1897 januárjában egy Frederic Remington nevű 19. századi festő, aki vadnyugati témájú képeivel lett híres, a New York Journal tulajdonosa, William Randolph Hearst megbízásából Havannába utazott, hogy megörökítse a spanyolok a kubaiak elleni atrocitásait. A festő azonban ezzel az üzenettel küldött táviratot Hearstnek: „Minden csendes. Nincs semmi probléma. Nem lesz háború. Haza szeretnék menni.” Hearst viszont ezt válaszolta: „Kérem, maradjon. Maga szállítsa a képeket, én szállítom a háborút.”
Egy évvel később, 1898. február 15-én a USS Maine hadihajó rejtélyes körülmények között felrobbant a havannai kikötőben. William McKinley elnök küldte a hajót Havannába január 25-én, hogy figyelemmel kísérje a növekvő feszültséget az Egyesült Államok és Spanyolország között. A robbanásban a legénység 354 tagjából 268-an meghaltak, és az amerikai közvéleményt sokkolta az eset.
A Maine elsüllyesztése háborút robbantott ki - Fotó: Wikipédia/Kongresszusi Könyvtár
Az amerikai sajtó egészen megvadult, és ilyen főcímek jelentek meg: „Spanyolország áruló!” és „A Maine hadihajó elpusztítása egy ellenség műve volt!” Hearst és a Journal ötvenezer dolláros jutalmat ajánlott fel annak, aki „megnevezi a Maine-nel történt gyalázat elkövetőit”. „Emlékezzetek a Maine-re, a pokolba Spanyolországgal!” – ez lett az általános jelszó.
Máig nem tudni, hogy mi okozta a robbanást. Az első jelentésekben az állt, hogy a hajót egy tengeri akna süllyesztette el. A későbbi vizsgálatok, egy 1911-ben, egy másik pedig 1974-ben, már azt valószínűsítették, hogy a szénpor okozhatta a tüzet. Megint mások úgy vélték, hogy szabotázs történt, és voltak olyanok, akik Hearst kezét látták a dologban, aki így akarta növelni újságja olvasótáborát.
Míg McKinley igyekezett fenntartani a békét Spanyolországgal, Theodore Roosevelt haditengerészeti miniszter a háborút szorgalmazók élére állt. Ezt hangoztatta: „Hagyjuk, hadd jöjjön a harc, ha jönnie kell. Én inkább abban bízom, hogy hamar eljön. A béketábor kesergése meggyőzött, hogy ennek az országnak háborúra van szüksége.”
1898. április 21-én az Egyesült Államok hadat üzent Spanyolországnak. A Maine elsüllyesztése csúcsra járatta a háború előtti feszültséget, és felgyorsította a diplomáciai kapcsolatok megszakítását az Egyesült Államok és Spanyolország között. A háború tíz hétig tartott, és az Egyesült Államok győzelmével végződött: ideiglenesen átvette a Kuba feletti ellenőrzést (habár a Guantánamói-öböl még mindig az ő kezében van), fennhatósága alá vonta a Fülöp-szigeteket (1946-ig), és ma is rajta tartja a kezét Puerto Ricón és Guamon. A provokációk működhetnek.
***
Az amerikaiak valószínűleg soha nem fogják megtudni, hogy pontosan milyen szerepet játszott – és valószínűleg játszik most is – a Maduro megdöntésére irányuló kampányban Venezuelában. (A „nemzetbiztonságra” való hivatkozás mindig az igazság elhallgatására irányul.) A gonosz Trump-kormányzat-féle hármas fogata – Mike Pence alelnök, Mike Pompeo külügyminiszter és John Bolton nemzetbiztonsági tanácsadó – úgy tűnik, hogy a Maduro-kormány megdöntésén dolgozik. Joggal feltételezhetjük, hogy a CIA-t, az Egyesült Államok katonai-ipari komplexumának más ügynökségeivel együtt, azzal bízták meg, hogy destabilizálják Venezuelát, ha nem rosszabbal. Ennek fényében elgondolkodhatunk azon, hogy nem fog-e történni egy a Maine elsüllyesztéséhez hasonló provokáció, hogy legitimáljon egy belső puccsot – vagy egy amerikai beavatkozást – Venezuelában.
Amióta James Monroe elnök 1823-ban meghirdette az úgynevezett „Monroe-doktrínát”, az Egyesült Államok számtalan ország ügyeibe avatkozott be tevőlegesen szerte a világon. 1947-es megalapítása óta a CIA kulcsszerepet játszik az Egyesült Államok beavatkozásaiban, és destabilizáló kampányt folytat vagy nyílt puccsot hajt végre, különösen Latin- és Dél-Amerikában és a Karib-térségben.
A CIA 1954 és 2002 közötti beavatkozásainak áttekintésével kaphatunk némi fogalmat arról, hogy mi játszódhat le Venezuelában.
Guatemala, 1954 – a CIA elindítja az úgynevezett PBSuccess Hadműveletet Jacobo Arbenz elnök ellen, hogy kisegítse a United Fruit Companyt, és bombázza Guatemalavárost.
Haiti, 1959 – a CIA beavatkozik, hogy megállítson egy népi mozgalmat, amely meg akarja dönteni François Duvalier bábdiktátort; aki egy jelentés szerint „több mint százezer embert öletett meg”.
