„Ő volt a tökéletes következetesség embere. Ő volt a szabadság szelleme, annak baloldali formájában. Ő volt a legigazabb amerikai radikalizmus, a Wobbly eszme dobogó szíve.”
(Paul Berman)
Sam Dolgoff (1902-1990)
Sam Dolgoff 1902-ben született az akkori Orosz Birodalomhoz tartozó Ostrovnóban (a mai Fehéroroszország területén található Beshankovichy-ban). Gyerekkora javarészét azonban már az Egyesült Államokban töltötte, ahová szülei 1905-ben vagy 1906-ban kivándoroltak. (Rokonsága azonban Oroszországban maradt, s egyik bácsikája, aki később ismert regényíró lett, Sztálin koncentrációs táborában lelte halálát.) New York-ban telepedtek le, s Bronxban, illetve Manhattan Lower East Side-ján laktak. Apja szobafestőként dolgozott és Sam alig volt 11-12 éves, mikor maga is munkába állt: kezdetben, mint apja segítője, később mint önálló szobafestő, aki egészen nyugdíjazásáig ezt a foglalkozást űzte. Nem véletlen, hogy halála után egyik elvtársa és barátja ezt írta róla: „Sam Dolgoff nem a munkásosztályért volt, ő maga volt a munkásosztály”.
Kapcsolatkeresése a munkásszerveződésekkel már viszonylag korán megkezdődött. Elsőként a Young People’s Socialist League-hez (Fiatalemberek Szocialista Ligája) csatlakozott; azonban hamar kiderült, hogy ez a közeg túlságosan mérsékelt, s ezért nem megfelelő a számára. A szocialistáktól tehát hamar elpártolt, és az anarchisták táborába szegődött. Tagja lett a Road to Freedom (Út a szabadsághoz) elnevezésű csoportnak, s ami fontosabb, 1922-ben az IWW-nek (Industrial Workers of the World – Világ Ipari Munkásai) is. Az IWW lett az otthona, a „Wobbly”-k (az IWW tagjai) pedig a családja, melyhez egész életében hű maradt, s amelyért aktívan tevékenykedett.
A továbbiakban több különböző anarchista csoporthoz is csatlakozott. Íme, néhány a teljesség igénye nélkül:
- az 1920-as években tagja volt a Chicago Free Society Group-nak (Chicago-i Szabad Társadalom Csoport)
- az 1930-as években csatlakozott a Vanguard Group-hoz (Élcsapat)
- 1954-ben New York-ban megalapította a Libertarian Legue-t (Liberter Liga)
Ezen túlmenően több anarchista újság alapításában és/vagy szerkesztésében is részt vett. Például:
- 1932 és 1939 között Sam Weiner álnéven szerkesztője volt a Vanguard Group lapjának, a Vanguard: A Journal of Libertarian Communism-nek (Előőrs: A liberter kommunizmus egy folyóirata)
- Megalapította az évi 2-4 számmal megjelenő Libertarian Labor Review-t (Liberter Munkás Szemle), melynek 25. száma (1986) már Anarcho-Syndicalist Review (Anarchoszindikalista Szemle) néven jelent meg, lapjuk az amerikai Liberális Párttal való esetleges összekeverését elkerülendő
Szervezői és szerkesztői tevékenysége mellett számos cikket, könyvet és pamfletet is írt. (Ezek közül a legfontosabbakat lásd a lenti felsorolásban.) Autodidakta módon képezte önmagát rendíthetetlen szorgalommal és munkabírással, s ennek eredményeképpen mintegy fél tucat nyelven olvasott, és az évek során egymástól térben és időben is meglehetősen eltérő témákról publikált: például Bakunyinról, az amerikai munkásmozgalom helyzetéről, a spanyolországi és a kubai forradalomról. Irományainak nem elhanyagolható része foglalkozik a marxizmus, de mindenekelőtt a bolsevizmus és a sztálinizmus kritikájával. Mindezen nem lehet csodálkozni annak ismeretében, hogy a GULAG-ról szóló első részletes jelentések, amelyek az USA-ba elértek, szinte mind a Dolgoff köréhez tartozó anarchistáktól származtak. Közülük is az ő személyes mentoraként tisztelt és elismert száműzött orosz forradalmárt, G. P. Maximoff-t érdemes kiemelni, a The Guillotine at Work: Twenty Years of Terror in Russia (A guillotine munkában: A terror 20 éve Oroszországban) c. legendás mű szerzőjét. Ezeknek a személyeknek és beszámolóiknak hatására Sam Dolgoff hamar felismerte, nem az számít, hogy egy társadalom kapitalistának vagy szocialistának, liberálisnak vagy konzervatívnak nevezi-e magát. Egyedül az számít, hogy az adott társadalomban a dolgozó népnek meg van-e a joga és a lehetősége – és ha igen, akkor milyen mértékben –, hogy harcolhasson saját további fejlődéséért.
