Malcolm X 50 évvel ezelőtti halálára emlékezve lehozunk egy korábbi cikket a történelmi jelentőségű Fidel Castro-Malcolm X találkozóról.

1992. december 5-én a People’s Weekly World leközölte Tony Monteiro kritikáját a Malcolm X című filmről. Ez az írás szokatlan volt, mivel ez igazából néhány „szép” dolgot mondott Malcolm X-ről. Monteiro felhagyott a sztálinista újság korábban hangoztatott nonszensz állításával, miszerint Malcolm „fordított rasszista” volt.

Így hívta őt a Kommunista Párt. Így hívták a sztálinisták a fekete nacionalistákat, köztük az Iszlám Nemzetének tagjait is.

Malcolm X azért csatlakozott az Iszlám Nemzethez, mert ellenezte a rasszizmust és a fehér amerikai imperializmust. Aztán azért hagyta ott a Nemzetet, mert elmozdult a szocialista eszmék felé és mert be akart kapcsolódni azokba a fekete tömegmozgalmakba, amelyek a polgárjogaikért harcoltak. Malcolm X északra akarta hozni ezt a küzdelmet.

Ha valaki tudni szeretné, hogy mit gondolt a világ sztálinista mozgalma Malcolm X-ről, amikor még élt, és még hat évvel a meggyilkolása után is, csak el kell olvasnia a Kommunista Párt egykori vezetője és a prominens történész, Herbert Apthecker könyvét, amelynek címe: Afroamerikai Történelem – A modern kor.

Malcolm X

Ezt Apthecker 1971-ben írta és benne végigveszi a főbb modern fekete vezetőket Martin Luther Kingig és Huey P. Newtonig. A 324 oldalon sehol egy szó, sehol egy suttogás nincs Malcolm X-ről.

Fidel Harlembe látogat

Ott voltam akkoriban, és aktív szerepet játszottam az Igazságos Bánásmódot Kubának Bizottságban New Yorkban, hogy mélyebb kapcsolatot alakítsunk ki a forradalmi Kuba és az amerikai feketék között.

1960 szeptemberében Fidel Castro és a kubai delegáció New Yorkba jött, hogy beszédet mondjon az ENSZ-ben. Először egy közép-manhattani szállodát választottak szálláshelyül, ami a szegény országok delegációiról gondoskodott.

Ahogy azonban a dolgok világossá váltak, hogy a kubaiak nem vetik alá magukat az olyan imperialista követeléseknek, amelyek megváltoztatnák a forradalom menetét, a média rágalmazó kampányt indított a kubaiak ellen. A sajtó történetek áradatát jelentette meg, amelyek 100 dolláros call-girl-ök a kubaiak a szállodában felállított főhadiszállásán tett látogatásairól szóltak. Még olyan történeteket is kitaláltak, hogy a kubaiak csirkét kopasztottak és megfőzték őket a hotelszobáikban.

Végül Castro megálljt parancsolt. Azzal fenyegetőzött, hogy inkább a Central Parkban fog éjszakázni, mint egy ilyen szállodában. Azt mondta, hogy gazdag tapasztalata van a Sierra Maestra hegyeiben való alvásról, és a parkban való alvás úgyis természetesebb. Természetesen ezzel a címlapokra került.

Igazságos Bánásmódot Kubának

Tagjai voltunk a Szocialista Munkáspártnak, ami segített létrehozni az Igazságos Bánásmódot Kubának Bizottságot. A bizottság egyik vezetője a barátom, Berta volt. Ő javasolta az ENSZ-ben résztvevő kubai delegációnak, hogy a csinos fehér szállodából, ahol zaklatták őket, költözzenek egy feketébe, Harlem szívébe.

A találkozó

Berta elmondta nekik, hogy egy ilyen, az afroamerikaiak felé tett szolidaritási gesztust nagyra értékelne a Fekete Amerika.

Berta kapcsolatba lépett a Theresa Hotellel, és megállapodást kötött egy egész emelet lefoglalásáról a kubai delegáció számára. A kubaiak egyből elfogadták a szálloda igazgatójának Love B. Woods-nak a felajánlását. A CIA és a Külügyminisztérium dühöngött! Castrót hirtelen elárasztották más szállodák ajánlatai. Fidel azonban mindegyikre nemet mondott. Ő, és az egész delegációja beköltözött a Theresába.

A Theresa történelmi jelentőségű szálloda volt Harlem szívében. Ez volt az első alkalom, hogy ENSZ bármelyik delegációja Harlemben tartózkodott. Fidel Castro – Juan Almeidával, a Kubai Fegyveres Erők vezetőjével – sétálni akart Harlem utcáin, narancslevet inni a Nedicks nevű hot-dog láncnál, kezet fogni és beszélgetni a harlemi utca emberével.

A sajtó némaságba burkolózott az új fejleményekkel kapcsolatban. De lehoztak egy fotót a Szovjetunió limuzinjáról, ami körülbelül egy háztömb hosszú volt, amint a Theresához hajtott. Valószínűleg ekkor láttak először szovjet delegációt a 125. utcában!

A fogadtatás

Az Igazságos Bánásmódot Kubának Bizottság fogadta a kubaiakat a Theresában.

Azon az éjszakán emberek ezrei sorakoztak az utcán a Theresa Hotel körül, remélve, hogy megpillanthatják Fidelt. Mi a 7. emeleten voltunk, és mindig, ha valaki elment az ablak előtt ezrek éljeneztek lent.

A Hotel Theresa

Nem engedtünk egyetlen rendőrt vagy riportert sem az emeletre. Őreink voltak minden liftnél és kijáratnál. Kilenc óra körül azt az utasítást kaptam, hogy várjam a szállodán kívül az ételszállító teherautót. Frissítőket és ételt hoztak. Tilos volt egyetlen újságíróval is beszélnem.

Ahogy kimentem vakuk villantak, és riporterek kezdtek kérdezgetni arról, hogy mi folyik az emeleten. Én meg csak azt mondogattam: „No comprendo.”

Másnap ez állt az újságok címlapján: „Castro fogadásánál százdolláros call-girl azt mondta, hogy „no comprende”. Megdöbbentett, hogy százdolláros call-girlnek hívtak. Nem érdemeltem meg.

Malcolm X viszonozni akarta a kubaiak szolidaritási gesztusát. Sokan tudósítottak róla a médiában, hogy Malcolm X a Theresa Hotelbe ment, és találkozott Fidel Castróval, és ez óriási hatással volt Harlem fekete közösségére.

Mindenesetre Malcolm X-nek nincs arra szüksége arra, hogy a Kommunista Párt tündérmeséket találjon ki róla. Jobban tennék, ha elolvasnák Malcolm X beszédeit, az igazi életének tükrét – és elismernék, hogy hol tévedtek a fekete nacionalizmussal és Malcolm X-szel kapcsolatban.

Sunday, 2006. december 24.

Írt: Sylvia Weinstein, 1993. január

Fordította: Latin-Amerika Társaság