Kuba, 1961 – a CIA kubai emigránsokat támogat, és az 1959-es kubai forradalomra reagálva megszervezi a kudarccal végződő disznó-öbölbeli inváziót; és számos alkalommal próbálja sikertelenül meggyilkolni Fidel Castrót.
Brazília, 1964 – a CIA támogatja a demokratikusan megválasztott João Goulart elnök elleni puccsot, aki meg akarja adóztatni az amerikai multinacionális cégeket.
Uruguay, 1969 – Dan Mitrione CIA-ügynök a Kondor Hadművelet égisze alatt kínvallatásra képezi ki a biztonsági erőket; és az ügynökség segíti azt a puccsot, amely révén létrejön Juan María Bordaberry katonai diktatúrája.
Bolívia, 1971 – a CIA puccsot szervez Juan José Torres tábornok ellen, akinek helyére Hugo Banzer tábornok lép, és erőszakos diktatúrát vezet be.
Chile, 1973 – a CIA támogatja Augusto Pinochet tábornok puccsát Salvador Allende elnök ellen, ami tizenhét évnyi diktatúrát eredményez.
Argentína, 1976 – a CIA segíti Jorge Rafael Videla tábornok puccsát, hogy piszkos háborúval megdöntse a perónizmust.
El Salvador, 1979 – a CIA támogat egy puccsot 1979-ben, mert népi felkeléstől tart, ami Óscar Romero érsek (1980. márciusi) és négy amerikai apáca (1980. decemberi) meggyilkolása után be is következik; 1984-ben pénzeli José Durate kampányát.
Grenada, 1983 – a CIA 1981-ben elkezdi destabilizálni a marxista kormányt, ami ahhoz vezet, hogy ’83-ban amerikai tengerészgyalogosok szállják meg az országot, állítólag azért, hogy megvédjenek ezer amerikai diákot a szigeten.
Panama, 1989 – a CIA megszervezi az Igaz Ügy Hadműveletet, hogy megdöntse egykori ügynökét, a kábítószer-csempész Manuel Noriegát, aminek következtében 3.500 civil hal meg.
Peru, 1990 – a CIA támogatja Alberto Fujimori elnökké választását, aki a Nemzeti Hírszerző Szolgálat igazgatójaként szerzett nevet, és feloszlatja a kongresszust, valamint bezáratja a Legfelsőbb Bíróság bíráit.
Venezuela, 2002 – a CIA támogatja a zendülő katonatiszteket, akik egy puccskísérlet során rövid időre elmozdítják Hugo Chávez elnököt.
A CIA ezenkívül számos más politikai kampányban és katonai akcióban vett részt a térségben.
***
Az Egyesült Államokban február 15-én emlékeztek meg a USS Maine elsüllyesztéséről. Azóta az Egyesült Államok számos katonai és politikai beavatkozást hajtott végre szerte a világon. 1947-es alapítása óta a CIA a legfőbb szövetségi szervezet a külföldi intervenciókban, és nagy valószínűséggel kulcsszerepet játszik Venezuela destabilizálásában is. Kevés információ látott napvilágot az ügynökség venezuelai szerepvállalásáról, de keringenek erre utaló híresztelések.
A hónap elején a venezuelai Valenciában a hatóságok lefoglalták a 21 Air a Miami Nemzetközi Repülőtérről érkező légi szállítmányát, amely tizenkilenc támadófegyvert, távcsöveket, rádióantennát és más felszereléseket tartalmazott, és valószínűleg a Maduro-ellenes erőknek küldték őket. A légitársaság tagadta, hogy tudomása lett volna róla, hogy mi van a rakományban. A járatot bérlő cég, a GPS-Air határozottan visszautasított minden olyan állítást, miszerint fegyvereket szállítana. A McClatchy ezt írta az esetről: „»Csak egy bolond próbálna fegyvereket küldeni a [miami] repülőtérről« – mondta Cesar Meneses, a GPS-Air szállítmányozási igazgatója.”
Tavaly szárnyra kaptak olyan pletykák, melyek szerint a CIA állhatott egy Maduro elnök elleni merényletkísérlet mögött. Miközben egy televízión közvetített beszédet mondott 2018 augusztusában egy robbanás szakította félbe az eseményt, és Maduro később Kolumbiát vádolta a támadással. „Nincs kétségem afelől, hogy Juan Manuel Santos [kolumbiai elnök] áll emögött a támadás mögött.” Trump tanácsadója, John Bolton tagadta, hogy az Egyesült Államoknak bármi köze lett volna az akcióhoz. A Fox Newsnak kijelentette: „Egyértelműen kijelenthetem, hogy az Egyesült Államoknak ehhez semmi köze.”
Nem valószínű, hogy az amerikai közvélemény valaha is meg fogja tudni, hogy az Egyesült Államok katonai-hírszerzési apparátusa, különösen a CIA, milyen szerepet játszott a venezuelai kormány megdöntésének kísérletében. Egy közvetlen katonai beavatkozás, amilyen Kuba, Panama vagy Grenada esetében történt, valószínűtlennek tűnik. A gonosz hármas fogata – Pence, Pompeo és Bolton – sajnálatos módon valószínűleg egy a Maine elsüllyesztéséhez hasonló provokációban mesterkedik.
Írta: David Rosen
Forrás: Counterpunch
Fordította: Latin-Amerika Társaság