Ezt a cikket először 1999-ben publikálták.

„Ezek a katonai rezsimek nemcsak gerillákat (akiknek a nemzetközi törvények értelmében szintén joguk van a törvényes eljáráshoz), hanem disszidenseket és más baloldaliakat, szakszervezeti és paraszti vezetőket, értelmiségieket, diákokat és másokat egyaránt legyilkoltak. Ezek a törvénytelen katonai rezsimek a nemzetközi törvényekkel és a politikai menedékjog hagyományát semmibe véve hoztak létre egy elvadult állami terrort, és pusztították a demokrácia erőit.”

A Kondor-hadművelet… a katonai titkosszolgálatok részvételével… egy közös erőfeszítés volt annak érdekében, hogy ezen rendszerek azonosított ellenségeit az egész világon megsemmisítsék.” – Daniel Brandt, Public Information Research, USA

A Kondor-hadművelet hat, USA által támogatott katonai rendszer – Argentína, Bolívia, Brazília, Chile, Paraguay és Uruguay – titkosszolgálatainak rejtett szövetségét jelentette, mely az 1970-es évektől az 1980-as évek elejéig működött.

A Kondor-hadművelet során a titkosszolgálatok közös erővel kutattak fel több ezer, baloldali csoportokhoz való kötődéssel gyanúsított embert, táborokba, vagy titkos börtönökbe hurcolva őket. Akiket kihallgattak, megkínoztak, majd kivégeztek és titokban eltemettek, az „eltűntek” néven váltak ismertté. Akiknek sikerült elmenekülni a saját országuk titkosrendőrsége elől, azokat gyakran letartóztatták és megkínozták a Kondorban részvevő más országokban, míg végül visszaküldték őket oda, ahonnan menekültek, hogy kivégezzék őket. A Kondor ügynökei titkos műveletekben nem csak Latin-Amerikában, hanem az USA és több európai állam területén is azonosítottak, illetve meggyilkoltak disszidenseket.

Ennek a baloldaliak és más ellenzékiek elleni titkos és multinacionális titkosrendőri és katonai szövetségnek a csúcspontja 1975 és 1978 között volt. Ezen „piszkos háború” eredményeként összesen körülbelül 35000 embert gyilkoltak meg, sokukat nyom nélkül eltüntetve. További százezreket letartóztattak, illetve megkínoztak.

A Kondor kezdetei

A Kondor történelmi gyökerei hosszú időre, egészen az 1945-ös mexikóvárosi Pánamerikai Konferenciáig nyúlnak vissza, ahol az USA elkezdte meggyőzni a dél-amerikai katonai vezetőket a kommunizmus növekvő regionális veszélyéről. Ezt 1945-ben kölcsönös katonai együttműködési és segítségnyújtási egyezmények követték. Ezek amerikai fegyverekkel való ellátást, amerikai katonai tanácsadók alkalmazását, illetve latin-amerikai tisztek amerikai kiképzését is magukban foglalták, az amerikai hadsereg panamai katonai iskolájában.

A „kommunizmus elleni kontinentális védelem” Fidel Castro 1959-es kubai forradalma után tovább erősödött.

A következő évben Bogart tábornok, az USA Déli Parancsnokságának vezetője meghívta latin-amerikai kollégáit panamai katonai támaszpontjára. Ennek folytatása az Amerikai Hadseregek Konferenciájának (CAA) évenkénti összehívása lett, melyekből az első találkozót Panamában tartották. Utána áttették a West Point-i Amerikai Katonai Akadémiára, és 1965-től kétévessé vált. Ezekből a West Point-i tanácskozásokból született a majdani, titkos Kondor-hadművelet.

A második találkozón, a baloldali ellenzéki mozgalmaktól tartva, az amerikai és latin-amerikai katonai vezetők megerősítették a titkosszolgálataik közötti kapcsolatokat. A CAA állandó bizottságot állított fel a Csatorna-övezetben az információcsere biztosítására. Innentől kezdett egy kontinentális információs hálózat, és rendszeres titkosszolgálati találkozók rendszere működni Argentína, Paraguay, Brazília, Uruguay, Bolívia és más országok között. A katonai attasék hálózatán keresztül katonai titkosszolgálatok, halálbrigádok, és titkosrendőrségek által szállított akták és más információk váltak kölcsönösen hozzáférhetővé ezen országok számára.

1968-ban Porter tábornok, az USA Déli Parancsnokságának vezetője fejtette ki a latin-amerikai radikális és szocialista erők elleni harc stratégiáját, mely nagyon hasonlónak tűnik a Kondor végleges tervéhez. Szerinte „a belbiztonsági erők országon belüli és országok közötti összehangolt együttműködésének megkönnyítése céljából… a regionális kooperáció előmozdítására törekszünk integrált irányító és ellenőrző központok felállítása, továbbá közös gyakorlatok vezetése illetve közös műveletek kidolgozása által”.

