1994. január 1-je kétségtelenül az egyik legnagyobb jelentőségű dátum Mexikó történetében.

Ezen a napon lépett életbe az Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Egyezmény (NAFTA), ami megteremtette a Mexikó, az Egyesült Államok és Kanada közötti háromoldalú kereskedelmet. A megállapodás megkönnyítette a neoliberalizmusnak lerohanni a térség szegényeit.

Marcos 2014-ben Galeanóra változtatta mozgalmi nevét egy meggyilkolt tanár tiszteletére - Fotó: Creative Commons

Ugyancsak ezen a napon hirdetett háborút a Zapatista Nemzeti Felszabadítási Hadsereg, avagy a zapatisták, ahogyan egyszerűbben hívják őket, a NAFTA-párti mexikói kormány ellen. A neoliberalizmus-ellenes, anarcho-kommunista és őslakos eszméktől vezérelt zapatisták új lendületet adtak a globális kapitalizmus elleni a harcnak, éppen akkor, amikor azt „minden lehetséges rendszerek legjobbjának” kiáltották ki.

Szintén ez a nap volt az, amikor a világ megismerkedett Rafael Sebastián Guillén Vicentével, mozgalmi nevén Marcos alparancsnokkal. A fekete símaszkot viselő, pipázó és az oldalán puskát hordó zapatista gerillavezér nyilvánosan esküt tett, hogy őslakos vezetésű felkelő mozgalmával legyőzi a NAFTA-t és a neoliberalizmust.

„Mi, zapatisták, azt mondjuk, hogy a neoliberális globalizáció egy hódító háború az egész világ ellen, egy világháború, egy olyan háború, amit a kapitalizmus folytat a világuralomért” – jelentették ki Marcos és a zapatisták nyilatkozatukban.

„Ezért fogtunk össze, hogy felépítsük az ellenállást a neoliberalizmussal szemben, az emberiségért.”

Marcos 1957. június 19-én született a Tamaulipas állambeli Tampicóban, saját elmondása szerint egy középosztálybeli családban. Apja, Alfonso általános iskolai tanárból lett kisvállalkozó volt, aki finanszírozni tudta Marcos taníttatását.

Miután végzett a magánkézben lévő, jezsuiták vezette Tampicói Kulturális Intézetben, Marcos Mexikóvárosba költözött, hogy filozófiát tanuljon az ország legjobb állami egyetemének tartott Mexikói Nemzeti Autonóm Egyetemen, az UNAM-on.

Az UNAM-on folytatott tanulmányai során Marcos marxista diákcsoportokkal és tanulókörökkel került szoros kapcsolatba, amely során megszilárdult az érdeklődése a munkások és az elnyomott közösségek érdekeinek védelme iránt.

Tanulmányai befejezése után filozófiát kezdett tanítani az Fővárosi Autonóm Egyetemen (UAM), ahol csatlakozott a maoista Nemzeti Felszabadító Erők (FLN) fegyveres szervezethez.

Marcos tudósból fegyveres harcossá válása 1968. október 2-án kezdődött, amikor az úgynevezett Tlatelolco-mészárlás során a mexikói rendőrség és hadsereg mintegy négyszáz diákot és polgári személyt gyilkolt meg. A meggyilkolt diákok és civilek békés tömegtüntetést tartottak a mexikói kormány ellen a korábbi, az állami elnyomás és a korrupció ellen rendezett diáktüntetésekkel szembeni durva fellépések miatt.

Azzal a céllal, hogy elnyomják a „kommunista agitátorokat” az 1968-as mexikóvárosi nyári olimpiai játékok előtt a mexikói rendfenntartó erők tüntetőket gyilkoltak. Ma az incidenst a dél-amerikai mintára a baloldali mozgalmak ellen folytatott mexikói piszkos háború egyik fő eseményének tartják.

A Tlaltelolco-mészárlás nagy hatással volt Marcosra, aki belevetette magát a FLN földalatti tevékenységébe, amelynek célja a mexikói állam „népi háborúval” való megdöntése volt.

Az 1980-as évek elején Marcos feladta viszonylag kényelmes mexikóvárosi életét, hogy fegyveres harcot robbantson ki Közép-Amerika dzsungeleiben. Miután sikertelenül igyekezett szegény maja őslakosokat toborozni Chiapasban a mexikói állam és az uralkodó osztály megdöntéséhez, állítólag Nicaraguába ment. Ott „El Mejicano” („A Mexikói”) mozgalmi néven segített a marxista-leninista Sandinista Nemzeti Felszabadító Frontnak, avagy a sandinistáknak, az Egyesült Államok által támogatott jobboldali kontrák ellen vívott háborújukban.

Az 1980-as években Marcos visszatért Chiapasba, és az FLN-t átszervezte a modern Zapatista Nemzeti Felszabadító Hadsereggé. Azt mondják, hogy kiképzést kapott a sandinistáktól és a salvadori Farabundo Martí Nemzeti Felszabadítási Fronttól (FMLN) is.

A sandinisták és az FMLN katonai stratégiáit elsajátítva a neoliberalizmus előretörése és a kiújuló állami erőszakra válaszul Marcos megkezdte a zapatisták a mexikói állam elleni totális háborújának előkészítését.

A zapatisták végül 1994. január 1-én a csatatéren kamatoztatták ezeket a stratégiákat.

Marcos, akihez körülbelül háromezer zapatista gerilla csatlakozott, Chiapas szerte több tucat várost foglalt el, katonai támaszpontokat és rendőrőrsöket égetett porig. A harcosokon végül felülkerekedtek az Egyesült Államok által támogatott mexikói fegyveres erők, és emiatt a lázadók kénytelenek voltak visszavonulni Chiapas távoli hegyvidékének dzsungeleibe.

A mexikói állam azóta a korábbi béketárgyalások dacára számos ellentámadást indított a zapatisták ellen. A kormány többek között terrorizmus, lázadás és lőfegyverek birtoklása vádjával megpróbálta letartóztatni és börtönbe zárni Marcost. A felelősségre vonási kísérletek azonban 2016 februárjában megtorpantak, amikor egy mexikói szövetségi bíró bejelentette, hogy a Marcos ellen kiadott 1995-ös letartóztatási parancs elévült.

Ma Marcos még mindig a zapatista mozgalom fontos vezetője, ami nemrégiben egy tekintélyes őslakos vezetőt választott független elnökjelöltjének a 2018-ban esedékes mexikói elnökválasztásokra. Marcos és a zapatisták továbbra is bírálják a Mexikóban uralkodó neoliberalizmust és az emberi jogi aktivisták elleni állami erőszakot.

Forrás: teleSUR

Fordította: Latin-Amerika Társaság