Az elmúlt évtizedben az Egyesült Államok támogatta a nicaraguai ellenzéki csoportosulásokat, és segítette megszervezni az ország népszerű baloldali elnökével, Daniel Ortegával szembeni ellenállásukat.

Az amerikai tisztviselők abban bíznak, hogy az ország ellenzéki csoportjai egy olyan új politikai mozgalmat hoznak létre, amely képes legyőzni a választásokon Ortegát, vagy kikényszeríteni a lemondását. Attól tartanak, hogy a támogatásuk nélkül Ortega ellenzéke gyenge és megosztott marad, és így lehetetlenné válik, hogy bárki sikeres politikai kampányt folytasson a nicaraguai elnök ellen.

Az amerikai kormány Ortega újbóli távozását szeretné kikényszeríteni - Fotó: elperiodistaonline.org

„Segítségnyújtási programjaink elsődlegesen a civil társadalom felé irányulnak, hogy korlátozott közük legyen a központi kormányhoz” – mondta az amerikai kongresszusnak 2016 szeptemberében Juan Gonzalez, a külügyminisztérium tisztségviselője.

A segítségnyújtási programoknak már látszik is némi hatásuk, különösen most, hogy ellenzéki csoportok nagy tüntetéseket vezetnek a nicaraguai kormány ellen. Miután a nicaraguai kormány áprilisban elfogadott néhány az ország társadalombiztosítási rendszerét érintő kis léptékű reformot, Ortega ellenfelei gyorsan erőszakba torkolló tüntetéssorozatot szerveztek.

Megfigyelők becslései szerint mintegy negyvenöt ember halt meg a tüntetések során. Az amerikai tisztviselők a tiltakozások kezdete óta támogatásukról biztosítják az ellenzéket, és a nicaraguai kormányt okolják az erőszakért. Arról nem beszélnek, hogy bármelyik tüntetőt is támogatnák.

Miközben az Egyesült Államok érintettségének mértéke továbbra is vitatott, az nem titok, hogy az Egyesült Államok mindig is keménykezű politikát folytatott Nicaraguával szemben. A 20. század első felében az amerikai tengerészgyalogosok két évtizedre megszállták az országot. Amikor az 1930-as években elhagyták Nicaraguát, az irányítást a Somoza-család kezébe adták, ami az Egyesült Államok segítségével az 1930-as évektől az 1970-es évekig uralta a közép-amerikai országot.

Az 1970-es évek végén a sandinisták népi forradalommal megdöntötték az Egyesült Államok által támogatott Somoza-diktatúrát. A forradalmat követően Ortega került az új kormány élére, amely elkezdett több forrást irányítani az oktatásba és az egészségügybe, hogy így próbálja csökkenteni az írástudatlanságot és a gyermekhalandóságot.

A forradalom sikerének megakadályozása érdekében az amerikai tisztviselők két nagyobb hadjáratot indítottak a sandinisták ellen. Az 1980-as évek közepén a Reagan-kormányzat terrorista háborút szervezett Nicaragua ellen, melynek keretében támogatták az új nicaraguai kormányt megdönteni próbáló ellenforradalmárokat (a „kontrákat”). Miközben a kontrák terrorhadjáratot folytattak, az amerikai tisztviselők elkezdték támogatni Ortega politikai ellenfeleit, és hozzásegítették őket, hogy elnyerjék a politikai hatalmat az országban 1990-ben rendezett elnökválasztásokon.

A következő években az amerikai tisztviselők továbbra is szoros kapcsolatban maradtak politikai szövetségeseikkel. A WikiLeaks által nyilvánosságra hozott amerikai diplomáciai táviratokból kiderült, hogy továbbra is azon dolgoztak, hogy hatalomban tartsák őket, és megakadályozzák, hogy a sandinisták visszaszerezzék a politikai hatalmat. A 2006-os elnökválasztások előtt amerikai diplomaták sokrétű tevékenységet folytattak, hogy megnöveljék politikai szövetségeseik kampányköltségvetését, ezzel párhuzamosan pedig elbizonytalanítsák Ortega szavazóit.

Ezen erőfeszítések ellenére az Egyesült Államok beavatkozása nem volt elegendő ahhoz, hogy az elnökválasztásokat az általuk támogatott jelöltek javára billentsék. Ortega győzött, visszakerült a hivatalába, és ezáltal megnyílt a lehetőség a sandinisták előtt, hogy felélesszék a forradalmukat.