1973. szeptember 13-án Caracasban a CAA 10. találkozóján Fortes tábornok, a brazil hadsereg tisztje a kommunizmus elleni harc közös akcióját illetően kijelentette, hogy „az egyetlen hatékony módszer a tapasztalat és az információ megosztása, továbbá kérés esetén technikai segítség biztosítása”. Erre alapozva a CAA eldöntötte, hogy „bővíti az információcserét a terrorizmus elleni harc, és a különböző országok felforgató elemei feletti ellenőrzés céljából”.

Azt követően, hogy Chilében (1973) és más dél-amerikai országokban is katonai rendszerek kerültek hatalomra, 1976-ig Argentína maradt a chilei, uruguayi, bolíviai menekültek célállomása. Az argentin fegyveres erők válasza az elnyomás fokozása, és egy katonai halálbrigád, az AAA (Argentin Antikommunista Szövetség) felállítása volt.

1974 márciusában chilei, bolíviai és uruguayi rendőri vezetők találkoztak az argentin szövetségi rendőrség parancsnokával, Alberto Villarral (aki egyben az AAA egyik alapítója volt), hogy megbeszéljék a közös fellépés lehetséges módját a több ezer „felforgató elem”, vagyis politikai menekült eltüntetése céljából. A chilei képviselő, a titkosrendőrség tábornoka, azt javasolta, hogy minden nagykövetségre nevezzenek ki egy katonai vagy rendőri összekötőt országaik katonai és rendőri akcióinak összehangolása céljából. A találkozón továbbá döntés született egy hírszerzési központ felállításáról, „ahol információt szerezhetünk az egyes marxistákról, valamint kicserélhetjük információinkat egyes politikusokról. Szabadon kell mozognunk Bolívia, Chile és Argentína határain keresztül, és területükön hivatalos meghatalmazás kérése nélkül tevékenykedni.” Villar megígérte a küldötteknek, hogy az argentin rendőrség külügyi osztálya gyorsan fog eljárni mindazon külföldiekkel szemben, akiket a szomszédos junták likvidálni akarnak.

A Kondor erőszakos születése

1974 augusztusára idegenek, elsősorban bolíviaiak holtteste kezdtek feltűnni Buenos Aires szeméttelepein. Szeptember 30-án egy CIA-ügynök (Michael Townley) által vezetett chilei katonai osztag bombamerénylete végzett az emigráns Carlos Prats tábornokkal (a chilei hadsereg vezérkari főnöke az 1973 szeptemberi katonai puccsig), aki a Pinochet diktatúrájával szembenálló ellenzék egyik vezetője volt.

Katonai és rendőri egységek szelték át a határokat titkos műveleteket végrehajtása céljából. 1975 márciusában és áprilisában argentin és uruguayi rendőrök több mint két tucat uruguayit tartóztattak le Buenos Airesben, közösen hallgatva ki őket az argentin rendőrségen.

Májusban a paraguayi rendőrség egy egyesült földalatti ellenzéki csoport két képviselőjét tartóztatta le. Egyikük Jorge Fuentes Alarcón, a chilei MIR (Baloldali Forradalmi Mozgalom) vezetője, a másik Amilcar Santucho, az argentin ERP (Népi Forradalmi Hadsereg) képviselője volt. Ezek a chilei és argentin gerillaszervezetek más csoportokkal együttműködve harcoltak a régió elnyomó rendszerei ellen. Fuentes és Santucho éppen Párizsba tartott egy ellenzéki találkozóra, amikor elfogták őket.

A letartóztatásukat követő katonai akcióban legalább négy ország titkosszolgálata volt érintett, beleértve az amerikai FBI-t is. Robert Scherrer FBI-tisztviselő feladata volt a különböző rezsimek titkosszolgálati összeköttetésének biztosítása. Fuentest paraguayi és argentin ügynökök, valamint az amerikai nagykövetség tisztviselői hallgatták ki Buenos Airesben, utána átadva őt a chilei titkosrendőrségnek (DINA). A dokumentumok szerint ezen egyesített titkosszolgálati erőfeszítések vezettek néhány hónappal később a Kondor születéséhez.

Fuentest négy hónapon keresztül vallatták, majd átadták a chilei DINA-nak. Jorge Fuentest utoljára Villa Grimaldiban, a legrettegettebb titkos börtönben látták életben Santiago mellett. Évekkel később a DINA más áldozatai tanúsították emberjogi csoportoknak, hogy látták, a Paraguayból érkező Fuentes a kínzások miatt „szörnyű állapotban volt”. Továbbá közölték, hogy ezt követően egy szűk ketrecben tartották egészségtelen körülmények között, rendszeresen kínozva végleges eltűnéséig.