Dolgoff tehát világosan látta a kommunizmus és a forradalom fogalmát kisajátító bolsevizmusban és sztálinizmusban rejlő veszélyeket, és minden tőle telhetőt elkövetett annak érdekében, hogy ellenpropagandát fejtsen ki, hitet téve a valódi forradalmi célok és irányelvek mellett. 1929-ben (a világválság kezdetén) például Illinois-ban megszervezte az IWW számára a Progressive Miners Union-t (Haladó Bányászok Szervezete), s a bányászokat részletesen figyelmeztette a bolsevizmus veszélyeire. Az 1930-as évek Spanyolországában egyre éleződő osztályharcot és a forradalmi törekvéseket figyelemmel kísérve, rendszeresen beszámolt a Spanyol Kommunista Párt részéről elkövetett atrocitásokról éppúgy, mint a fasisztákéról. Ilyen irányú agitációs tevékenységei közül alighanem a legmerészebb és ezért legkevésbé támogatott akciója az 1960-as évek elején vette kezdetét a Castro-féle kubai hatalomátvételt követően. Miközben a baloldal döntő többsége világszerte lelkesen fogadta a kubai forradalmat és nem fogalmazott meg kemény kritikákat az újonnan kiépülő rendszerrel kapcsolatban, Sam Dolgoff és elvtársai már 1961-ben közzétették a Kubából - a helyi anarchoszindikalisták által - kiszivárogtatott híreket és kompromittáló vallomásokat. Dolgoff és köre pénzt és egyéb adományokat gyűjtöttek a bebörtönzött kubaiak számára, valamint azért, hogy a száműzött forradalmárok Miamiba repülhessenek. Végül pedig, összegezve Kubával kapcsolatos nézeteit és bemutatva a világ számára szinte ismeretlen kubai liberter mozgalom történetét és jelenét, 1974-ben kiadta The Cuban Revolution: A Critical Perspective (A kubai forradalom: Egy kritikai nézőpont) c. könyvét. Mindezekért Dolgoff nemhogy tetszésnyilvánítást nem kapott a világ baloldali szervezeteinek zömétől, de még olyanok is akadtak, akik véleménye és tevékenysége miatt egyenesen reakciósnak nevezték őt…
Fontosnak tartjuk megemlíteni, hogy Dolgoff egész életében hű maradt az általa képviselt nézetekhez, még azokban az időkben is, mikor sokan mások „az illúziókkal való leszámolás” címén kisebb-nagyobb mértékben elhajlottak a liberalizmus vagy a sztálinizmus irányába. „Ő volt a tökéletes következetesség embere”- ahogy később elvtársa és barátja, Paul Berkman nevezte.
Sam Dolgoff az anarchizmus és az anarchoszindikalizmus klasszikus elveit vallotta és propagálta egész életében, s emiatt feleségével együtt szilárd kapocsként szolgált a múlt tradicionális anarchizmusa és az 1960-70-es években megjelenő új generációs anarchisták és punkok között.
1990-ben, hosszú és kemény élettel a háta mögött hunyt el ugyanabban a városrészben, ahol gyerekkora egy részét is töltötte. Életművének, munkásságának értékelése nem dolgunk itt, csupán egy vázlatos áttekintésre törekedtünk. Sam Dolgoff-ot talán az a néhány mondat jellemezi a legjobban, amelyet spicces állapotban tréfálkozva mondott egyszer magáról barátai és elvtársai társaságában: „Nektek mindig szükségetek van egy baloldalra. És a baloldalon belül szükségetek van egy baloldalra. És a baloldal baloldalán belül szükségetek van egy baloldalra. És azon a baloldalon belül szükségetek van egy baloldalra. És az a baloldal én vagyok!”
Főbb művei:
- Ethics and American Unionism (1958)
- The Labor Party Illusion (1961)
- Bakunin on Anarchy (1971)
- The Anarchist Collectives: Workers’ Self-Management in the Spanish Revolution, 1936-1939 (1974)
- The Cuban Revolution: A Critical Perspective [A kubai forradalom: Egy kritikai nézőpont] (1974)
- The Relevance of Anarchism to Modern Society (1977)
- A Critique of Marxism (1983)
- Modern Technology and Anarchism (1986)
- Fragments: A Memoir (1986)
Forrás:
http://www.iww.org/history/biography/SamDolgoff/1
http://en.wikipedia.org/wiki/Sam_Dolgoff
http://en.wikipedia.org/wiki/Vanguard_(journal)
http://en.wikipedia.org/wiki/Anarcho-Syndicalist_Review
Összeállította: Poór Péter