A Nicaraguában szolgálatot teljesítő amerikai diplomaták megdöbbentek az eredményen. Az Ortegával szembeni programok fokozását javasolták. „Döntő lépést és jól finanszírozott intézkedéseket kell tennünk, hogy támogassuk a nicaraguai társadalom azon elemeit, amelyek legnagyobb eséllyel megállíthatják őt, még mielőtt a nicaraguai emberek többségét magához édesgeti vagy elhallgattatja” – jelentették.

2016 szeptemberében Marcela Escobari amerikai tisztviselő egy kongresszusi bizottságban azt mondta, hogy az USAID több mint kétezer „fiatallal” dolgozik együtt, és több mint hatvan civil szervezetet támogat, hogy segítsen nekik aktívabb szerephez jutni a nicaraguai politikában és társadalomban. „Ezek az erőfeszítések lehetővé teszik számukra, hogy próbára tegyék a politikai erejüket, és lássák ennek eredményeit” – mondta.

Az amerikai tisztviselőknek azonban nem volt mindig könnyű mozgósítani az ellenzéket. A hatalomba való visszatérése óta Ortega számos népszerű szociális jóléti programot hozott létre, amelyek révén a nicaraguaiak ingyenes oktatásban, egészségügyi ellátásban és különféle otthonfelújítási kezdeményezésekben részesülnek. A programok meglehetősen hatékonyak, növelik az emberek jövedelmét, és jelentősen csökkentik a szegénységet. Egyúttal nagyban megnövelték Ortega népszerűségét is, különösen a szegények körében.

2016 szeptemberében a Kongresszusi Kutató Szolgálat Ortegát „Nicaragua legnépszerűbb politikai személyiségének” nevezte. Ugyanabban a hónapban az amerikai külügyminisztérium tisztviselője, Juan Gonzalez elismerte, hogy Ortegát a lakosság nagy része támogatja, és támogatottságát a „számos szociális beruházásnak” tulajdonította, amit „az országban véghezvitt”.

Ettől függetlenül, hogy az amerikai tisztviselők nem hagytak fel az Ortega a hatalomból való elmozdítására tett erőfeszítéseikkel. Miközben számos tisztviselő elismerte, hogy Ortega az amerikai befektetések és vállalkozások számára kedvező gazdaságpolitikát folytat, ragaszkodnak hozzá, hogy nem tesz eleget.

Idén az Egyesült Államok nicaraguai nagykövete, Laura Dogu arra panaszkodott, hogy a külföldi befektetők túl nagy kockázattal néznek szembe az országban. Azt mondta, hogy az ország olcsó munkaereje, amit ő a „fő versenyelőnyének” nevezett, veszít a vonzerejéből. „Ahogy egyre több tevékenységet robotok végeznek, a munkaerő ára úgy válik érdektelenné” – jelentette ki.

Dogu ragaszkodott hozzá, hogy a nicaraguai embereknek átfogó gazdasági reformokat kell elfogadniuk, ha azt szeretnék, hogy országuk továbbra is világgazdasági tényező maradjon. Több szakképzést javasolt a fiatalok részére, illetve a genetikailag módosított növények meghonosítását az országban. „Nicaragua választhat, hogy vagy megragadja a feltörekvő piacokat és a növekvő gazdaságokat, (…) vagy pedig lemarad más országok mögött, akik élnek ezekkel a lehetőségekkel” – érvelt.

Az amerikai tisztviselők szerint azonban a nagyobbik baj az, hogy továbbra is Ortega vezeti Nicaraguát. Attól tartanak, hogy amíg ő az elnök, addig az ország soha nem lesz képes elmozdulni az általuk kívánatosnak tartott irányba.

Ortegára a hidegháború „relikviájaként” tekintenek, ahogyan egyszer Marco Rubio amerikai szenátor nevezte. Úgy gondolják, hogy a baloldali forradalmak ideje lejárt Latin-Amerikában. És ahogy a baloldali vezetőket távozásra kényszerítik szerte a régióban, az amerikai tisztviselők abban bíznak, hogy Ortega lesz a következő.

Írta: Edward Hunt

Forrás: counterpunch.org

Fordította: Latin-Amerika Társaság