A Kondor-hadművelet hivatalos kezdete

Augusztus 25-én Contreras ezredes, a DINA vezetője a CIA washingtoni központjába látogatott, ahol egy hosszú és titkos megbeszélést folytatott Vernon Walters-szel, a CIA latin-amerikai ügyekért felelős vezetőjével. A chilei junta vezetője, Pinochet, széles jogkört adott Contreras kezébe a kommunizmus rákjának” kiirtására Chilében, de Contreras erőfeszítései túlmutattak az ország határain.

Szeptember 25-én levelet írt paraguayi kollégájának, Pastor ezredesnek, megköszönve együttműködését: Biztos vagyok benne, hogy mindkét szolgálat céljai érdekében való kölcsönös együttműködésünk továbbra is, és még nagyobb hatékonysággal fog működni.”

A CAA montevideói találkozóján, 1975. október 19-25 között jóváhagyták Contreras tervezetét a különböző nemzeti hírszerzések találkozóit illetően.

Fő javaslata egy kontinentális adatbázis létrehozását tartalmazta, mely “az Interpol adatbázisához hasonló, csak felforgató tevékenységre vonatkoztatva”.

Ezt követően egy hosszú levélben meghívott három magas rangú paraguayi hírszerző tisztet egy “szigorúan titkos” találkozóra Santiagóba, Brazília, Uruguay, Argentína és Bolívia más titkosszolgálati vezetőivel. Ennek az “Első Nemzeti Hírszerzési Munkatalálkozónak” a költségeit Chile fizette, és 1975. november 25. és december 1. között került rá sor. Bevezetőjében Contreras úgy írta le a találkozót, mint “országaink hírszerzésének kiváló együttműködésének és fokozott tevékenységének megalapozása”.

A biztonsági erők ezen képviselői megállapodtak egy közös információs központ” és a közös erőkifejtés szükségességéről, hogy együttműködhessenek a katonai rendszerek és az imperializmus ellenségeinek megsemmisítésében. Továbbá egy határokon átívelő, szervezettebb rendszerben, amely ezen országokban disszidensek és mások megfigyelését, elrablását, megkínzását és meggyilkolását jelentette.

Habár a Kondor célja a kommunizmus elleni harc volt, kiterjedt emberjogi aktivistákra, írókra, papokra, szakszervezeti aktivistákra, diákokra és másokra. A korrupciót és a kínzásokat bíráló újságírókban és bírókban szintén ellenzékieket és ideológiai ellenséget láttak. Az argentinok buzgalomban és elvadultságban minden más diktatúrán túltettek ezekben az akciókban.

Az argentin és chilei katonai hatóságok egyik leghátborzongatóbb közös akciója az volt, amikor 119 Chilében elrabolt ember hamis dokumentumaival ellátott holttestek bukkantak fel Argentínában. Az argentin hatóságok igyekeztek belső leszámolások áldozataiként beállítani őket.

De a Kondor-hadművelet Latin-Amerikán túlra is kiterjedt, a demokratikus, baloldali és forradalmi erők száműzött vezetőire, valamint a jobboldali rendszerek más ellenfeleire, akiket ott vadásztak le, ahol menedéket találtak. Ez a felforgató-ellenes” hálózat Olaszországban helyi fasiszta csoportokon alapult. 1975. október 6-án Bernardo Leighton-t, Chjile korábbi alelnökét és a feleségét lőtte le egy mesterlövész különítmény.

Sérülések árán ugyan mindketten túlélték ugyan, de az asszony örökre megbénult.

A kudarcba fulladt merénylet után Pinochet találkozott az olasz szélsőjobboldali csoportok vezetőjével, Stefano delle Chiaie-vel, aki megígérte, hogy továbbra is támogatni fogja a chilei rezsimet. Folytatódtak a Kondor és a CAA kétoldalú, rendszeres találkozói, mely 1976-ban a halálosztagok minden eddigit felülmúló aktivitásában nyilvánult meg. A legismertebb áldozatok között szerepel Zelmar Michilini uruguayi szenátor, akit 1976. júniusában gyilkoltak meg. A korábbi baloldali katonatisztet és bolíviai elnököt, Juan Torrest Argennában ölték meg. Június 8-án, egy baráti találkozón Santiagóban Henry Kissinger, az USA államtitkára közölte Pinochettel, hogy az Egyesült Államok népe teljes szívvel Ön mögött áll, és minden sikert kíván.

