthez szükséges ellátmány és a pénz az Egyesült Államokból érkezett.
A tízezer dollárnyi készpénz, amit akkoriban egy személy az országban magánál tarthatott, súlyos akadálynak bizonyult: „Bármikor bármelyik, az utánpótláshoz tartozó ember felment az Egyesült Államokba bármilyen okból, függetlenül attól, hogy személyes út volt vagy bármi, megkérték őket, hogy hozzanak visszafelé pénzt” – mondta Posada az FBI-nak.
Csak az üzemanyag 20-50 ezer dollárba került havonta, ami teljes egészében Bustillo tábornokhoz folyt be. Valójában Bustillo azt az üzemanyagot adta el a Vállalatnak, amit az Egyesült Államok ajánlott fel ingyen a salvadori hadseregnek az FMLN elleni háborújához, hatalmas illegális haszonra téve ezzel szert. A pilóták havonta 4.500 dollárt, mindenki más pedig 3.000 dollárt keresett, amihez jött még 750 dollár extra repülésenként a csapat összes tagjának. Mindezeken felül Washington fizette az összes megélhetési költségüket. Ezek a pénzek, mint ahogy később a világ megtudta, az illegális iráni fegyvereladásokból származtak.
A Vállalat 1986-ig működött, és még tovább is működött volna, ha a sandinisták október 5-én nem lőnek le egy ilyen repülőgépet Nicaraguában.
Egyedül a pilóta, az egykori amerikai tengerészgyalogos, Eugene Hasenfus élte túl a személyzetből. A sandinisták elfogták, és Hasenfus a sajtónak elmondta, hogy két kollégája, akiket „Max Gómeznek” és „Ramón Medinának” nevezett, a CIA-nak dolgoznak. A Medina természetesen Posada Carriles álneve volt, a Gómez név pedig Félix Rodríguezt takarta.
Ezek az események robbantották ki a később „Irán-kontra ügyként” ismertté vált botrányt, amibe kis híján az egész Reagan elnökség belebukott. A Vállalatot gyorsan felszámolták.
Magas rangú barátok
Az ilopangói művelet összeomlása után Posada továbbra is tanácsokkal látta el a salvadori biztonsági erőket, akik a felperzselt föld taktikáját alkalmazó hadjáratokkal akarták megsemmisíteni a felforgatókat. 1990-ben Guatemalába utazott, hogy segítse az Egyesült Államok által szintén támogatott ottani rezsim népirtó háborúját. Miután túlélt egy merényletkísérletet Hondurasba távozott.
Posada azonban soha nem hagyott fel igazi szenvedélyével: Kubával.
Ő állt egy sor Havannában az 1990-es évek végén elkövetett bombamerénylet mögött, 2000-ben pedig Panamavárosban egy robbanóanyagokkal – 90 kiló dinamittal és C-4-essel – teli kocsival tartóztatták le, amikkel Fidel Castrót akarta meggyilkolni az Amerika-közi Csúcstalálkozón mondott beszéde közben. 2001-ben Panamában elítélték, de kapcsolatai megint segítettek rajta, és 2004-ben kegyelmet kapott. Egy rövid hondurasi tartózkodás után az Egyesült Államokba ment, és politikai menedékjogot kért.
A CIA-feljegyzésekben sok esetben szerepelnek aggodalmak Posada a szervezett bűnözéssel és a kábítószer-kereskedelemmel kapcsolatos kötődései miatt. Mindazonáltal az ügynökség hivatalosan alkalmazta őt több mint egy évtizedig. Még 1993-ban, jóval a hírhedt repülőgéprobbantás után is kapcsolatba léptek vele Hondurasban, hogy figyelmeztessék egy ellene készülő merényletre.
Mind Kuba, mind pedig Venezuela is számos alkalommal kérvényezte Posada kiadatását az Egyesült Államokból, amiket azonban minden alkalommal elutasítottak. 2010-ben hamis tanúzásért, csalásért és az igazságszolgáltatás akadályozásáért bíróság elé állították, amiért hazudott az Egyesült Államok bevándorlási hatóságainak a múltjáról; minden vádpont alól felmentették.
Annak ellenére, hogy Posada számos embert megölt és káoszt szított szerte Közép-Amerikában és a Karib-térségben, szabad emberként halt meg egy olyan országban, amely évtizedeken át védelmezte.
Zombi imperializmus
Ahogy Peter Kornbluh, a Nemzetbiztonsági Archívum Kuba projektjének vezetője a New York Timesnak nyilatkozta, Posada egy Frankeinstein volt, amit maga a CIA hozott létre és engedett szabadjára. Aligha volt törvényen kívüli, és véres hadjárata nem aberráció volt; egyszerűen csak az Egyesült Államok a térségben folytatott hivatalos politikájának keze alá dolgozott visszataszító módon.
Az amerikai imperializmus által Közép-Amerikában a kapitalizmus és a demokrácia nevében okozott károk felmérhetetlenek. Csak Nicaraguában negyvenezer ember halt meg a kontra-háborúban. Az El Salvador-i háború halálos áldozatainak száma meghaladta a hetvenötezret, amelynek csupán öt százalékát tulajdonították a gerillának. Még mindig érezzük ezen hadjáratok pusztító következményeit, és az Egyesült Államok ma is támogatja az új diktatórikus erőket és a militarizált neoliberalizmust a térségben.
Posada Carriles halott, de az ügy, amelynek életét szentelte, tovább él, ahogyan számos bűntársa is. Félix Rodríguez Miamiban élvezi nyugdíjas éveit, Oliver North pedig a Nemzeti Lőfegyverszövetség elnökeként született újjá. Amíg nem zúzzuk szét a kapitalizmus és az imperializmus struktúráit, amiket szolgáltak, Posada és a hozzá hasonlók továbbra is kísértenek majd minket.
Írta: Hilary Goodfriend
Forrás: Jacobin
Fordította: Latin-Amerika Társaság