Ugyanebben az évben hajtotta végre a Kondor Washingtonban a legismertebb akcióját. Orlando Leteletier, a demokratikusan megválasztott Allende-kormány védelmi- és külügyminisztere, aki korábban menekült az Egyesült Államokba, intenzív kampányt folytatott Pinochet diktatúrájával szemben. Szeptember 21-én Leteliert, és amerikai segítőtársát, Ronni Moffetet (25) egy kocsiba rejtett pokolgép ölte meg. Ez volt a Kondor legnagyobb baklövése. Ezen akciók, valamint az elnyomás méretei rendkívül nehézzé tették, hogy továbbra is titokban maradjon.

Az újonnan megválasztott amerikai elnök, Jimmy Carter programjának fontos eleme volt az emberi jogok védelme. Nem volt hajlandó elnézni a Kondor-típusú akciókat, különösen nem az Egyesült Államok területén. Továbbá nem akart olyan benyomást kelteni, mely az Egyesült Államok hírszerző szerveinek érintettségére utalt volna. Több amerikai vizsgáló kutatta a felelősöket.

A nyomok végül Michael Vernon Townley amerikai állampolgárhoz, és korábbi CIA-ügynökhöz vezettek, aki a chilei fasiszta Patria y Libertad” szervezettel állt kapcsolatban, és több gyilkosságban volt bűnrészes. Townley az 1973-as, CIA által támogatott puccs után elhagyta az Egyesült Államokat, és visszatért Chilébe. Elektronikában és lehallgatásokban szerzett szakértelmével csatlakozott a chilei titkosrendőrséghez, a DINA-hoz. A chilei rendszer 1978-ban kénytelen volt kiadni az USA-nak. Kubai emigráns bűntársainak és Manuel Contreras ezredesnek, mint a gyilkosságokra parancsot adó személy megnevezésével, végül enyhe ítéletben részesült. Utána a tanúvédelmi program keretében új személyazonosságot kapott. Azóta több ország is érdeklődött felőle, de az USA nem engedett ezen puhatolózásoknak.

A visszafogottabb Kondor továbbra is akcióban

Az FBI vezetője készített egy különleges beszámolót a Kondor-hadművelet harmadik fázisáról, a nemzetközi jellegű “célzott kivégzésekről, melynek kivonata kiszivárgott az amerikai sajtóba. Ennek eredménye egy kongresszusi vizsgálóbizottság felállítása lett. A chilei válasz Contreras kirúgása és a DINA feloszlatása (valójában egy másik titkos szervezettel való helyettesítése) volt. A Carter-adminisztráció igyekezett rábírni a tagállamokat a Kondor-hadművelet befejezésére, mely a demokrácia latin-amerikai helyreállítására törekvő új amerikai stratégia része volt. A Kondor létezését bizonyító kiszivárgások terhessé váltak; részben túl is élte magát.

1976. december 13-16. között a Kondor tagjai új találkozót rendeztek Buenos Aires-ben, hogy új irányvonalat tárgyaljanak meg a jövőre vonatkozóan. Az argentinok, a paraguayiak támogatásával, az akciók védettebbé és biztonságosabbá való tétele mellett kardoskodtak. A találkozón határozat született a Latin-amerikai Antikommunista Föderációval (CAL) való kapcsolat erősítéséről.

A CAL 1977 márciusában tartotta harmadik találkozóját Asunciónban, Paraguayban. Ezen a diktatúrák vezetői, így az argentin diktátor, Videla, valamint a chilei junta egyik vezetője, Leigh tábornok is részt vett. Jelen volt továbbá több latin-amerikai halálosztag tagja és kínvallatója is. A baloldali társadalmi és politikai mozgalmak közép-amerikai terjedése, valamint a katolikus egyházon belüli radikális eszmék felbukkanása riadóztatta őket. A bolíviaiak által kidolgozott terv – melyet Hugo Banzer bolíviai diktátorról neveztek el – került elfogadásra.

Ennek alapvető célja a felszabadítás teológiájának” és híveinek megsemmisítése volt az egyházban. A terv alapján több száz papot, apácát, laikus híveket, püspököket és érsekeket gyilkoltak meg. A csúcspontot Oscar Romero érsek megölése jelentette.

Az elnyomó intézkedések koordinációjában az argentinok vállalták a legnagyobb szerepet Latin-Amerikában. Katonáik, rendőreik, civil alkalmazottakkal látták el a halálbrigádok munkáját. Több katonai missziót küldtek Közép-Amerikába is, hogy szerepet vállaljanak a helyi fegyveres erők és titkosrendőrség felforgatásellenes” erőfeszítéseiben. 1979 elején a tagállamok fegyveres erői számára Buenos Airesben “felforgatásellenes” katonai iskolát nyitottak.

A különböző titkosszolgálati találkozók, mint a CAA, amerikai részvétellel továbbra is folytatódtak. 1977-ben Managuában, Nicaraguában, 1979-ben pedig Bogotában, Kolumbiában.

A Kondor-hadművelet új formát ölt

1977-ben a nicaraguai Somoza-rendszer bukása miatt megújult a többi diktatúra arra való törekvése, hogy egységesítsék regionális hadműveleteiket. Az argentin Mason tábornok elnökölte negyedik CAL találkozó 1980. szeptemberében fogadta el a brutális és hatékony argentin modellt Latin-Amerika számára.

1980. áprilisától Chile, Argentína, Uruguay, Paraguay és Brazília létrehozott egy “nemzetközi antiterrorista szervezetet”, a Kondor új kiadásaként.

Mindeközben a CAL tovább koordinálta a közép-amerikai halálosztagok és biztonsági erők által végrehajtott mészárlásokat. Az Agremil-akták továbbra is kézről kézre jártak a Kondor vezetői között, mely határátlépésekben, foglyok kicserélésében, valamint kínzó- és halálbrigádok nemzetközi szervezésében jelent meg.

A következő CAA találkozót 1981-ben tartották Washingtonban, a republikánus amerikai elnök, Ronald Reagan megválasztását követően. A sandinisták nicaraguai győzelme új lendületet adott a diktatúrák felforgatásellenes tevékenységének. 1981. december 1-én az amerikai adminisztráció 19 millió dollárt különített el az első 500 kontra (nicaraguai ellenforradalmár) argentin tisztek általi kiképzésére.

A képviselők megújították együttműködésüket a terroristákról” való információ cseréjéről, valamint megállapodtak egy állandó CAA-főhadiszállás felállításáról Santiagóban.

A Kondor-hadművelet vége

1985-ben a katonai vereség és a népi elégedetlenség hatására az argentin junta feladta a hatalmat. Chile és Paraguay szintén befejezte az “antiterrorista” háborút. Ahogy a burkolt amerikai beavatkozás folyamatosan nőtt Nicaraguában és Közép-Amerika más területein, a Reagan-adminisztráció egyre inkább a CIA-re, a CAL-ra és magánszervezetekre helyezte a hangsúlyt. Ahogy az utolsó katonai rendszer összeomlásával demokratikusabb kormányok tértek vissza a régióba, a Kondor, mely már túlélte önmagát, funkcióját vesztette. Létezését és brutális tetteit már nem lehetett tovább eltitkolni.

A Kondor feltárt titkai

1993-ban egy paraguayi ex-politikai fogoly egy bizalmas tipp alapján elvitt egy emberjogi ügyekkel foglalkozó bírót egy asuncióni rendőrállomásra, ahol a rendőri terror rengeteg dokumentumát fedezték fel. Ezek a cenzúrázatlan akták, ismertebb nevén a “terror archívuma”, feltárta a paraguayi politikai rendőrség belső működését, valamint a terror államokon átívelő hálózatát, a Kondor-hadműveletet is.

Szintén tartalmazott adatokat a dél-amerikai nácikról, és a Kondor-hadműveletben vállalt szerepükről. A becslések szerint egy 500-700 ezer lapból álló dokumentum- és fotógyűjteményről van szó.

A titkos fájlok és dokumentumok nyilvánosságra hozatala (a CIA-akták kivételével, melyek titkosítottak maradtak) az USA-ban, és az új feltáró nyomozások megvilágították Latin-Amerika legrosszabb elnyomó korszakát.

Ez az információ hozzájárult egy összetettebb kép kialakításáról a Kondorról, az USA ügynökségeinek szerepéről, valamint segített amerikai, spanyol, brazil, argentin és más országokbeli igazságügyi eljárások számára, hogy feltárhassák az emberi jogok sorozatos megsértését. Például Alexei Jaccard svájci-chilei diák esetében, akit 1977 májusában raboltak el Buenos Aires utcáin. Őt a Tengerészeti Iskola vallatóközpontjába hurcolták, ahonnan aztán “eltűnt”.

Ezen dokumentumok hasznosak volták továbbá a gyászoló rokonok számára, hogy megtudhassanak valamit hozzátartozóik sorsáról. Így a paraguayi Federico Tatter özvegye; férje Stroessner tábornok ellenzékijeként menekült 1963-ban Argentínába, és 1976-ban rabolták el Buenos Airesben. A felesége emberjogi csoportokon keresztül jutott hozzá azon fényképekhez, melyek egy paraguayi börtönben mutatták.

Az Egyesült Államok szerepe

„A Kondor-hadművelet az úgynevezett „baloldaliakra”, kommunistákra és marxistákra vonatkozó titkosszolgálati adatbázist, és információcserét jelent, melyet egymással együttműködő dél-amerikai titkosszolgálatok hoztak létre azzal a céllal, hogy a marxista terrorista tevékenységet felszámolják a régióban. Ezenkívül közös akciókat végrehajtását a tagállamokban ezen terrorista célpontok ellen… A harmadik, és legtitkosabb fázisában a Kondor speciális különítmények létrehozását jelenti, mely a tagállamok területén kívül hajtott végre merényleteket terroristák, illetve terrorista szervezetek támogatói ellen.” Ez az 1976. szeptember 28-i titkosított távirat, több törölt sorral, az FBI Buenos Aires-i attaséjától, Robert Scherrertől származott. Hosszú ideig ez volt az egyetlen ismert dokumentum, mely említést tett a Kondorról; a Pentagon elhárítása csak sokkal később hozott nyilvánosságra egy teljesebb verziót. Ezenkívül további anyagok is előkerültek az Egyesült Államok szerepéről.

A titkosítás feloldása megerősítette, hogy az USA titkosszolgálati szervezetei sokkal komolyabb szerepet vállaltak a Kondor tagállamainak elnyomó intézkedéseiben, mint ahogy azt korábban gondolták. Ezen dokumentumok megerősítik, hogy az USA nem egyszerűen tudott a Kondorról, hanem állandó és titkos jelleggel aktívan segítette és megkönnyítette a Kondor akcióit. 2001-ben J. P. McSherry - a Long Island egyetem professzora, aki több cikket írt a Kondorról - felfedezett egy új dokumentumot, mely „tovább erősíti azon növekvő bizonyosságot, hogy az USA katonai és hírszerzési tisztjei titkos partnerként, illetve szponzorként támogatták, illetve működtek együtt a Kondorral”.

A táviratot 1978. október 13-án küldte Robert White paraguayi nagykövet Cyrus Vance államtitkár számára. ”Október 11-én meglátogattam Alejandro Fretes Davalos tábornokot… felolvasta nekem. Orozcónak, a chilei hírszerzés ezredesével való megbeszélésének eredményét… A dokumentum alapvetően egy egyezmény a hírszerzési források összehangolásáról való együttműködésről a felforgató tevékenység ellenőrzése és felszámolása céljából… Egymással a panamai Csatorna-övezetben található, és egész Amerika területét lefedő amerikai távközlési rendszeren keresztül tartják a kapcsolatot. Ezen rendszer teszi lehetővé az ott tanuló tisztiiskolások kapcsolattartását a családjukkal… de ezen kívül az információcserét is biztosítja a déli „kúp” országai között. Az egymás közti kommunikáció titkosságát ezen panamai rendszeren keresztül biztosítják kettős kódrendszer alkalmazásával… nyilvánvalóan ez az a Kondor-hálózat, melyről az utóbbi években más mindannyian hallottunk.”

White végül arra figyelmeztet, hogy „két itteni FBI-ügynök tájékoztatott, hogy a Kondor elő fog kerülni a Letelier-ügy tárgyalásán az USA-ban. Ha Fretes Davolos tábornok pontosan leírja azt a titkosított kommunikációt, melyet az USA kommunikációs hálózatán keresztül bonyolítanak le… tanácsos lenne újragondolni ezt a szisztémát, és biztosítani, hogy továbbra is összhangban álljon az USA érdekeivel”.

Az, hogy latin-amerikai tisztek információ továbbítására amerikai lehetőségeket használtak fel, kézenfekvő lehetőségeket nyújtott amerikai tisztek számára a Kondor tevékenységének, valamint végrehajtott akcióinak alaposabb megfigyelésére. Peter Kornbluh, a National Security Archive idős elemzője azt mondta, „a távirat a Kondor terveihez és műveleteihez való teljes hozzáférésre, előzetes ismeretére és együttműködésre utal. Az, hogy az USA mennyit tudott, és mennyire segítette ezen akciókat, még nem ismert, és további kutatásokat igényel”.

„Ez a dokumentum az USA Kondorban játszott szerepéről és arról való ismereteiről Pandora szelencéjének kinyílását jelenti”, tette hozzá Peter Kornbluh.

White, egykori nagykövet, aki most a Center for International Policy kutatóközpontot működteti, azt állította egy ezt követő interjúban, hogy táviratára semmilyen választ nem kapott Vance államtitkártól. „Ez számomra azt sugallja, hogy sok ember az USA kormányában azon dolgozott, hogy ezen információ és bizonyíték ne kerüljön napvilágra.”

Az említett panamai bázis többek közt az USA Déli Parancsnokságának (SOUTHCOM), a Különleges Erőknek, az Amerikai Katonai Iskolának (SOA) is a székhelye. A SOA több tízezer latin-amerikai tisztet képzett ki, akik a Pentagon és a CIA vallatási kézikönyveit használták. Ott kiképzett amerikai tisztek megerősítették, hogy a bázis a nyugati félteke jobboldali szövetségrendszerének a központja volt. Az iskola egyik ott végzett tagja szerint „az iskola mindig különleges és titkos műveletek fedőszerve volt”. Egy argentin tengerésztiszt, akinek a különítménye 1972-ben emberrablások végrehajtására lett szervezve, azt mondta, hogy az elnyomásra irányuló terv „összhangban állt a Nemzetbiztonsági Doktrína elvével, melynek a Pentagon által közvetlenül irányított SOA volt az alapja”.

Egy uruguayi tiszt, aki az 1970-es években dolgozott együtt a CIA-vel, azt állította, hogy a CIA nem csak tudott a Kondor akcióiról, hanem felügyelte is azokat.

Másik érdekes új információ, hogy a CIA 2000 szeptemberében beismerte, hogy a DINA főnöke, Manuel Contreras 1974 és 1977 között a CIA fizetett ügynöke volt. Ebben az időszakban Contreras „Condor One” néven volt ismert, mint a Kondor-hadművelet fő szervezője és védnöke. A CIA ezt az információt nem adta ki, amikor 1978-ban a Legfelsőbb Bíróság megvádolta Contrerast a Letelier-Moffit gyilkosság ügyében. Contrerast a katonai junta bukása után ezen tettéért Chilében börtönbüntetésre ítélték. Távollétében Olaszországban is bűnösnek nyilvánították a Leighton-féle gyilkossági kísérletért. A CIA azt állította, hogy Contrerast csak a Letelier-Moffit gyilkosság után, 1976-ban kérdezték a Kondorral kapcsolatban, ami nehezen hihető, figyelembe véve, hogy a Kondor előzetesen informálta a CIA-t a tervezett akcióiról. Továbbá 1974-ben a CIA segített a DINA szervezésében és kiképzésében, valamint még egy évvel Letelier és Moffit meggyilkolása után is alkalmazásában tartotta Contrerast. A Contreras-aktákat a CIA 1991-ben megsemmisítette.

A Defense Intelligence Agency (DIA) által kiadott másik jelentés szerint a CIA kulcsszerepet játszott a Kondor számára felállított komputerizált hálózat (Condortel) felállításában, mely a titkosszolgálatok és különleges egységek közötti kapcsolatfenntartást biztosította.

Az Egyesült Államok és a Kondor bűntettei: következtetések

A nyilvánosságra hozott amerikai dokumentumok bizonyítják, hogy az amerikai hírszerzési és katonai vezetők a Kondorban egy legitim terrorelhárító szervezetet láttak. Egy 1976-os DIA jelentés megállapítja, hogy egy Kondor-különítmény felépítése megfelelt egy US különleges különítményének, és bemutatja a Kondor „egyesített felforgatásellenes műveleteit”. A jelentés arról is beszámol, hogy latin-amerikai tisztek hogyan kérkedtek a Kondorban végrehajtott tetteikkel egymásnak és amerikai társaiknak. Számos más CIA, DIA és államtitkársági dokumentum hivatkozik a Kondorra úgy, mint felforgatásellenes szervezetre, és néhány közvetlenül is beszámol a gyilkosságokban végrehajtott szerepéről.

A vonatkozó dokumentáció még mindig hézagos, és több akta továbbra is titkosított, de azt tudjuk, hogy a latin-amerikai biztonsági erők inkább ideológiai (vagy feltételezett ideológiai) meggyőződésük, nem pedig tényleges illegális tevékenységük alapján azonosítottak célszemélyként embereket.

Ezek a katonai rezsimek nem csak gerillákat (akiknek a nemzetközi törvények értelmében szintén joguk van a törvényes eljáráshoz), hanem disszidenseket és más baloldaliakat, szakszervezeti és paraszti vezetőket, értelmiségieket, diákokat és másokat egyaránt legyilkoltak. Ezek a törvénytelen katonai rezsimek a nemzetközi törvényekkel és a politikai menedékjog hagyományát semmibe véve hoztak létre egy elvadult állami terrort, és pusztították a demokrácia erőit

Az amerikai kiképzés, doktrína, szervezeti modell, technológiai támogatás, fegyvereladás, finanszírozás, katonai segítség és ideológiai állásfoglalás mélyen befolyásolta a régió fegyveres erőit. Ebben az értelemben az Egyesült Államok nemzetbiztonsági stratégái és latin-amerikai kollégáik a társadalom széles rétegeire tekintettek potenciális felforgató elemként. Magukévá tették a hidegháború nemzetbiztonsági doktrínáját, mely a belső háború és ellenforradalom doktrínájaként a „belső ellenségre” helyezte a hangsúlyt. Ezen időszakban a hadsereg az USA által támogatott katonai puccsok során egyik országban a másik után buktatta meg a civil kormányokat, még olyan tekintélyes demokratikus múltra visszatekintő államokban is, mint Chile vagy Uruguay, elnyomó, totalitárius jellegű rezsimeket állítva a helyükre.

Az új dokumentumok valamennyire bemutatják az USA központi szerepét a finanszírozásban, kiképzésben, és azon különböző állami szervek működésének összehangolásában, melyek kínzásokat, gyilkosságokat és katonai puccsokat hajtottak végre. A CIA tagadja, hogy olyan információkat szolgáltatott volna, melyek emberek halálához vezettek. De a CIA múltja, akárcsak a frissen előkerült bizonyítékok egyaránt megkérdőjelezik ezt az állítást. A CIA azért támogatta ezeket a rezsimeket, mert szövetségesei voltak a szocializmus elleni harcban, és a cél szentesítette az eszközöket, tehát az atrocitásokat is.

Még mindig sok mindent nem tudunk. Az elraboltak, megkínzottak és meggyilkoltak ügyei néhány kivételtől eltekintve nem lettek megtárgyalva. Az NSA (National Security Archive) felszólította az amerikai kormányt, a NSA-t, a CIA-t, a DNI-t és más szervezeteket, hogy tegyék közzé a Kondorra vonatkozó aktáikat. A jogászok és emberjogi aktivisták folyamatos nyomása remélhetőleg lehetővé teszi, hogy további információkat tudjunk meg, melyek jobban megvilágítják a Kondornak nyújtott támogatást, és az USA pontos felelősségét a terrorban Latin-Amerika földjén.

Az olyan háborús bűnösöknek, mint Pinochet tábornok Chilében, Videla tábornok Argentínában, és társaiknak, bíróság elé kell állniuk az emberi jogok ellen elkövetett bűntetteikért. Továbbá az is egyértelmű, hogy az amerikai politikai, katonai és titkosszolgálati intézményrendszer olyan képviselőinek, mint George Bush, Henry Kissinger, Richard Helms, vagy Cyrus Vance, szintén vádlottak padján a diktátorok mellett van a helye.

Latin-Amerikában a törékeny demokratikus kormányok tovább harcolnak a kiterjedt állami terror évtizedekre visszanyúló örökségével, és a még mindig erős katonai és titkosszolgálati erőkkel. És noha az intézményesített kínzások és kivégzések már nem általánosak, még nem tűntek el. 2000 májusában az Amerikai Államok Szervezetének (OAS) biztonsági tanácsa áttekintette a „felforgatással szembeni együttműködés” megelőző tíz évét. Sok latin-amerikai állam kötött új titkosszolgálati megállapodásokat az USA támogatásával, a „terrorizmus elleni harc” céljából.

Az Amerikai Hadseregek Konferenciája (CAA) továbbra is rendszeres (1995 – Argentína, 1997 – Ecuador). A bolíviai hadsereg 1999 márciusában titkosszolgálati találkozót is rendezett az USA, Argentína, Brazília, Kolumbia, Ecuador, Paraguay, Uruguay és Venezuela részvételével. Ezen találkozók és egyezmények jelzik a latin-amerikai fegyveres erők töretlen szerepét a társadalom feletti ellenőrzésben, amikor társadalmi változást követelő komoly hazai ellenzékkel kell szembenézni.

Olyan amerikai szolgálatokkal, melyek nem akarják elutasítani azon nemzetbiztonsági doktrínákat, melyek legitim eszköznek tekintik az emberi jogok megsértését, és az USA számára oly fontos kontinens biztosítását, az USA nyilvános elkötelezettsége a szabadságjogok iránt továbbra sem jelenti a demokrácia és az emberi jogok prioritását.

Ha az USA és szövetségesei érdekei ebbe az irányba módosulnának, a Kondor új formájának esetleges megszületéséhez továbbra is adottak a lehetőségek.

Kontinentális méretekben a Kondor pusztítása a becslések szerint 35 ezer halottat hagyott maga után Latin-Amerikában (közülük több, mint 10 ezret Argentínában), számos olyan családdal, akik még mindig igyekeznek megtudni, mi történt a szeretteikkel. Továbbá a Kondor működése ezen latin-amerikai országokban a kivégzéseken és eltűnéseken túl további százezrek börtönbe juttatásával és megkínzásával járt. Több millió ember vált földönfutóvá, és kényszerült emigrációba.

„...népünk azt akarja, hogy Pinochet bíróság elé álljon az emberiség ellen elkövetett bűneiért. Ezeket a bűnöket sohasem felejthetjük el, mert ez az első lépés a megbocsátás és feledés felé. Nincs jogunk felejteni és megbocsátani. Ezzel megsértenénk minden meggyalázott áldozatot, minden embert, akit folyókba és óceánokba vetettek, mindazokat, akiket Pinochet tábornok uralma alatt barbárul megkínoztak és meggyilkoltak.”

Tito Tricot, ILWEN igazgatója és szociológusa, Santiago, Chile

Fordította: Zolcsák Attila